Vendégírás: Egy háború utóhatásai

soros-plakat-e1498993678946-1024x576

Hát „bevégeztetett”. A mi erős és büszke nemzetünk alulmaradt a gonosz Soros-Brüsszellel szemben, elvesztettük dicső harczunkat a gonosz „háttérhatalom” ellen. Kapni fogunk elvileg 1294 menekültet. Akik amúgy legálisan, ellenőrzötten tartózkodnak az EU-ban, nekünk csak a menedékkérelmük elbírálást kell elvégezni. De persze ez nem számít, mert mindmeghalunk.

Az a vicc, hogy már megint mindenki mellé lőtt. A kormány és a migráncsozók szentül meg vannak győződve, hogy ezek az emberek egytől egyig azért jöttek, hogy terroristáskodjanak. Eleve elrendelve. És ezért köpködnek, orrba-szájba. Gyűlölnek és undorodnak, rettegnek és rinyálnak, rázzák a láncokat és ugatnak-uszítanak habzó szájjal.

Eszükbe se jut, fel se merül bennük, hogy az az 1294 ember, aki ide jön, ezzel fog találkozni. A rácsaikat őrjöngve rázó, minden emberi mivoltukból kivetkőzött lényekkel, akik folyamatosan azt üvöltik: „Nem veheted el a kultúránkat, nem erőszakolhatod meg az asszonyainkat! Mert, megb@szunk, kiírtunk, levadászunk, elüldözünk!”. És ahogy múlik az idő, ezek az emberek először csak feszengenek, aztán elkeserednek, végül visszaüvöltenek. Szó szót követ majd, ütés ütést, végül mi is bekapunk egy-két robbantást. És a tömeg, az undorító, acsarkodó tömeg akkor fog majd csak igazán vérszemet kapni, és vérgőzös aggyal mutogatni: „Lám, mi megmondtuk!!!”

Sajnálom ezt az 1294 embert. Hogy ide kerülnek, egy ilyen országba. Esélyük sincs a gyűlölet ellen. Ha akarnák, ha két kézzel kapaszkodnának a lehetőségekbe, hogy megmutassák: nem terroristák, nem akarnak rosszat, nem bántanak senkit, akkor se. A gyűlölet, a zsigeri ellenszenv már ott van mindenkiben. Évek álltak rendelkezésre, hogy kifejlődjön. Nem a terrortámadások miatt. Azok csak óvatossá tennék az embereket. Kicsit tartózkodóvá velük szemben. Ami ma Magyarországon fut, azt a kormány tette azzá ami: elvakult rettegéssé és az ebből táplálkozó gyűlöletté.

Sajnálom ezt a népet. A magyart. Annyira büszke, annyira meg akarja mutatni a világnak, hogy Ő is ér annyit, mint a többi. Annyi mindent elérhetnénk az életben. De kényelmesebb a gyengébbet, a védtelent, a távolit legyőzni, kreált ellenségekkel szélmalomharcot vívni – mint sem szembenézni a valós problémákkal. Könnyebb, mint végig gondolni egyszerű, józan emberként, hogy a viselkedésemnek milyen hatása van a környezetemre, milyen kapcsolatban állok, mint egyén a világgal. Egyszerűbb gyűlölni és öklöt rázni, mint belegondolni, hogy ha gyűlölöm és köpködöm a másikat, akkor az bizony pofán fog b@szni. Előbb vagy utóbb.

Ez a meccs már le van játszva, a lapokat előre leosztották. Az az 1294 szerencsétlen már csak egy kellék, egy díszlet. A szikra, ami lángra lobbantja az országot. A politika megtanította az embereket a félelemre és a gyűlöletre. Féld azt, amit nem ismersz! Rettegj attól, amit nem ismersz! Gyűlölj mindent és mindenkit, amit és akit nem ismersz!

És amikor majd eljön az anarchia, a politika ismét csak azt fogja számolgatni, mennyi szavazat, hány milliárd forint jön be belőle a megfelelő zsebekbe.

Pájer Csaba

adomany-1