NEHAZUGGY

Ne fordítsunk hátat a világnak

Lázár Gergő | 2017. Szeptember 5, Kedd | 15:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Két évvel ezelőtt menekültek tízezrei özönlöttek Magyarországra azzal a céllal, hogy egy jobb élet reményében elérjék Ausztriát, Németországot, vagy Svédországot. Az akkori embertömeg sokként érte az országot, a hatóságok képtelenek voltak kezelni a problémát, a kormány szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb döntései pedig csak rontottak az amúgy is kaotikus állapotokon. Civil szervezetek, valamint önkéntesek százai enyhítettek a helyzeten, ami idővel visszaállt a normális állapotára. Egy dolog maradt számunkra, ez pedig mindmáig emlékeztet a menekültekre. Egy fene tudja hány kilométer hosszú, szögesdróttal ékes kerítés az ország déli határain. Ez a kerítés már nem csak a határok mentén húzódik, hanem emberek tízezreinek agyába ágyazódott be. Ez egy olyan kerítés, melyet évtizedek munkája lesz lebontani, ugyanis emberek gondolkodásmódját változtatta meg. Van olyan, akiét talán örökre.

A minap – a Migration Aid szervezésében – érkeztek menekültek egy több hetes balatoni üdültetésre, mely esemény a kelleténél jóval nagyobb társadalmi feszültséget kelt. A környező települések polgármesterei úgy nyilatkoznak a területre érkező menekült családokról, mintha azok legalábbis náci háborús bűnösök lennének. Egy polgármester feladata pont az lenne, hogy képviselje faluja, városa polgárainak érdekeit és azok véleményét, nem pedig fordítva: hogy befolyásolja őket, hogy kialakítson egy tévhitet az ott lakókban.

A Magyar Nemzet elment abba a faluba, ahol vendégül látják majd a menekült családokat, azonban a reakciók több mint megdöbbentőek voltak. A település polgármestere a következőket bírta nyilatkozni arra a hírre, hogy hozzájuk érkezik az a pár menekült család:

A falu egy emberként fog összefogni ez ellen.

Mint a polgármester később kifejtette, a falu lakói nem látják szívesen az odaérkező menekülteket, majd felidézett egy tavalyi esetet, amikor egy külföldi átutazóban járt falujukban. A falu népe egy emberként rezzent össze a turista látványától, és azonnal megkezdték a rettegést. Másnap már migránsok érkezéséről diskuráltak a faluban.

Azok a menekült családok, akik ebbe a Balaton-menti kis faluba érkeznek, Magyarország területén jogszerűen tartózkodó nők, férfiak és gyermekek. Olyan emberekről beszélünk, akiknek szabad mozgását a magyar alaptörvény garantálja. Azonban a kormánypropaganda megtette hatását, lassan mindent gyűlölünk és elítélünk kötelező, amit nem értünk. Az emberek egy dolgot értenek: MIGRÁNS. És mint olyan, azonnal el is kezdenek gyűlölni. Fogalmuk nincs a falutáblán túl létező világról, nem hogy más országok kultúráját, de sokszor még a sajátjukat sem ismerik.

A korábbi tudatlanság a kormány uszító propagandájának következtében gyűlölettel párosult. Olyan gyűlölet ez, mely megfertőzte falvak és városok lakóinak tízezreit. A kormány pedig a határkerítéseket a tévé- és rádióadások által kiterjesztette az emberek agyáig. Ezzel a gondolkodásmóddal Magyarországon újra visszatér a tudatlan középkor, ahol a félelem és rettegés mindennapos volt. A tudatlanságtól rombolóbb dolog kevés van. Ha valóban meg szeretnénk védeni országunkat, akkor kezdjük az emberek védelmével, a tudatlansággal szemben. Ugyanis a falun, vagy éppen a várostáblán túl is létezik élet, ahol különböző társadalmak élnek együtt békében. Hosszú út áll még előttünk, ne fordítsunk hátat a világnak. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!