Igaz, hogy háttal nem kezdünk mondatot (dehogynem) és nőként a nőkről beszélni akár zavarbaejtő is lehetne, de senki ne kapjon a szívéhez. Kivételesen arról fogok szót ejteni, hogy az LMP elnöksége is megnevezte a párt miniszterelnök-jelöltjét Szél Bernadett személyében. Aki – bár nőügyekkel őfelsége nem foglalkozik – nőként fog harcba szállni Orbán Viktorral (meg nyilván másokkal is) a 2018-as választáson.
Eddig nincs is hiba az egyenletben, a jelöltek számát tekintve kifogástalanul teljesít az ellenzéki oldal, alig van már olyan párt, amelyik ne nevezte volna meg azt az embert, aki minden bizonnyal méltó vezetője lenne (mit lenne? lesz!) ennek a narancssárgába borult országnak. Egyetlen probléma van egyelőre: választók nem igazán vannak, akik alátámasztanák az esetenként teljesen indokolatlan hurráoptimizmust.
Szél Bernadett saját bevallása szerint azért fogadta el a jelölést, mert nem látja, hogyan tudna másként kilábalni az ország a mostani helyzetből, ha ellenzéki oldalon továbbra is folyatódik a teszetoszaság. Ez egy elég kemény kijelentés, vissza is térünk rá, de további lényeges kijelentés, hogy vitára hívta a többi miniszterelnök-jelöltet. Azt mondta – némiképpen meglepő módon az LMP következetesen vállalt különutasságához képest -, hogy az LMP bárkivel hajlandó együttműködni, aki a kormányváltásban érdekelt, és aki tanult az elmúlt harminc év hibáiból. Azokkal viszont semmi dolga nincsen, akik e két feltételt nem teljesítik (ez már nem annyira meglepő állítás, a DK meg az MSZP nyugodtan magára veheti, ha jól értem). Szóval hölgyek-urak, álljunk ki a fényre, bújjunk elő a sötét, füstös szobákból és kávézókból, álljunk oda a választópolgárok elé, hogy ki mit tud, ki mit ajánl, ki mire képes. Elég volt a biankó csekkekből, a bujkálásból.
No, ez szerintem remekbe van szabva, még akkor is, ha Demcsák Zsuzsa (üdvözöljük az ATV műsorvezetői székében) széllel szembe pisilésnek és alapvetően kudarcra ítélt próbálkozásnak tartja azt, hogy valaki nőként egy ilyen versenybe egyáltalán beszáll. Mivel én nem vagyok Demcsák Zsuzsa, szeretném ezt a nőügyet a helyére tenni, bár érteni vélem a fenntartásait.
Igen, ami magától értetődő, arról nem kell beszélni. Általában. A nemzeti hímek, a hangosan büfögő Döbrögik és a vakkomondorok, esetenként a mit pofázol, kisanyám? típusú taplóságok mögé bújó bátor férfiak által uralt magyar sztyeppén (a többiek még véletlenül se vegyék magukra) azonban egyáltalán nem magától értetődő az, hogy egy párt nőt jelöl miniszterelnöknek. Hát hiszen a nőnek tudjuk, hol a helye, meg a férfiember úgyis jobban tudja, nem igaz? Nem.
Mielőtt valaki félreértené: egy jelölt attól nem lesz hitelesebb és alkalmasabb, hogy nő. Az viszont a Fidesz nevű állampártot sokadik éve körüllengő tömény tesztoszteronszagú közéletnek nem tenne rosszat, ha ott szakmailag felkészült, hiteles, empátiával rendelkező, a köz bizalmára joggal igényt tartó nők is megjelennének a legmagasabb állami pozíciókban.
Lássuk be, nem sok ilyet tudott kinevelni az elmúlt közel harminc év vérszegény magyar demokráciája, és tartok tőle, hogy ebben oroszlánrészük éppen a Fideszben ilyen-olyan szerepet ellátó, legfeljebb államtitkári rangig kapaszkodó nőknek van. Akiknek soha nem volt megalázó, kínos, tűrhetetlen az a rengeteg tahómacsó kormánypárti (és másmilyen) megnyilvánulás, amit a nőkkel szemben megengedtek maguknak. Szóval ennyit a nőkről. Szél Bernadett jelölése ilyen értelemben pozitív üzenet lehet a társadalom politikától elfordult része számára. Még akkor is, ha leginkább/egyelőre feltételes módban.
Mert másrészt attól azért nagyon nehezen lehet eltekinteni, hogy Szél az LMP jelöltje, amely párt – elsősorban Schiffer András következetes ellenzékisége okán – elég gyakran, és távolról sem alaptalanul még mindig kénytelen szembenézni a Fidesz szatellitpártja bélyeggel. Akkor is, ha Szél Bernadett parlamenti munkája, Hadházy Ákos korrupcióellenes erőfeszítése becsülendő és üdítő színfoltja az ellenzékiség kényelmébe belegárgyult oldalnak.
De azért mégiscsak arról van szó, hogy az LMP nyolcadik éve nem képes elmozdulni a parlamenti bejutást biztosító +/- 5%-os támogatottságról (ez persze Gyurcsány Ferenc pártjáról is elmondható, akit tök hidegen hagy ez a tény, változatlanul úgy érzi, képes megváltani a világot). És akkor most arról még nem is beszéltünk, hogy a választási ringbe beszálló Momentum Mozgalom potenciális szavazói bázisa nem kicsit fedi le az LMP táborát. Innen nézve nem egyszerűen nagyképűség arról beszélni, hogy az ellenzék teszetoszaságát elnézve Szél Bernadett kénytelen volt a lovak közé csapni és elvállalni a jelölést. Mert akkor mi lesz? Ezután rend lesz az ellenzéki káoszban?
Nyilván nem az én jótanácsaimat fogja követni sem az LMP, sem Szél Bernadett (nem is baj ez egyáltalán), de én azért mostmár tényleg zárójelbe tenném a görcsös elmúltnyolcévezést. Ha úgy tetszik, szakítanék a schifferi szemkilövetős, ballibsizős rögeszmékkel, és eldönteném, hogy ki ellen küzdök, ki az ellenfelem valójában és nem szolgálnám a Fidesz érdekeit még akaratomon kívül sem úgy, hogy nem bírok elszakadni a lábszagú gyurcsányozástól.
Ha Magyarországon demokrácia van még legalább foltokban, és vannak emberek, akik Gyurcsány Ferencre akarnak szavazni (körülbelül annyian lehetnek, de talán kicsivel többen is, mint akik az LMP-re, következésképpen Szél Bernadettre hajlandóak szavazni), akkor nevetségesnek tűnik azt gondolni, hogy majd most ha őket nem vesszük figyelembe, akkor rend lesz a káoszban. Tudom, Szél nem ezt mondta, de azt viszont ajánlom figyelmébe, hogy az egyedüli párt, amelyik többé-kevésbé komolynak számító támogatottságot tud felmutatni a Fidesz nyomában, az éppen a Jobbik. Igaz, ők pontosan tudják (sajnos), hogy mit akarnak és egyáltalán nem céljuk azokat ütni, akik már így is romokban hevernek.
Kár lenne azt hinnie bárkinek, Szél Bernadettnek különösen, hogy a baloldal teszetoszaságának vége szakad azzal, hogy ő is megjelent a miniszterelnök-jelöltek sorában. Azt hiszem, a legfontosabb az, hogy az önáltatás helyett, a realitás talaján kellene gyökeret verni végre, mert akkor lehet közös platforma helyezkedni azokkal, akiknek a szavazataira igényt tartunk.
Ugyanis bár rengeteg frusztráció halmozódott fel a társadalomban, egyetlen ellenzéki párt támogatottsága sem nőtt számottevően éve óta (ellenkezőleg), ezért talán ideje volna megérteni: az emberek olyanokra fognak szavazni, akik kvázi garantálni tudják, hogy leadott szavazataik – mondjuk úgy – nem mennek kárba. Vagyis bármilyen rokonszenves, felkészült, szimpatikus arc is Szél Bernadett, azok sem fognak rá, vagyis a pártjára szavazni, akik tényleg így gondolják. Mert az LMP esetében az is kérdés, hogy egyáltalán bejut a parlamentbe.
Szóval amikor kijelöljük a csapásirányokat, és határt szabunk a kompromisszumoknak, akkor ezeket is érdemes szem előtt tartani. A klasszikus kispárt szerepében tetszelgő, különutasságáról ismert LMP-nek különösen. Egyébként meg sok sikert kívánok Szél Bernadettnek mindahhoz, amibe nőként beleállt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.