Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Őfelsége csürhéje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A házaspár az aranylakodalmát ünnepli. Ezen jeles alkalomból egy neves szállodában vesznek ki szobát, ágyba kérik az ebédet.

Az asszony párás szemekkel néz a férjére és elfúló hangon kérdi: Te is érzed azt a forróságot a szíved tájékán?

A férje ránéz és azt válaszolja: Nem. Az én mellem nem lóg bele a levesbe.

Mondhatnám, hogy nem Németh Szilárdról jutott eszembe a fenti vicc, de miután lejárt a hülye polkorrektség kora, nem mondom. Azt sem mondom, hogy a külső nem számít, mert azért valamennyire számít. Nem feltétlenül az adottságokra gondolok, azon nem lehet változtatni, ezért azon élcelődni sem etikus. De a széthízott testre felerőltetett tapadós póló, a kutya alól előrángatott libafosszínű ing, a trottyos, bokában szűk gatya nem adottság, hanem ízlés. Vagy annak tökéletes hiánya.

Az ízlés hiánya – sajnos – nem korlátozódik a külsőségekre. A jelenlegi elit, az ország krémje, az uralkodó osztály – tudom, hogy furán hangzik, de ne tegyünk úgy, mintha itt és most nem ez lenne a helyzet – úgy vonul a sajátbejáratú bulijára, mintha ez teljesen rendben lenne. Az a sértett gőg, amit az újságírók kiváltanak ezekből a senkikből, nekünk szól.

Ezek az emberek, akik többségében soha, semmit nem tettek le az asztalra, magánemberként, a civil szférában, a ténylegesen piaci körülmények között működő versenyszektorban sikertelen senkik voltak – vagy éppen soha ki sem próbálták magukat, mert mindig is a politikából éltek – most végre valakik lettek. És ha már felkapaszkodtak az uborkafára, undorral néznek le azokra, akiknek a munkájából ők olyan jól élnek.

Átformálták az országot. Mégpedig oly módon, hogy az nekik jó legyen, az ő személyes érdekeiket szolgálja minden. Elhitették – akivel lehetett és ilyenek elegen vannak egy választási győzelemhez – hogy a polgároknak, a társadalomnak semmihez nincs köze és semmibe nincs beleszólása. Elhitették, hogy az ország akkor működik jól, ha ők meghozzák a döntéseket minden esetben, a társadalom pedig lehajtott fejjel végrehajtja az utasításaikat.

A normális működés nem ez. Hanem az, hogy döntések az emberek bevonásával, viták, egyeztetések után születnek. A kormány az emberek akaratának megfelelően, szakemberek segítségével hozza meg a döntéseket. Legyen szó oktatásról, egészségügyről, stadionépítésről, atomreaktorról, bármiről. Ez nálunk nem működik és sajnos elfogadtuk, hogy nem működik.

Ezek a Kötcsén összesereglett élősködők úgy érzik, új arisztokráciát hoztak létre. Egy szellemi és erkölcsi értékek nélküli, minden tartást és elveket nélkülöző arisztokráciát, amelynek jogában áll a társadalom arcába taposni. Szájer József, az európai polgárt alakító, a sajtó kérdéseire főúri gőggel hátat fordító figura egyetlen demokratikus országban sem engedhetné meg magának ezt a viselkedést, mert másnapra széttépné a média. Ezt ő pontosan tudja is, ahogy azt is tudja: itt megteheti.

Kerényi, a valaha tehetséges, mára inkább habókos őrültnek tűnő rendező és politikai kegyelt, a maga szánalmasan kioktató, szellemesnek vélt taplóságával. Rogán Antal, aki a tepsit cipelő feleségét hátrahagyva talpal előre, hogy mentse a bőrét a sajtó kérdéseitől, majd amikor az asszony rászól, hogy várja már meg, a tulajdon suttyóságát azonnal másra keni.

Kövér László, Balog Zoltán, Tőkés László, Kubatov Gábor, Bencsik András, Bakondi György, Schmitt Pál, Gulyás Gergely, Novák Katalin, Mátrai Márta. Kik ezek? Saját jogon senkik.

Orbán, aki legalább hat testőr gyűrűjében érzi csak biztonságban magát.

Sorolhatnám, de minek? Súlytalan emberek, akik erre tették fel az életüket. Nem a politikára, mert amit csinálnak, az nem politika. Ez számukra üzlet, egyszerű nyerészkedés. Ezt ők is tudják. És rettegnek attól, hogy kiderül, hogy elveszítik a kiváltságaikat és valaki elrántja előlük a húsosfazekat. Mivel valódi mondanivalójuk az ország számára nincsen, marad az egyetlen érv: rettegjetek és szavazzatok ránk, mert csak mi tudunk megvédeni benneteket.

Az már szinte mindegy, kitől akarnak megvédeni, mert mindenki mástól tud szívből rettegni. A migránsoktól, a terroristáktól, a melegektől, a liberálisoktól, az európai elnyomóktól, a zsidóktól, az amerikaiaktól, a Facebooktól, a multiktól, pirézektől, gyíkemberektől. A lényeg a rettegés, mert az jó eszköz a hatalom megtartására.

Ezek a haszonlesők ott, Kötcsén bármit megtesznek azért, hogy az általuk felépített rendszer ne változzon. Ha kell, porig rombolják az országot. A saját érdekükben, semmi másért. Erről szólt most ez a szeánsz és ki is adták a jelszót: Orbán, vagy a kerítés lebontása. Szerintük erről szól a jövő évi választás.

Szerintem a kötcsei elit számára nem erről szól. Így módosítanám: Orbán, vagy elszámoltatás. Orbán, vagy bíróság. Orbán, vagy börtön. Erről szól ez. Kerítésről, de az a kerítés nem az országhatáron, hanem a börtön körül van.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.