Vendégírás: Az Orbán-rendszer tudatosan építi le a társadalmat

Cegléd, 2014. március 18.
Egy résztvevő „CSAK A FIDESZ!” feliratú táblával a ceglédi városi uszoda átadásán 2014. március 18-án.
MTI Fotó: Ujvári Sándor Cegléd, 2014. március 18. Egy résztvevő „CSAK A FIDESZ!” feliratú táblával a ceglédi városi uszoda átadásán 2014. március 18-án. MTI Fotó: Ujvári Sándor

A harmadik Orbán-kormány vége, nagy eséllyel a negyedik kezdete előtt nem újdonság kijelenteni, hogy a Fidesz esetében tudatos kulturális és társadalmi leépítés zajlik. Mindezt egy olyan országban teszi meg, ahol a nép gerincét több évtizednyi szocializmus és a rendszerváltás hazug illúziója nyomja. A kormánypárt stratégiája tökéletesen egyértelmű, még a vak is látja: az egyént nem egy gondolkodó, vitára képes és vitára alkalmas emberré akarja tenni, hanem egyszerű Fidesz-szavazóvá, aminek alapvető feltétele az aluliskolázottság.

Így tehát azt sem lehet mondani, hogy Orbánék valamit rosszul csinálnak, ha az alapvető koncepció már maga az elrontás. Rengeteget elmond, hogy Süli János, Paks egykori polgármestere 2017 májusától „a paksi atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszteri” poszttal büszkélkedhet úgy, hogy az egészségügynek, oktatásnak eközben semmilyen kinevezett kormánytagja nincsen.

A Fidesz hosszú évek alatt, Rogán Antal propagandaminiszter és Habony Árpád hathatós közreműködésével egy olyan széleskörű, betonbiztos tábort tudott kialakítani a kormánypártnak, hogy nyilvánvalóan ennek megtartása érdekében nem riadnak vissza a legócskább karaktergyilkosságoktól és pocskondiázásoktól sem. A hatalomvágy pedig meglehetősen nagy a narancsosok körében, ezért a meglévő nyugdíjas hardcore-tábor mellett a fiatalabb korosztályt is maguknak akarják tudni, amire csak akkor van esélye ennek a látszatra teljesen posztkomcsi, a fiatalságra amúgy fittyet hányó pártnak, ha a szakmunkásképzést részesítik előnyben a gimnáziummal, egyetemmel szemben.

Ilyenkor mindig tisztázni kell, hogy semmiképpen sem a szakiskola mivoltával van a probléma, hanem azzal, hogy a kormány egyértelműen sokkal fontosabbnak tartja azt a felsőbb fokú, erősebb tanulmányi rendszerekkel szemben. A Fideszt egyáltalán nem érdekli, hogy Kelet-Magyarországon milyen hátrány ér megszámlálhatatlan sok tanulni vágyó gyereket és annak szüleit, mondván, „ezt dobta a gép”. A probléma forrását, megoldását keresni nem is akarják, hiszen pont ők maguk azok, ezzel pedig nagyon is tisztában vannak.

Tamás Gáspár Miklós szerint 2026-ban váltható le a Fidesz, ami egy nagyon pesszimista, ugyanakkor meglehetősen realista meglátás. Ha így történik, Orbán 16 év után kelne fel a rojtosra ült trónszékéből. Hogy a probléma meg lenne-e oldva? Nem, egyáltalán nem. Sőt, ha jövőre elküldenék őket a bús francba, a társadalmi berögződéseket és a magyar politikai rendszer által elkövetett kultúrmérgezést nem lehetne egyik napról a másikra kitörölni, pontosan úgy, ahogy a nyugdíjasokból kitörő kádári kisember is állandóan a felszínre tör sok évvel az állítólagos rendszerváltás után. Nem kell hozzá semmi, csak egy egyszerű nemzeti ünnep.

Teszem fel a kérdést: mi lesz azokkal a PISA-felmérésen egy feladatot nem tudó, de a teszt nevén sírva röhögő félanalfabéta diákokkal, akiket néhány év múlva szabadon enged a Fidesz oktatási rendszere? Kiengedi a nagyvilágba, a versenyszférába, ahol nemhogy a hülyét, de az átlagost is kíméletlenül eltapossák. Mi lesz velük? Így fognak leélni egy életet? Hogy a boltban még el tudják olvasni a parizer meg a sült kolbász feliratot, de már egy könyv fejlécétől is megremeg a kezük? A Nemzeti Együttműködés Rendszere rég megadta a választ: segély és közmunka.

2005-ben a KSH adatai szerint a középfokú oktatásra a kormány a GDP 1,07 százalékát költötte el, a felsőfokúra 0,99 százalékát. Ez a szám 2013-ban előbbinél 0,62, utóbbinál 0,81 százalékot jelentett. A közbeeső időszakot szemlélve egyértelműen megállapítható, hogy egy-két év kivételével nemhogy emelkedés, de stagnálás sem volt. Az oktatás pont úgy zuhant, ahogy mi is éreztük azt.

Az oktatási reformnak nevezett blődség legszánalmasabb szocialista időket idéző momentuma a központosítás volt. Az egységes tanrend, egységes tankönyv Ózdtól Sopronig elérte, hogy a pokoli rossz helyzetben levő szféra még jobban bomlásnak induljon. Mit is jelent a központosítás? Egy pesti irodában néhány bizottsági tag megmondja, hogy mire van szüksége az ország összes iskolájának. Persze nem ismerik egyiket se, talán ki sem léptek még soha a 0-24-ben kávéillatú és légkondicionált helyiségükből, egyszerűen csak az ő kezükben van a döntés. Ennek következménye, hogy szegény tanároknak a saját pénzükön kell az iskolával szemben levő papírboltba menni feladatokat nyomtatni. De más példa is van: az ATV Fórum című műsorában egy betelefonáló arról beszélt, hogy maguk az oktatók takarították a padlót.

A konklúzió az, hogy az Orbán-rendszer egy előre megtervezett, a nép számára rövid és hosszú távon is félelmetesen káros séma alapján építi le az oktatást, ezzel együtt pedig az oktatásban részesített fiatalokat. Ők azok, akik kimenthetnek minket ebből a posványból, de ha a Fidesz eléri a célját, a totális leépítést, akkor tényleg az egyetlen menekülés nem más, mint az elvándorlás. Pont ma olvastam, hogy a Portfolio becslése alapján 600 ezer ember hagyhatta el az országot és vándorolt ki az EU más államaiba. Ízlelgessük ezt egy kicsit. 

F. A.

adomany-1