NEHAZUGGY

Jogodban áll belehalni egy igazoltatásba

Lázár Gergő | 2017. Szeptember 1, Péntek | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,638,028 forint, még hiányzik 361,972 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az augusztusi forróságban egy rendőri igazoltatás közben életét vesztette Á. István, akinek ügye bejárta a magyar sajtót. Ezrek háborodtak fel, rendőri túlkapást sejtve a háttérben. Ez a sejtés egy ott lévő – egyetlen nem rendőr – szemtanú szerint be is igazolódott, ugyanis elmondása szerint a rendőrök figyelmen kívül hagyták azt, hogy a férfi rosszul érzi magát, így többször a térdhajlatába rúgva földre vitték, hogy aztán másodpercekkel később szívroham következtében életét veszítse. A férfi, a rendőrség elmondása szerint ellenállt a rendőri igazoltatásnak, a kérdés azonban inkább az, hogy megalapozott gyanú nélkül miért akarták igazoltatni az amúgy az autójában várakozó Á. Istvánt? Mi volt a szívroham kiváltó oka? Ha nincs az igazoltatás, talán Á. István még ma is élne.

Harangozó Tamás kérdést intézett Polt Péter legfőbb ügyészhez, hogy kiderüljön, folyik-e nyomozás az ominózus ügyben. A válasz pedig – hatalmas meglepetésre – nem volt, ugyanis nem merült fel bűncselekmény gyanúja, így pedig büntetőeljárás sem indítható. Noha feljelentés érkezett, vizsgálat mégsem indult az augusztusi eset kapcsán. Az érvelés szerint ugyanis az igazoltatás során – mely Á. István halálához vezetett – nem történt bűncselekmény. Tehát egy halállal végződő igazoltatás teljes mértékben rutin eljárás? Még egy komolyabb kivizsgálást sem érdemel?

Mint az korábban kiderült, Á. István halálát szívinfarktus okozta, mely diagnózis hivatalos. Azonban egy szívinfarktusnak mindig vannak kiváltó okai, melynek körülményeit minimum illene mélyrehatóbban is kivizsgálni annál, mintsem egy egy napos nyomozás után benyögni, hogy nem történt bűncselekmény, ügy lezárva. Feljelentés vélhetően az egyetlen, nem rendőrség kötelékébe tartozó szemtanú részéről érkezhetett, melyet hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt indított.

Amennyiben a bántalmazás ténye nem igaz, miért nem indult vizsgálat a férfi ellen, a rendőrség jó hírnevének megsértése miatt? Ha pedig ennek a meg nem indult nyomozásnak az oka mégiscsak az, hogy valóban többször térdhajlaton rúgták a férfit, azonban ezt jogos fellépésnek vélik, akkor igen nagy gondok vannak a hazai rendőri felfogásban. Egy, már amúgy is infarktus közeli állapotban lévő személy ellen folytatott erőszakos intézkedés bőven okot adhat egy tényleges infarktus kialakulására. Ebben az esetben egyáltalán nem mellékes az eljáró rendőrök viselkedése, ugyanis túlzott fellépésük – erőfitogtatásuk – hozzájárulhatott a férfi halálához.

Ez az ügy jócskán túlnőtt saját magán, így nem hiszem hogy egyedüliként várnám el, hogy a rendőrség érdemben vizsgálja ki az ügyet. Az ugyanis, hogy az eset rontotta a rendőrség már amúgy is borzasztó megítélését, nem kérdés. Az eset után sokan gondolhatják azt, hogy egy nap ők járnak hasonlóan, ugyanis egy rendőrnek mindenhez joga van. Egy normális országban az ügy minden mozzanatát sajtófigyelem kísérné, a rendőrség pedig megpróbálná még csak annak látszatát is elkerülni, hogy egymásnak falazva megpróbáljanak eltussolni egy halálesetet. Idehaza már a látszat sem fontos. Hivatalosan is következmények nélküli ország lettünk. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!