Mit számít az emberélet?

Fotó:MTI Fotó:MTI

A minap egy háziorvos bejegyzésével találkoztam a Facebookon, amely egy olyan problémára világított rá, ami számomra és talán sok más ember számára is ismeretlen volt. Eddig. A poszt írója egy háziorvos, aki több éves harc után kénytelen volt feladni: bezárja az 1500 beteget ellátó rendelőjét. A rendszer elleni harcban kimerült. Ennek a harcnak nem ő az első, és nem is az utolsó áldozata. Csak ebben az egy esetben 1500 ember kénytelen más alternatíva után nézni, ha nem szeretne háziorvos nélkül maradni. A helyzet azonban nem egyszerű, napról-napra egyre rosszabb. A drámai szituáció fő okozója maga a kormány, amely nem hallgat sem a páciensek, sem a háziorvosok véleményére.

Az egészségügy helyzete évtizedek óta romlik, kórházak tucatjai kerülnek csődközeli állapotba, miközben sokszor még a legalapvetőbb kezelések is gondot okoznak. A helyzet nem hogy javulna, de évről évre romlik, sokszor páciensek halálát okozva. Sok esetben a betegek saját egészségüket kockáztatják egy esetleges kórházi látogatáskor. Nővérek és orvosok erőn felül dolgoznak azért, hogy ez a siralmas állapot minél kevesebb áldozattal járjon. Az omladozó kórházak még álló pillérei ők, akik megalázó fizetésekért teszik sokszor tönkre saját magukat. Ugyanis azt feldolgozni lelkileg, hogy egy beteget eszköz, vagy emberhiány következtében veszítettek el, majdhogynem képtelenség.

E probléma mellé most már a háziorvosok helyzetét is felírhatjuk. A magyar állam két csoportba sorolja a háziorvosokat. TEK-el rendelkezők valamint TEK nélküliek. A betűszó ezúttal annyit tesz: Területi Ellátási Kötelezettség. A TEK nélküli praxisok már 25 éve léteznek, országos szinten legalább 200 000 ember ellátását biztosítják, helyzetük mégis kilátástalan. Az állam ugyanis nem nézi jó szemmel, hogy sok TEK-es állás betöltetlen, így megpróbálja „átcsábítani” a TEK nélküli orvosokat, és ezzel tekintik megoldottnak a problémát. Az átcsábítás a kormány részéről annyit tesz, hogy évről évre kevesebb támogatást juttatnak a TEK nélküli háziorvosoknak, így lassan kivéreztetik őket. Ez azonban nem fog a betöltetlen állásokra orvosokat vonzani, mindössze ellehetetleníti azoknak a munkáját, akik hivatásukkal emberek ezrein tudnának segíteni.

Mint azt a számok is jól mutatják – 200 000 beteg országszerte –, szükség van a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosokra. Ugyanis sokan élnek albérletben, nincs már hely a területi háziorvosnál, vagy éppen arról van szó, hogy a betegek maguk szeretnék megválasztani háziorvosukat. Sokan nyitottak háziorvosi rendelőt saját költségen, bízva abban, hogy a kormány egyszer rájön arra, hogy amit ezek a többségében nyugdíjas orvosok tesznek, az a köz érdeke. A kormány azonban a támogatások folyamatos csökkentésével adta meg a választ a kérdésre. Sokadszorra bizonyítva, hogy számukra a betegek sorsa nem szempont.

Az a háziorvos, akinek az esetével kezdtem a cikkem, volt az, aki a TEK nélküliek egyenlő elbírálásáért küzdött. Előbb az Alkotmánybírósághoz, majd Strassbourghoz fordult, azonban 5 év folyamatos parttalan harc után úgy érzi, ideje feladni. Az időközben rendelője finanszírozására másodállást is vállaló háziorvos elment a legvégsőkig azért, hogy egy teljesítményarányos finanszírozási rendszert harcoljon ki, azonban a kormány hajthatatlannak bizonyult.

Évek óta nem volt olyan sok üres háziorvosi praxis Magyarországon, mint most. Jelenleg 317-ben nincs állandó háziorvos, ezek közül pedig 65 házi gyermekorvosi körzet, melyekre a kormány képtelen orvosokat találni. Azonban az a 200-300 TEK nélküli háziorvos – akiknek a helyzetét ellehetetleníti a kormány – többségében nyugdíjas korú, így ezekre az állásokra szinte tét nélkül pályáznának. Ugyanis koruknál fogva nem kapnák azt meg. Így a kormány azzal, hogy még ezt a 200-300 háziorvosi rendelőt is ellehetetleníti, csak rontani fog a már amúgy is katasztrofális helyzeten.

Amennyiben a kormány célja az ész nélküli rombolás, úgy tökéletesen végzik feladatukat. Mit számít az emberélet?

adomany-1