November 29,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A nemzet legújabb veje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,947,854 forint, még hiányzik 52,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap óta csak úgy röpködnek a szívből jövő sablonos jókívánságok, szívecskék és lájkok a miniszterelnök úr Facebook-oldalán, ahol – nem sokkal azután, hogy a bulvársajtó megírta – őfényessége is kissé szomorkás hangulatban, ámde az alattvalók közülünk való, olyan mint mi, olyan eNberi életérzését meglovagolva adta hírül:

 

Hát igen, nehéz az élet, vagy ez az élet rendje, vagy mit szokás ilyenkor – a fenti ábra szerint – dakota stílusban bölcselkedni? Mindegy is, a lényeg, hogy elkelt a második Orbán-lány is. Próbálták titokban tartani a lagzit, ám a Felcsúton tapasztalható biztonsági készültség mellett nem csoda, hogy nem sikerült. Ezért aztán bele kellett állni örömapailag, bármekkora is a szomorúság, amiért Ráhel után Sára is kirepült a családi fészekből.

Ez normális helyeken nem lenne különösebben hír (semennyire nem lenne hír), de ha már mindenképpen az, akkor az ember semmi mást nem kívánhatna – valóban őszintén, ahogy a miniszterelnök lelkes rajongói egymás talpára lépve igyekeznek minél több virtuális szívecskébe csomagolni a mondanivalót – mint oly nagyon sok boldogságot, örömhegyeket és jól megérdemelt saját lábakat.

Távol álljon tőlem a sárdobálás, az ünneprontás, vagy a miniszterelnök úr boldogságával vegyes őszinte szomorúságba való beleugatás. Akárcsak a Bors szervilis újságírója én is szeretnék hűséges alattvalóként rengeteg boldogságot, örömöt és megannyi földi jót kívánni az ifjú párnak, nem kevésbé a miniszterelnök úrnak és egész famíliájának. Akinek a magánéletét egyébként magasról leszarnám, csakhogy van egy olyan része az ő életének, ami nagyon is rám tartozik, meg a nyilvánosságra tartozik, tehát nem szarhatom le. Nos, ő pont azt a részét igyekszik eltitkolni a magyar társadalom elől, amelyik a magyar társadalomra tartozik (például hol nyaral, meddig van szabadságon, vagy miből finanszírozza a világ sporteseményeire való kiruccanásait), ami meg nem tartozik ránk egyáltalán, azt beletolja a pofánkba.

Szögezzük le a politikai korrektség kedvéért, amit én még nem temettem el visszavonhatatlanul: undorító dolognak tartom úgy általában, ha a média politikusok családtagjainak életében turkál, és ez akkor is így van, ha Orbánról, Gyurcsányról, Vonáról, vagy bármelyik köztiszteletben álló, vagy nem álló politikusról van szó.

Ebben az összefüggésben Orbán Viktor bármelyik gyerekének lenni nem csak hogy nem hálás, de egyenesen hálátlan és nehéz feladat, állapot, eleve elrendelés. Ez pedig oda vezethető vissza, hogy apuci szándékosan, előre megfontoltan, az akkor még kvázi megkérdőjelezhetetlen népszerűsége csúcsán, 2013-ban médiaeseményt kreált legnagyobb lánya esküvőjéből, és egy fél, de leginkább egy egész ország hetekig csámcsoghatott a történeten, beleértve a közpénzből összehozott tükröspusztai aszfaltozást is. Attól persze fordult egyet az ember gyomra már akkor is, hogy hatvan embert – nem kicsit megalázó üzemmódban – DNS-vizsgálatnak vetettek alá, mert az esküvői buli hevében Ráhel királynő barátnőinek telefonja eltűnt. Igaz, mai napig nem tudjuk, hogy mi történt valójában. Pedig mekkora összefutás volt.

Azóta eltelt négy év, és apuci második lányának lagziját már nem hogy nem verte nagy dobra, de egyenesen eltitkolta. Aztán amikor mégis kiderült, egy nagyon emberinek kinéző kétsorossal próbálta a legtöbbet kihozni a dologból. Mert apuci pontosan tudja, hogy négy év alatt – miután naponta bizonyította, hogy de facto családi vállalkozásként üzemelteti ezt az országot – bizony eljátszotta nagyon sok embernek a bizalmát, akik négy éve még valóban tiszta szívből örültek Ráhel boldogságának.

Azt csak zárójelben jegyzem meg (bár legalább annyira nem vagyok hiteles forrás a kérdésben, mint Veres András püspök úr a lombikprogram bűnnek titulálásában), hogy szerintem normális szülő nem tulajdonként tekint a gyerekére, akit el lehet venni és attól kezdve valaki másnak a tulajdonává válik. De normális szülőnek legalábbis nem saját maga nyomorúsága, fájdalma és szenvedése jut eszébe a gyereke életének egyik legfontosabb napjáról. Vagy ha ez jut eszébe róla, nem pakolja ki a nyilvánosság elé.

A lényeg viszont az, hogy Orbán Viktornak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a bulvármocsár hátán, az egyszerű néplélek húrjainak görcsös pengetésével közszereplőt csinált a gyerekeiből, akiknek – egyeseknek okkal, másoknak kevésbé – rengeteg indulattal, bántó, megbélyegző ítélettel kell megküzdeniük. Ráhel vonatkozásában ez teljesen indokolt, Sárának viszont éppen Ráhel taposta ki az ösvényt, ami következésképpen nem a feltétlen tisztelettel és rajongással lesz kikövezve.

Belőle és a párjából is apuci csinált közszereplőt, amikor népszerű Facebook-oldalára feltöltötte azt a fotót, amely az Orbán-család egyik római útján készült. Azóta tudjuk, hogy a nemzet immár legújabb veje Szokira Tamás, aki a Nemzetgazdasági Minisztériumban a Gazdaságtervezésért Felelős Helyettes Államtitkárság titkárságvezetőjeként, majd a Fidesz Külügyi Kabinetjének európai politikai tanácsadójaként lett ismert, később Navracsics Tibor uniós biztos kabinetjében dolgozott.

Tehát úgy tűnik – bármennyire senkinek semmi köze hozzá -, Sárának sem sikerült egy, a Fidesztől, az apuci által generált politikai mocsártól független emberhez hozzámennie, aki nem közpénzből él, nem a politikai kapcsolatok révén lett valaki, nem egy teljesen átlagos fiatal, hanem a NER egyik képződménye. (Igen, tudom, a szerelem vak és Zwack vezet világtalant.)

Tehát innentől kezdve, visszatekintve arra, amit az elmúlt években az Orbán család, külön Ráhel és Tiborcz odadörgölt a nép orra alá (leszámítva azt, amit több-kevesebb sikerrel eltitkoltak), már Sára sem kérheti ki magának, hogy azért bántják, mert az apja történetesen az ország első embere.

Ez van. Ezek után jóindulatú, emberi hozzáállás csak foltokban elvárható attól a magyar társadalomtól, amelyiknek naponta belerázzák a rongyot az arcába, kikérik maguknak, hogy ők nem közszereplők, miközben a fél országot a nevükre vették. Itt már nincsenek ártatlan áldozatok. Apuci politikai ambícióinak oltárán feláldozta a családját, mert a csúcson állva azt gondolta, hogy az alattvalók életük végéig magától értetődőnek és megtisztelőnek veszik, hogy eltarthatják őt és a famíliáját.

Mindezt pedig azért írtam le, hogy amikor a lakájmédia nekiáll vinnyogni, hogy a liberálfasiszták báncsák a miniszterelnök úr családját és drága gyermekeit, akkor érdemes ezekkel a tényekkel tisztában lenni. Olyan sok frusztráció kavarog a szőnyeg alá söpörve, a propaganda által túlordítva ebben a társadalomban, a deviancia és az abnormalitás olyannyira átvette a normalitás és a béke helyét, hogy ez van. És félő, hogy ebben a tempóban ettől csak durvább lesz.
adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!