Balog Zoltán nem azért református lelkész, hogy soha ne hazudjon

Fotó: Facebook/Balog Zoltán (Bartos Gyula/EMMI) Fotó: Facebook/Balog Zoltán (Bartos Gyula/EMMI)

A kormány üdvözli, hogy az értékközösségek, közülük az egyházak részt vesznek a közéleti gondolkodásban és nyíltan képviselik saját álláspontjukat.

A kormány az emberek magánéleti döntéseit tiszteletben tartja, annyit tesz, hogy segítséget nyújt a jó döntésekhez, támogatja azokat a döntéseket, amelyekről úgy véli, egyszerre szolgálják az egyéni boldogulást és a nemzet közösségének erősítését.

Fontos, hogy az egyházak az élet nagy kérdéseit érintő szabad vitákban részt vegyenek. Az ő álláspontjuk segít bennünket abban, hogy például a lombikbébi programban egyre jobban érvényesítsük az élet védelmét. Ez a program több ezer meddő házaspárnak nyújt lehetőséget gyermekvállalására. Ezt a Kormány támogatja és szélesíteni kívánja. Mi örülünk minden így született gyermeknek.

Emígyen szóla Balog Zoltán, az emberi erőforrások felkent minisztere szombaton Balatonszárszón, ahol a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány által a reformáció 500. évfordulójára szervezett Reformátusok szárszói konferenciáján a Reformáció hivatásetikája ma címmel tartott előadást. A fenti gondolatok kivételesen nem nagyívű beszédéből származnak, hanem felszólalása előtt állt szóba újságírókkal. Csodálatos.

Tudom és értem is, hogy ezzel a büszke magyar nemzettel bármit meg lehet etetni. Abból indulnak ki az urak-hölgyek – a Finkelstein-féle kottának megfelelően -, hogy az istenadta már azt is elfelejtette, amit két órával ezelőtt olvasott, nem hogy két-három napja. A lombikbébiprogramról és az azt bűnnek tartó egyházi állásfoglalás összefüggéséről a kollégám mindent leírt, ami szerinte fontos, ehhez nincsen hozzáfűznivalóm.

Bőven itt lenne az ideje az egyház megreformálásának

Viszont fontosnak tartom felhívni a figyelmet a népnemzeti hülyének nézésbe oltott kormányzati kétszínűség újabb iskolapéldájára. Különös tekintettel arra, hogy Veres András győri katolikus püspök nagy vihart kavart kinyilatkoztatásai után a sajtó egységesen tele volt azzal a hírrel, hogy Novák Katalin államtitkár hangján keresztül még a kormány is elhatárolódott a lombikbébi-ellenes katolikus püspöktől (ITT és ITT és ITT is meggyőződhetünk erről). Hát hacsak így nem.

Már csak annyi a dolgunk, hogy összerakjuk Balog Zoltán egyrészt-másrészt típusú, csúszómászó, maszatoló nyilatkozatát az előzményekkel, és máris kiderül: kedves hülyének nézett magyarok, a kormány soha, semmilyen körülmények között nem határolódik el az egyháztól. És vajon kinek a megszólalása bizonyíthatná ezt mindennél jobban, mint a református lelkészi hivatást a mocskos, elvtelen politikai szekértolásért keresztre feszítő, a semmihez nem értést, a dilettantizmust ájtatos, pátosszal teljes párthűséggel kompenzáló Balog Zoltán nyilatkozata? Aki szerint kézrátétellel hittel és bizalommal lehet gyógyítani, a pénz nem minden, a kereszténység pedig csodákra képes. Ne csüggedjünk hát a kórházi fertőzésben elhunyt hozzátartozóink emléke felett, csak a sajtó terjeszti az álhíreket arról, hogy nem világszínvonalú az, ami nagyon is.

Tehát mit állít Balog? Hogy a kormány nem csak hogy nem határolódik el attól, amit az egyház képvisel (Veres Andrásnál ott szakadt el a cérna először és ott kezdte a keresztényi értékekkel szembemenő társadalmi önfeladás mételyére épülő igehirdetésével mérgezni a nyájat, amikor kiderült, hogy a lombikbébiprogram támogatásának növelését helyezte kilátásba a kormány), de egyenesen üdvözli azt.

Az persze más kérdés, hogy egy szekularizált államban egyenesen abszurdum lenne arról beszélni, hogy egy kormány elhatárolódik, avagy nem határolódik el az egyház bármelyik vezetőjének véleményétől, hiszen alapvetés volna, hogy semmi keresnivalójuk egymás végbelében. A kérdés fel sem merülhetne, Veres András azzal foglalkozna, ami a dolga, Balognak meg nem kellene negédesen elsimítani az esetleges félreértéseket és üdvözölni valami olyasmit, ami legalábbis visszás.

Azt én nem tudom sem megcáfolni, sem megerősíteni, hogy Veres Andrásnak az fáj a leginkább, hogy a lombikbébiprogramra szánt megnövelt kormányzati támogatások nem az egyház markát ütik, viszont és sőt. Azt sem tudom, ezt az egész mutatványt ki találta ki, és ki akart belőle jól kijönni. De azt látom, hogy nem nagyon jött össze. Nem csak azért, mert ez nem elhatárolódás, hanem szarelkenés. De azért is, mert Balognak megint nem sikerült egyetlen igazsággal köszönőviszonyban lévő gondolatot sem megfogalmaznia. Egyet sem.

Balog Zoltán állításaival ellentétben Magyarországon nincsenek az élet nagy kérdéseit érintő szabad viták. Sőt, viták sincsenek. A dogmákon és vakhiten alapuló világszemlélettel ugyanis nem lehet vitázni.

Magyarországon kétharmados arrogancia van, hatalmi izmozás van és vitának álcázott kedélyes seggnyalás van a kormányhű entitások között.

Magyarországon az élet nagy kérdéseiről nem a nagy nyilvánosság részvételével döntenek, hanem az állampárt nyilvánosság elől elzárt sötét boszorkánykonyháiban. 50 évre titkosítva, közérdekű adatokat dugdosva, a közvélemény elől menekülve.

Magyarországon az élet nagy kérdéseit leggyakrabban olyanok alakítják, akik soha nem találkoztak még az élet nagy kérdéseivel. Sem a borsodi, szabolcsi zsákfalu életének nagy kérdéseivel, sem úgy általában a hajléktalanság, éhezés, lecsúszás, leszakadás, reménytelenség, kilátástlanság nagy kérdéseivel. Ezek a kérdések Veres Andrást ugyanúgy hidegen hagyják, mint Balog Zoltánt.

Magyarországon kizárólag azokat a magánéleti döntéseket tartják tiszteletben, amelyek egybeesnek a kormány önös érdekeivel.

Magyarország kormánya azokat a magánéleti döntéseket támogatja, amelyek egy szűk réteg életfogytiglani boldogulását segítik elő.

Magyarországon kék plakátokon, fizetett politikai hirdetésekben, a közpénzmédia révén üldözik és bélyegzik meg azokat, akiknek felfogása nem esik egybe a kormányéval. Őket ez a kormány soha nem tartotta tiszteletben, de Balog Zoltán nem azért református lelkész, hogy soha ne hazudjon.

Vagyis Magyarország kormánya semmit nem tart tiszteletben abból, amit fennhangon hirdet. Ez a kormány egyedül is képes volt eldönteni, hogy mikor szeret vásárolni a magyar ember, hogy szüksége van-e még a magánnyugdíj megtakarításaira, hogy akar-e putyini atomot, olimpiát, vizes világbajnokságot, stadionokat ameddig a szem ellát, kit szeret és kit kötelessége gyűlölni, hogy milyen sört kell innia, hogy kinek van joga meglopni őt, és ki a patás ördög, akire hivatkozva szét lehet cseszni még az unokái jövőjét is.

Ebben a böszme hangzavarban, ebben az atyáskodó, állandóan moralizáló, hosszú évek óta tartó monológban egyetlen kérdésre még soha nem sikerült kitérni, nem hogy megválaszolni azt: mitől keresztény ez a kormány? Vagy mitől keresztény egy szűklátókörű, az egyház mély erkölcsi válságáról tudomást szerezni nem akaró, lelketlen püspök? Egyáltalán miféle kereszténység az, amelyik a mesterségesen megtermékenyített, ámde életképtelen embriók elpusztulásán forgatja a szemét, miközben a nyomorba született életek sorsára, egy egész ország kifosztására és gyűlölettel idomítására magasról tesz, sőt, asszisztál hozzá?
adomany-1