Fejétől bűzlik a lábszag, ez már biztos. Mindig el tudok csodálkozni azon, hogy egy Európa közepén lévő, elméletileg civilizált és régebben majdnem demokratikus országban hogy a jó fenében kerülhetett hatalomra egy maroknyi útszéli tahó. Nekünk valahogy sikerült az, amit más országokban a polgárok igyekeznek elkerülni: megválasztottuk a fejünk fölé a legprimitívebb surmókat, akiket máshol a kocsmában sem tűrnének el.
Marhára nem politikai, vagy bármilyen nézetkülönbségekről beszélek. Az teljesen rendben van és a politika nem úriemberek játszmája, főleg választás előtt nem. Nálunk meg főleg nem. Hanem teljesen alapvető dolgokról. Tahóságról, suttyóságról, alpári, primitív uszításról.
Az egy dolog, hogy a legtöbb politikus nem képes viselni egy öltönyt. Nem annyira fontos ugyan, mint az, hogy mit hord valaki a fejében, pláne mi tartja egyenesen a testét gerincoszlop helyett, de azért sokat elárul, ha egy miniszterelnök elszabott zakóban, gyűrött nadrágban, bazári nyakkendőben jelenik meg mindenhol. A bicskanyitogató kéznyaldosásról nem beszélve. Marhára nem elegáns, de a politikában még csak nem is elfogadható a kézcsókdosás. Az a forma, amit Orbán alkalmaz, sehol, semmilyen körben nem elfogadható. Soha nem a hölgy kezét rántjuk fel a pofánkhoz. Akkor sem, ha Felcsúton ez volt a divat. Meg a zsebrevágott kéz.
Éppen eleget fizetünk a miniszterelnöknek, minisztereknek, hogy felfogadjanak egy szakembert, aki kiválasztja a ruházatukat és megtanítja őket az alapvető etikettre. De nem, suttyóéknál úgy hiszik, hogy aki elég pénzt lopott össze, annak egyből lett ízlése is. Hát nem lett. Annyira nem, hogy a bazári ízlés öröklődik.
Ami ennél nagyságrendekkel súlyosabb gond, az a belső igénytelenség, a lelki toprongyosság. És most ugorjunk az egyik legtahóbb, de az Orbán-kormányt leginkább reprezentáló kőbunkóra, Németh Szilárdra. Tudom, majd jönnek a kommentek, hogy nem buta ő, csak úgy tesz és nem is ilyen primitív suttyó, csak ezt a szerepet osztották rá. De, ez ilyen ostoba és ilyen tahó. Pont ezért osztották rá ezt a szerepet, mert el tudja játszani gond nélkül, holott színésznek is szar. Azt kell hoznia, ami a lényege és az ez. A sutyerákság.
Ez a senkiházi, túlfizetett kétkezi szervilis már nem tudom hányadszor nevezi liberálfasiszta brancsnak mindazokat, akik nem az ő kenyéradó gazdájának a valagát nyalják.
A másik primitív taplót szintén mi tömjük pénzzel, már évtizedek óta.
Ja, haladókáim. Mondja ezt az ahány lyuk, annyi gyerek elvet valló, időnként elvonási tünetekkel küzdő naplopó.
Ezeket a kijelentéseket bármelyik választópolgár bármikor megengedheti magának. A közpénzből eltartott cselédek azonban nem. A kormánypárt egyetlen, a Parlamentnek akár csak a közelébe is kerülő tagja nem engedheti meg magának azt, hogy a választópolgárokat, azokat az embereket, akiknek az adójából ők zabálnak, isznak, narkóznak, dőzsölnek, kurváznak, vagy becsületes családi életet élnek, így merészelje minősíteni.
Ha mégis megtehetik, annak egyetlen egy kibaszott oka van. És nem az, hogy már csak ilyen útszéli görények maradtak meg a kormányfő körül. Hanem az, hogy a stratégák két szipákolás között kitisztulva felmérték, hogy biztos szavazóbázist nekik csak azok jelentenek, akik hasonló módon okádnak embertársaikra. Mert ők elég hülyék hozzá, hogy ne értsék meg: kisemmizik őket. Ezért tolják ezt a két bumburnyákot, a szájukból kilógó kapanyéllel, farzsebben nyelesfésűvel. Hogy magára ismerjen a célközönség, hogy azonosulni tudjon.
Hát én meg rohadtul nem akarok azonosulni ezekkel. Sem a gyáva, de legalább pofátlan főnökükkel, sem a gumicsizmában büdösödő eszmeiségükkel. Egy ország népét a vezető politikusoknak nem lerántani kell, hanem felemelni.
Ha itt egyszer végre valódi rendszerváltás lesz, akkor első körben azt kell majd ellenőrizni, hogy a kiszemelt politikusok tudnak-e enni késsel-villával, képesek-e normálisan viselni egy ruhát, kitörlik-e a seggüket és aztán megmossák-e a kezüket és nem fújják-e bele a taknyos orrukat az asztalnál a damasztszalvétába.
Minden más csak ezután jöhet. De még itt is észen kell lenni, mert Lázár János például simán venné ezt az akadályt, bár ahogy belegondolok, nem sokan mennének át a jelenlegiek közül az első teszten. Soha többé nem szabad ilyen bunkókat a hatalom közelébe engedni, ha valaha is normális országot akarunk felépíteni azokból a romokból, amit ezek a kártékony férgek maguk után hagynak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.