Magyar vagyok, nem bérmagyar

Fotó: Pezibear Fotó: Pezibear

„A határon túli szavazással én sem értek egyet és én sem szavazok, a gyermekeim ott élnek és én jobban szeretem őket mint az ingyen krumplit amit a leköpött Pásztor osztogat, Vajdaságszerte. Van némi belátásom a magyar helyzetbe.

(…)

Engem csak az zavar, hogy velünk kapcsolatban kialakult egy általános «kullancs kép» ami ellen minden ízemmel tiltakozom. Magyar vagyok, nem bérmagyar, sem díszmagyar és nem is nagymagyar, csak magyar és engem a magyarságomért soha nem ért megaláztatás sem itthon sem otthon. Sajnos mostanában más a helyzet, igenis vannak megjegyzések Orbán miatt, pedig a magyar állampolgárságot nem tőle kaptam, hanem a Magyar Államtól és Orbánnak nem tartozom semmivel”.

A fenti két komment a közösségi oldalunkról származik. Mária írta – ha jól értettem, Vajdaságból – és igen, ez már a következménye ennek az eszelős, kifejezetten pártérdekeket szolgáló, nemzetpolitikának csúfolt ámokfutásnak, amit a kormánypárt véghezvitt az elmúlt években. Ez volt a hozzászólást kiváltó cikk:

Nekem nem kell a Fidesz-KDNP lábnyomait csókolgatnom, és nem kell hálásnak lennem semmiért

Néhány szavazatért lényegében az történik a külhoni magyarokkal, ami velünk, belhoni magyarokkal is. Ahogy minket fanatikus, nacionalista, a vezérért tűzön-vízen át masírozó, gyűlölködő, indokolatlanul nagyképű, közben pedig ostoba, az Uniót kihasználó, ám annak rendjébe beilleszkedni nem akaró népségnek tarthatnak más országok polgárai azért, mert jóformán csak a kevesebb, mint kétmilliós kisebbség hangja jut el hozzájuk, a külhoni magyarokkal is hasonló a helyzet.

Igaz ugyan, hogy lélekszámukhoz mérten viszonylag kevesen mennek el szavazni a mi bőrünkre, kevesen jutnak hozzá az innen – támogatás címszóval – kitalicskázott milliárdok töredékéhez, de valóban kialakulhat sokakban az a kép, hogy mind olyanok. Pedig nem. Ahogy mi sem vagyunk mind olyanok, mint a kormánypárt elvakult hívei, a külhoni magyarok sem mind bosszúból, vagy tudatlanságból, esetleg pénzért szavazó egyformák.

És ahogy nekünk bizony fáj, ha egy kalap alá vesznek azokkal, akikkel szinte semmiben nem értünk egyet, viszont mi szenvedjük meg az ő fanatizmusukat, ugyanúgy joggal fáj a külhoni magyaroknak ugyanez. Tudom, látom a kollégámon a tehetetlen haragot, amiért a külhoniak egy része helyből árulónak tartja, amiért nem lelkes híve a jelenlegi kormánynak és ráadásul duplán tartják árulónak, hiszen még csak nem is közömbös, hanem kifejezetten ellenzéki. Ezzel a lendülettel az ellenzéki pártok hívei pedig azért haragszanak, mert ellenzékiként nem elkötelezett híve valamelyik pártnak. Közben a belhoni magyarok egy része elkönyveli megvehető, megvezethető fideszes szavazónak, pusztán azért, mert külhoni.

Csak egy kicsit kell gondolkodni és máris rájövünk, hogy tudatos uszítás eredményét élvezhetjük. A kormánypártnak elemi érdeke a külhoni magyarokat az itthoni, nem kormánypárti szavazók ellen hangolni, ugyanakkor országon belül is fontos egymás ellen hergelni a kormánypárti és nem-kormánypárti szavazókat. Egyszerűen azért, mert a zajban és ordibálásban a józan hangok elvesznek, így ki sem derülhet, hogy sokkal többen nem akarjuk ezt a kormányt, mint ahányan igen. Ha ez kiderülne, akkor még az sem kizárt, hogy találnánk egy olyan közös pontot, aminek mentén képesek lennénk összefogni. Ellenük.

Ezt pedig meg kell akadályozni bármi áron. És mindegy, hogy ettől hányan szenvednek, hogy micsoda rombolás folyik határokon innen és túl, mindegy, hányan sérülnek és hány betömhetetlen szakadék keletkezik a társadalomban.

Ha elég sokan felismerik ezt, akkor lesz baj. Vagy inkább akkor lesz jó. Nézőpont kérdése.adomany-1