Április 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Hogyan süllyedhetett olyan mélyre ez az ország, hogy ilyen minőségű emberek vannak mindenhol betonba öntve?

Ide figyelj te arrogáns kis geci! Mindenhol ott van a hivatkozás, abban van csak igazad, hogy nem kértünk engedélyt. Küld a szaros számládat, kifizetjük. Meg ha annyi időd van, túrd szét a PS-t, te fasz, azt is kifizetjük szarrágókám!

Ez itt a Pesti Srácok nevű sajtóorgánum egyik, magát szerkesztőnek és újságírónak nevező munkatársának (hagyjuk most a felszólító módból fakadó alapvető helyesírási követelmények nem ismeretét) válasza Neményi Márton fotós arra vonatkozó megkeresésére, hogy a munkáit jogellenesen használják. Vagyis nem csak hogy nem fizettek értük, de az engedélyt sem kértek tőle.

Mivel én magam is egyszer elkövettem ezt a hibát (pedig lehetőségeinkhez mérten igyekszünk nem jogdíjas fotókat használni, vagy ha elkerülhetetlen, akkor engedélyt kérni és/vagy fizetni a jogdíjas fotókért), azt gondoltam, hogy van néhány megjegyzésem ehhez a történethez, amelynek forrása ITT található.

Emlékszem, hirtelen felindulásomban egy Mészáros Lőrincről készült ikonikus (a falu közösségének gyűrűjében, a disznószerelő félművelt nagyember zabál a falunapon) fotót mellékeltem az egyik cikkemhez (akkor már másodszor), a fotós pedig levélben jelezte, hogy van itt egy kis probléma. Udvariasan és bűnbánóan elnézést kértem (végtelenül szégyelltem is magam, de ez majd rögtön kiderül), és váltottunk néhány civilizált, kultúremberekhez méltó e-mailt. Annak ellenére, hogy utólag – mivel úgy vélte, az írás nem hozott szégyent a valóban történelminek számító, egyszeri és megismételhetetlen fényképére – a fotós engedélyt adott arra, hogy ennél a cikknél használhassuk a munkáját, azonnal eltávolítottuk.

level1

level2

Tehát innen kiindulva próbálom értelmezni azt, amit a kormány egyik hivatalos szócsövének számító lap érthetetlen okokból újságírónak nevezett munkatársa (a nevét sincs kedvem leírni, teljesen mindegy is) megengedett magának, ahogy azt a fenti ábra mutatja.

A teljes tisztánlátást kissé nehezíti, hogy a lopott képek tárgyú megkeresés feladójának, Neményi Márton fotósnak a teljes levele nem áll rendelkezésre, csupán a nyomdafestékkel és az erkölcsi minimummal köszönőviszonyban nem lévő, gyomorból jövő riposzt.

Ettől függetlenül azt azért jelentsük ki bátran: egy közpénztemető, egy adófizetői sokmilliókkal kitömött, a kormány megrendelésére hazudó, csúsztató, karaktergyilkos médiatermék akkor sem nyilvánulhat meg ebben a stílusban, ha történetesen a levél feladója is hasonló stílusban szólalt meg. Amit szintén elítélendőnek tartanék, ha úgy lenne, mert nem ez a módja közös dolgaink rendezésének. Ez viszont nem változtat azon, hogy semmilyen médiatermék, soha semmilyen körülmények között nem nyilvánulhat meg ebben a stílusban.

Az van, hogy erre a penetráns, agresszív bunkóságra akkor sincs magyarázat, ha nevezett újságíró matarészegen rakta össze magát éppen valamelyik asztal alatt. És nem amiatt az örökbecsű, túl sokat idézett, elrongyolt dakota bölcsesség miatt, hogy a stílus maga az ember.

Hanem mert valakinek a tulajdonát jogszerűtlenül használják (igen, ez akkor is lopásnak minősül, ha a törvényesített korrupció kormánya és annak közönséges szekértolói teljesen természetesnek veszik, hogy ami a másé, az az övék is) és még így is ők vannak megsértve.

Ők nevezik a meglopott kollégát arrogáns kis gecinek, fasznak és szarrágónak?

Ez a színvonal, az erkölcsi alapvetés, a szakmai elvárás, a munkaköri leírás a kormánypárti médiában?

Hogy akinek a szellemi tulajdonával visszaélünk – úgy ráadásul, hogy semmiféle teljesítményorientáltsággal összefüggő stressz nem játszik a mindennapokban, nem kell számolgatni a befolyt támogatást hónap végén, hogy vajon hogy osszuk el testvériesen, hogy mindenre jusson, hogy mindenkinek jusson, hogy holnap is érdemes legyen nekirugaszkodni – annak a kurva anyját?

Annak kell szégyenkeznie, annak kell elviselnie a megbélyegzést és a mocskolódást, aki a munkája után jogosan várja el, hogy megfizessék? Vagy ha nem is, de legalább ne vegyék magától értetődőnek, hogy az nekik jár.

Milyen erkölcsi pöcegödörré lett ez az ország, ahol a

Kedves Szerkesztőség! Rendszeresen használjátok a képeimet forrásmegjelölés és engedély nélkül. Most egy gyors kereséssel négyet találtam…

kezdetű levélre a hatalom ánuszrózsája körül lebzselő szalagmunkásból – aki magát még mindig újságírónak nevezi (!) – ilyen elemi erejű, megengedhetetlen hangnem szakadhat fel? Kik ezek az emberek? Kik ezek a lelki hajótöröttek, akik más körülmények között magukat morális piedesztálokra állítva oktatnak ki mindenkit emberségből, korrektségből, tisztességből, aki nem az ő oldalukon áll? Hogyan süllyedhetett olyan mélyre ez az ország, hogy ilyen minőségű emberek vannak mindenhol betonba öntve, amerre a szem ellát, amerre a Fidesz lánctalpas hatalmának enyves végtagjai elérnek?

Nem csak az a borzasztó, hogy ezek  úgy hánynak bele mások munkájába, hogy ráadásul folyamatosan ömlik hozzájuk a közpénz, és így is csak erre a tömény gusztustalanságra képesek. Hanem hogy mindez abból fakad, hogy szakmailag, erkölcsileg, emberileg vállalhatatlanok. És nem azért, mert a küldd (felszólító mód) szót nem képesek helyesen leírni, vagy a központozásról halvány fogalmuk. Hanem mert ez vált természetessé. Fröcsögve vagdalkozni, védeni a védhetetlent, tolvajként hörögni azokra, akiket meglopnak.

Már régóta nem hiszem, hogy van a gödörnek alja, de ez most a szokásosnál is jobban mellbevágott. Ilyen tényleg nincs. Akkor sincs, ha a szememmel látom. adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.