Hogyan süllyedhetett olyan mélyre ez az ország, hogy ilyen minőségű emberek vannak mindenhol betonba öntve?

Fotó: jarmoluk Fotó: jarmoluk

Ide figyelj te arrogáns kis geci! Mindenhol ott van a hivatkozás, abban van csak igazad, hogy nem kértünk engedélyt. Küld a szaros számládat, kifizetjük. Meg ha annyi időd van, túrd szét a PS-t, te fasz, azt is kifizetjük szarrágókám!

Ez itt a Pesti Srácok nevű sajtóorgánum egyik, magát szerkesztőnek és újságírónak nevező munkatársának (hagyjuk most a felszólító módból fakadó alapvető helyesírási követelmények nem ismeretét) válasza Neményi Márton fotós arra vonatkozó megkeresésére, hogy a munkáit jogellenesen használják. Vagyis nem csak hogy nem fizettek értük, de az engedélyt sem kértek tőle.

Mivel én magam is egyszer elkövettem ezt a hibát (pedig lehetőségeinkhez mérten igyekszünk nem jogdíjas fotókat használni, vagy ha elkerülhetetlen, akkor engedélyt kérni és/vagy fizetni a jogdíjas fotókért), azt gondoltam, hogy van néhány megjegyzésem ehhez a történethez, amelynek forrása ITT található.

Emlékszem, hirtelen felindulásomban egy Mészáros Lőrincről készült ikonikus (a falu közösségének gyűrűjében, a disznószerelő félművelt nagyember zabál a falunapon) fotót mellékeltem az egyik cikkemhez (akkor már másodszor), a fotós pedig levélben jelezte, hogy van itt egy kis probléma. Udvariasan és bűnbánóan elnézést kértem (végtelenül szégyelltem is magam, de ez majd rögtön kiderül), és váltottunk néhány civilizált, kultúremberekhez méltó e-mailt. Annak ellenére, hogy utólag – mivel úgy vélte, az írás nem hozott szégyent a valóban történelminek számító, egyszeri és megismételhetetlen fényképére – a fotós engedélyt adott arra, hogy ennél a cikknél használhassuk a munkáját, azonnal eltávolítottuk.

level1

level2

Tehát innen kiindulva próbálom értelmezni azt, amit a kormány egyik hivatalos szócsövének számító lap érthetetlen okokból újságírónak nevezett munkatársa (a nevét sincs kedvem leírni, teljesen mindegy is) megengedett magának, ahogy azt a fenti ábra mutatja.

A teljes tisztánlátást kissé nehezíti, hogy a lopott képek tárgyú megkeresés feladójának, Neményi Márton fotósnak a teljes levele nem áll rendelkezésre, csupán a nyomdafestékkel és az erkölcsi minimummal köszönőviszonyban nem lévő, gyomorból jövő riposzt.

Ettől függetlenül azt azért jelentsük ki bátran: egy közpénztemető, egy adófizetői sokmilliókkal kitömött, a kormány megrendelésére hazudó, csúsztató, karaktergyilkos médiatermék akkor sem nyilvánulhat meg ebben a stílusban, ha történetesen a levél feladója is hasonló stílusban szólalt meg. Amit szintén elítélendőnek tartanék, ha úgy lenne, mert nem ez a módja közös dolgaink rendezésének. Ez viszont nem változtat azon, hogy semmilyen médiatermék, soha semmilyen körülmények között nem nyilvánulhat meg ebben a stílusban.

Az van, hogy erre a penetráns, agresszív bunkóságra akkor sincs magyarázat, ha nevezett újságíró matarészegen rakta össze magát éppen valamelyik asztal alatt. És nem amiatt az örökbecsű, túl sokat idézett, elrongyolt dakota bölcsesség miatt, hogy a stílus maga az ember.

Hanem mert valakinek a tulajdonát jogszerűtlenül használják (igen, ez akkor is lopásnak minősül, ha a törvényesített korrupció kormánya és annak közönséges szekértolói teljesen természetesnek veszik, hogy ami a másé, az az övék is) és még így is ők vannak megsértve.

Ők nevezik a meglopott kollégát arrogáns kis gecinek, fasznak és szarrágónak?

Ez a színvonal, az erkölcsi alapvetés, a szakmai elvárás, a munkaköri leírás a kormánypárti médiában?

Hogy akinek a szellemi tulajdonával visszaélünk – úgy ráadásul, hogy semmiféle teljesítményorientáltsággal összefüggő stressz nem játszik a mindennapokban, nem kell számolgatni a befolyt támogatást hónap végén, hogy vajon hogy osszuk el testvériesen, hogy mindenre jusson, hogy mindenkinek jusson, hogy holnap is érdemes legyen nekirugaszkodni – annak a kurva anyját?

Annak kell szégyenkeznie, annak kell elviselnie a megbélyegzést és a mocskolódást, aki a munkája után jogosan várja el, hogy megfizessék? Vagy ha nem is, de legalább ne vegyék magától értetődőnek, hogy az nekik jár.

Milyen erkölcsi pöcegödörré lett ez az ország, ahol a

Kedves Szerkesztőség! Rendszeresen használjátok a képeimet forrásmegjelölés és engedély nélkül. Most egy gyors kereséssel négyet találtam…

kezdetű levélre a hatalom ánuszrózsája körül lebzselő szalagmunkásból – aki magát még mindig újságírónak nevezi (!) – ilyen elemi erejű, megengedhetetlen hangnem szakadhat fel? Kik ezek az emberek? Kik ezek a lelki hajótöröttek, akik más körülmények között magukat morális piedesztálokra állítva oktatnak ki mindenkit emberségből, korrektségből, tisztességből, aki nem az ő oldalukon áll? Hogyan süllyedhetett olyan mélyre ez az ország, hogy ilyen minőségű emberek vannak mindenhol betonba öntve, amerre a szem ellát, amerre a Fidesz lánctalpas hatalmának enyves végtagjai elérnek?

Nem csak az a borzasztó, hogy ezek  úgy hánynak bele mások munkájába, hogy ráadásul folyamatosan ömlik hozzájuk a közpénz, és így is csak erre a tömény gusztustalanságra képesek. Hanem hogy mindez abból fakad, hogy szakmailag, erkölcsileg, emberileg vállalhatatlanok. És nem azért, mert a küldd (felszólító mód) szót nem képesek helyesen leírni, vagy a központozásról halvány fogalmuk. Hanem mert ez vált természetessé. Fröcsögve vagdalkozni, védeni a védhetetlent, tolvajként hörögni azokra, akiket meglopnak.

Már régóta nem hiszem, hogy van a gödörnek alja, de ez most a szokásosnál is jobban mellbevágott. Ilyen tényleg nincs. Akkor sincs, ha a szememmel látom. adomany-1