Mindenkinek elege van a lábszagú tahóságából, a hazudozásaiból, a félázsiai óbégatásából

MTI Fotó MTI Fotó

Az van, drágaegy barátaim Mária Putyin által lelkesen látogatott országában, hogy azért nem jött ide Emmanuel Macron francia elnök, mert nem is volt arról szó, hogy idejön. Ezt az MTI hivatalos közleményben tolta bele a közösbe, mert az Origo megkérdezte erről Havasi Bertalant. Mégpedig azért kérdezte meg – és most ide másolom az MTI szöveget -, mert:

Az úttal kapcsolatban az ellenzéki sajtóban megjelentek olyan állítások, hogy Macron szándékosan nem jön Budapestre.

Azt most nem feszegetem, hogy a Magyar Távirati Iroda nézőpontjából mi a jó cafrangos élet az ellenzéki sajtó. Mihez képest? Hozzájuk képest? Mert akkor bebaszott.

De kanyarodjak vissza a lényegre. Nyilván senki nem olyan debil – még az ellenzéki sajtó sem -, hogy úgy gondolná, egy kormányfő ötletszerűen látogat ide-oda. Nem az a baj, hogy Macron nem ugrott be Orbánhoz egy kávéra. Már csak azért sem, mert ember nem tudja, hol tenyészik jelen állás szerint népünk vezérlő csillaga, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy nekem például hiányzik. Nade.

A rohadtul nagy baj azzal van, amit a magyar kormánymédia, Havasi Bertalan és a komplett propagandagépezet igyekszik rommá hallgatni, elkenni, úgy tenni, mintha nem is létezne. Ez pedig a slavkovi hármas nevű formáció. Három ország alkotja: Ausztria, Csehország, Szlovákia. Joggal merülhet fel a kérdés azoknak a fejében, akiknek bármi is fel szokott merülni a fejében (segítek: akik szoktak gondolkodni), hogy miért a hármassal tárgyalt Macron – és nem csak ő – és miért nem a visegrádi négyekkel? Sőt, eleve mi ez a hármas?

Az van, drága véreim a nemzeti büszkeség hímes mezején, hogy Magyarország és Lengyelország szép csendesen magára marad a baromságaival. Miközben ártunk és ormányunk bőszen veri a mellét a visegrádi négyek uniós politikát befolyásoló rettenetes erejéről, a V4-ek gyakorlatilag kiüresedik. Két ország – Csehország és Szlovákia – nem igazán óhajt részt venni a lengyel-magyar agymenésben. Gondolok itt a demokrácia leépítésére és az Európai Unió szétverésének nemes kísérletére. Nyilván nem léptek ki a V4-ekből és nem is fognak, de létrehoztak egy másik formációt, ahová már Orbán Viktor (akit innen is nagyon puszikálok), sem Beata Szydło lengyel kormányfő nem hiányzik.

Franciaország – Nagy-Britannia kilépésével – az Európai Unió vezető erejévé lépett elő, Németország mellett. És innen nézve bizony elég gáz, hogy Macron nem a V4-ekkel, hanem a slavkovi hármakkal egyeztetett például az Unió jövőjéről. Lehet persze azzal jönni, hogy hát hiszen a V4-ek kormányfőivel is csacsogott júniusban, az EU-csúcstalálkozó előtt. Aha, csacsogott. Ha már ott voltak.

Minden erődemonstráció, sikerjelentés és halleluja ellenére az van, hogy már csak mi hisszük el, kerítésen belül, hogy a visegrádi országok tárgyalóképes tényező az Unión belül. Egyre kevésbé az. Ahogy csak mi hisszük el azt is (már persze, aki elhiszi), hogy egész Európa, ha nem az egész univerzum a mi drágaszép Orbán Viktorunkat csodálja és utánozza.

Az van, hogy egy nagy francot. Már mindenkinek bőven elege van a lábszagú tahóságából, a hazudozásaiból, a félázsiai óbégatásából és az összes diktátort a hátán az Unióba behurcolni szándékozó, különösen Putyin céljait mindenben kiszolgáló bumburnyákságából. Orbán már csak a saját országát tudja hülyíteni és rángatni, senki mást. Akkor sem, ha a rohadtul megfizetett pártmédiája tokától bokáig azzal van teli, hogy mekkora nagy ember is ő és mennyire csodálja a fél világ.

Nem csodálja senki, de a diplomácia nem úgy működik, ahogy mi itt megszoktuk – tehát Szijjártó kiáll toporzékolni -, hanem szépen csendesen szarják le a fejét annak, aki nem képes és nem is hajlandó megtanulni késsel-villával enni. Ez történik most. Na, innen nézve már sokkal érdekesebb, hogy kivel és miről tárgyal Macron. Lehet még egy darabig hazudozni Európa megmentőjéről és jövendőbeli uráról, de ezt már csak az érintett (akit újfent pusszantok, bárhol is van) és a hívei hiszik el. Senki más. Meg esetleg Havasi Bertalan és az Origo. Ők is pont annyira fontos szereplői az Uniónak, mint a főnökük. Semennyire.adomany-1