Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Lölöre még éjfélkor is süt le a nyári nap sugára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,018,900 forint, még hiányzik 1,981,100 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kivételesen nem angol, hanem amerikai kutatók tettek nagy felfedezést. Mégpedig azt, hogy Alaszkában élő Kodiak-medvék kezdenek átszokni a bodzabogyóra. A lazacról.

Hát, ezzel magam is így vagyok, de szerintem igen sokan még rajtam kívül. Pedig esküszöm, jobban szeretem a lazacot, mint a bogyót, csak az előbbi nem terem meg a bokron, az utóbbi meg de. Ingyen. Már ameddig nem kell fizetni érte valami agyafúrt adót, hozzájárulást, vagy ilyesmit.

Bár lassan meg kell küzdeni érte a közmunkásokkal, minimálbéresekkel, sőt, az átlagfizetésből élőkkel is, mert valahogy sem 48 ezer forintból, sem 148 ezerből nem lehet normálisan megélni. Az utóbbiból simán életben lehet maradni, amennyiben valakinek elégséges az, hogy a fél napot átdolgozza azért, hogy legyen mit ennie, tudjon időnként divatkollekciókat összeállítani a turkálóból és ne kapcsolják ki a villanyt, vagy a fűtést.

Csakhogy ez szerintem nem élet így önmagában. Bezzeg, ha mindenki gázszerelőnek tanult volna és Felcsúton lakna, akkor igen! Csak akkor kicsit nagy lenne ott a zsufi, de akkor telne nyaralásra, kultúrára (nem a focimeccsen elkövetett nemzeti szotyolaköpködésről beszélek) és még talán lazacra is.

Mert a mindenhez értő szakinak van mit a szilvapálinkába aprítania, az biztos. Örülök is én ennek, mert alapvetően nem vagyok egy irigy természet, bár kezdek kicsit aggódni. Most olvasom, hogy Lölö sorra veszi fel a hiteleket, a lap szerint már legalább tízmilliárd forintot csak az idei évben. Szegény, biztosan meg van szorulva. Pedig igencsak jól pörgött a biznisz tavaly is. Mióta isten kegyelméből Orbán Viktor az ő szomszédja, aki ráadásul (szintén a fenti kegyelméből) Magyarország teljhatalmú hobbifocistája, azóta Lölöre még éjfélkor is süt le a nyári nap sugára. Egyfeszt.

Mégis hitelhez kell folyamodnia, pedig azt minden kéményen dolgozó kisember tudja, hogy a tartozás álmatlan éjszakákat tud okozni. Én is mit kínlódtam, mire az időközben megvénült autómat kifizettem. Pedig az aztán nem került tízmilliárdba, meg tízmillióba se. Nade. Inkább eszem bodzabogyót, minthogy kölcsönt vegyek fel azért, hogy lazacot zabálhassak. Lölönek meg nem is kéne hitelből venni a halat, hiszen tavaly is sok-sok millárdot markolt ki a cégeiből. Abból futná. De mégsem. Hogy is van ez? Figyelj, drága honfitársam, elmondom, mit gondolok én erről.

Nem csak a mangalicaszerelő, a többi stróman nemzeti vállalkozó is ezt csinálja. Kapják csőstül a közpénzt – például véletlenül megvesznek néhány szállodát, kastélyt, kempinget, aztán szintén véletlenül három perccel később kapnak egy rahedli pénzt a felújításra, mert nemzetileg nekünk az az érdekünk, hogy az ő magánvagyonuk gyarapodjon – és nyakló nélkül nyerik az állami megbízásokat. A gazszerelő csak idén 150 milliárdnyi ilyen megbízást nyert el véletlenül, vagyis ennyi köthető közvetlenül a nevéhez. Jó kis nyereség keletkezik a cégekben, de ezek a nemzeti csodabogarak nem úgy gondolkodnak, mint mondjuk én, az egyszerű agyammal. Nem forgatják vissza a nyereséget, hanem kimarják osztalékként. Aztán meg hitelt vesznek fel.

Tudod mit gondolok én erről? Hogy a kimarkolt zsetont faszául el lehet tüntetni, meg hát esetleg vissza is kell osztani. Amit kivett, az az övé (vagy aki helyett a kirakatba áll, azé) és rohadtul nehéz visszaszerezni, ha esetleg kiderülne ez-az abban a pillanatban, amint Polt Péter segge alól kirúgja valaki a hokedlit. A cég vagyonát meg le lehet foglalni, az gáz. Jobb ez így. A hitelnek nincs kockázata – kamata se nagyon – és ha bukta van, akkor a bankok – pontosabban te, adófizető barátom – visszapótolja az elbukott összeget. Bizonyám. Ez a logikája ennek, így működik a fél ország. Ezért van az, hogy a gázszerelő lazacos kaviárt zabál, a napi 14 órában güriző ápolónő meg bodzabogyót csipeget.

Csak hát az élet néha igazságos, vagy legalább törekszik erre. Ezért van az, hogy az ápolónő arca fáradt ugyan, a szeme alja is karikás, de azért nyugodtan alszik, Lölö és társai szeme alatt meg szaporodnak a ridikülök és kofferek.

Mi következik ebből? A bodzabogyó hosszú távon egészségesebb, mint a lazac. Bizony.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!