NEHAZUGGY

Nekem nem kell a Fidesz-KDNP lábnyomait csókolgatnom, és nem kell hálásnak lennem semmiért

H. Andrea | 2017. Augusztus 22, Kedd | 13:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasói felháborodás következik, szó szerint, változtatás nélkül idézem. A feladó Csaba, aki Bácskából ezt írja:

„A köszön(t)ést most hagyjuk…

Kénytelen vagyok emailban írni, mert a tiltás miatt nem kommentálhatom a cikkeket, csak úgy a szólásszabadság jegyében. Mivel ismét, sokadszorra szóba került a határon túliak szavazati joga, szeretnék tisztázni néhány dolgot egyszer, s mindenkorra, mivel érintett vagyok.

Az a fő hivatkozási alap, hogy nem fizetünk adót, nem viseljük a szavazatunk következményeit, ezért ne szavazzunk. Hát de! Hogy miért? Mert ha annak idején, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt nem folyt volna az mszp-szdsz részéről az a világtörténelemben is példátlan hazug uszítás és gyűlöletkeltés ellenünk, és bő 95%-ban megszavazták volna a kettős állampolgárságot, akkor azt mondom, rendben nem szavazunk. De így nem fogunk tekintettel lenni az akkori gyűlölködőkre. Ludas Matyi is háromszor verte vissza az igazságtalanságot. És eddig még csak egynél tartunk. Ha nagyon precíz és demagóg akarok lenni, mi is fizetünk néha adót, amikor átmegyünk Magyarországra vásárolni, utazunk, szállást fizetünk, szolgáltatásokat veszünk igénybe. Az pedig, hogy nem viseljük szavazatunk következményeit, az nagyon egyoldalú csúsztatás. Egyrészt, nem mindegy, hogy olyan kormány van hatalmon, aki kiáll mellettünk, támogat bennünket (egyeseket anyagilag is, lásd prosperitati alapítvány), vagy pedig olyan, akiknek csak szálka vagyunk a szemében. Másrészt ideológiailag is nagyon ellene vagyunk a balliberális katyvasznak. Nem mondom, hogy a kormány mindent tök jól csinál, de ez az egymással állandóan marakodó ellenzék teljes mértékben alkalmatlan az ország vezetésére, és ezt már többször is bizonyította. Arra már nem is térek ki részletesen, hogy lelkileg és érzelmileg is fontosnak tartjuk ezt a lehetőséget.

Másik kérdés pedig, amire soha senki nem tért még ki, az az, hogy a baloldali pártok miért nem folytatnak olyan politikát, hogy a határon túliak rájuk is szavazzanak?? Ilyen ellenséges szövegekkel persze, hogy elküldjük őket oda, ahová valók. Mivel csak listára szavazhatunk, ezért 1-2 parlamenti hely sorsát tudjuk befolyásolni. Na most, aki ezt az 1-2 helyet sajnálja tőlünk, nos az valahol meg is érdemli, hogy keresztbe tegyünk neki.

Nem értem, miért kell sértegetni a Hargita megye délkeleti részén élőket olyan gusztustalan megnevezéssel, hogy Csíkfaszomfalva? Így ne is várja el senki, hogy hallgatunk ezen örjöngő követelésekre, hogy legyünk már olyan kedvesek, és ne szavazzunk. Mondom én innen Bácskából, nem pedig Bácsfaszomfalváról. Világos? Az itteni ismerőseimet elborzasztják H. Andrea gyűlölködő írásai. Itt senki még csak hasonlót se fogalmaz meg, nincs is rá oka, nem is merne erre vetemedni. Elképesztő, hogy Romániában valakinek a nap 24 órájában (ébren+álmában) csak és kizárólag a magyar kormány kritikájával legyen elfoglalva. Mert az erdélyi magyarság sorsával minden teljesen rendben van. Ja, nincs.

Befejezem, mert megy a heti kedvencem, a sajtóklub :)))”

Most pedig – az érintettség okán – a fenti sorokban nevesített reflexiója következik. Attól függetlenül, hogy a gyűlölködő írásokkal összefüggésbe hozott végképp nem érti, hogy miért nem a felháborodást kiváltó cikk szerzőjének címezték ezeket a gyermeteg gondolatokat. Nem mintha attól automatikusan jogossá, vagy igazzá válnának az állítások, de legalább precíz lenne a dühkitörés. Sebaj, így is megteszi. Ha jól tévedek, akkor ez a cikk csapkodta ki a biztosítékot a kedves olvasónál:

Pöpec vagy, Zsoltika!

Nem tisztem sem megvédeni, sem pellengérre állítani kollégáim írásait, netán magyarázkodni miattuk. Megállnak azok a saját lábukon, képesek önmagukat megvédeni, ha arra szükség van. A fent idézett határon túli csakazértis szavazó magyar levele viszont olyan szinten hemzseg a nemzeti tudathasadásba csomagolt belemagyarázásoktól és mellbevágó ostobaságoktól, hogy nem hagyhatom szó nélkül. És igen, ebben az a legkisebb baj, hogy nekem tulajdonít olyasmiket, amiket én nem írtam le.

Mielőtt lefordítanám Csabáról a levelet, itt újra leírom: soha senkit nem tiltottunk még le (és ez a jövőben is így marad) sem a közösségi oldalunkról, sem a weboldalunkról, aki véleményt fogalmazott meg, aki azt kulturáltan, civilizáltan tette, és mások vélt, vagy valós identitásába, becsületébe nem gázolt bele öncélúan mocskolódva. Tehát Csaba nem azért nem kommentálhatja a cikkeket, mert cenzúra van és leszarjuk a szólásszabadságot, hanem mert az említett módon nyilvánult meg.

És akkor a lényegről: Csaba határon túli magyarként úgy gondolja, hogy minden határon túli magyarnak egyféleképpen áll jogában megnyilvánulni a magyar kormánnyal összefüggésben. Ha egyáltalán jogában áll megnyilvánulni. Ez pedig kizárólag a végtelen hála és az elismerés hangja lehet. Akinek saját tapasztalatából fakadóan erről más véleménye van, az gyűlölködik. Ugyanis a határon túli magyar természeténél fogva olyan, hogy szereti a Fideszt, utál mindenki mást, és élete végéig azért fog keresztbe tenni a Fidesz politikai ellenségeinek (miután a szavazati joggal együtt megnyerte ezt a lehetőséget), mert ezelőtt hatszáz évvel az MSZP és az SZDSZ nem szavazta meg 95%-ban a határon túliaknak járó kettős állampolgárságot.

Csaba szerint határon túli magyarként nekem nincs jogom akár naponta reflektálni a magyarországi közéleti történésekkel kapcsolatban, mert azok nem rám tartoznak, de neki négyévente joga van (valami érthetetlen és szánalmas bosszú által vezérelve!) a szavazatával beleszólni abba, hogy Magyarországot ki kormányozza. Az a részvétel jogos, az enyém meg indokolatlan és szánalmas.

A fenti ábra szerint tehát Csaba – sokan másokhoz hasonlóan – nem érti, amit olvas, és végképp nem éredekli, hogy miközben ő 2004 sérelmei miatt nyalogatja a sebeit, immár 2017-et írunk. Amikor a nemzeti ügyek kormánya a kisebbségi lét által áldott, de leginkább vert határon túli magyarokra (igen, Csaba, a szlovák, szerb, a román nemzetállam árnyékában sínylődő magyarokra) fittyet hányva az erős nemzetállamok ótvaros rögeszméjével szolgáltatja ki a legvadabb nacionalista román, szerb, vagy szlovák politikai haszonlesőknek a szóban forgó közösségeket.

Szerintem olvassál, Csaba, a sajtóklub mellett rád fér a tájékozódás! Hogy legközelebb ne bosszúból szavazz, ne keresztbe tenni akarj régen nem létező ellenségeknek (SZDSZ), hanem tudd, hogy miről szavazol. Ha már sérelemi okokból mindenképpen szavaznod kell. Csak egyetlen példát mondok, hogy legyen nagyon világos: amikor azt hallod Orbán Viktor és a Fidesz szájából – akiknek 2017 augusztusára minden megnyilvánulásuk kimerül a sorosozásban és migránsozásban -, hogy Brüsszel és Európa ellenében erős nemzetállamokra van szükség, és hogy nemzeti-kulturális identitás nincs stabil etnikai összetétel nélkül, akkor nekem a kisebbségi jogokat sárba tipró stabil, homogén, szuverén, oszthatatlan román nemzetállam jut eszembe, és kiráz tőle a hideg.

Ahelyett, hogy a számba adnád, hogy gyűlölködöm, érveket próbálj egymás mellé rakni. Ahelyett, hogy hoznád a kötelező, vérostoba balliberálisozást, és összemosnál olyan pártokkal, amelyekhez a Fideszhez hasonlóan közöm nincs, és nem is lesz, gondolkodj el azon, hogy ha Magyarország a magyaroké, akkor Szlovákia a szlovákoké, Szerbia a szerbeké? Tényleg? Ez a határon túli magyarok számára a jövő? Ez számodra a jövő? És vajon az a határon túli magyarok számára a jövő, hogy a mindenkori magyar kormány saját polgárai kárára gyakorolt nagylelkű támogatásainak lélegeztetőgépén vegetáljanak, életük végéig kiszolgáltatva, lekötelezve Budapestnek?

Nekem nem Moszkva a jövőm, nem Putyin a barátom, nem Kazahsztánban, nem a Fülöp-szigeteken és nem Kínában keresem a nemzeti önazonosságom megéléséhez szükséges kapaszkodókat. Nekem Európában, Brüsszelben vannak a barátaim és eszmetársaim, nem Azerbajdzsánban és nem Iránban. Az én kisebbségi létemet nem az erős román nemzetállam garantálja, nem véreskezű diktátorok inspirálnak a mindennapokban, hanem a toleráns, sokszínű, befogadó Európai Unió. Engem nem a törvényesített korrupcióra épülő erős anyaország fog megvédeni a nem létező ellenségektől, Soros Györgytől és a kecskebaszó muszlimoktól. Én nem egy bezárkózó, elszigetelődő, saját polgárait a Mészáros Lőrincek és baráti pereputtyok javára szarrá lopó nemzeti-keresztény kormány választási alamizsnáitól vagyok magyar. Nekem nem kell hálásnak lennem semmiért.

Nekem nem kell a Fidesz lábnyomát csókolgatnom és nem kell szeretnem egyetlen (ellenzéki) pártot sem. Én pontosan tudom – a bárgyú cinizmusod nélkül is, Csaba -, hogy az erdélyi magyarság, vagy a szerbiai, vagy a szlovákiai magyarság sorsával távolról sincs minden rendben. Pontosan úgy, ahogy a magyarországi magyarság sorsával sincs minden rendben.

De ameddig te olyan arcpirító támogatásoktól vagy hanyatt vágódva, amelyeket azoktól vesznek el, akik legalább akkora szarban vannak, mint te, addig én nem kérek ezekből a támogatásokból és nem vagyok hajlandó meghatódni sem tőlük. Ez nem nemzetépítés, ez árokásás. A legalattomosabb fajtából. És ez nem azért van így, mert én gyűlölöm a Fideszt vagy Orbán Viktort, hanem mert a korrupt anyaországi államvezetés pontosan annyira visszataszító számomra, mint a korrupt román, szlovák, vagy szerb.

Én megéltem az öblös bozgorozás időszakait és azt, hogy román politikai kalandorok megélhetésileg uszítottak a magyar kisebbség ellen. Ráadásul ez nem múlt idő, hanem az elbeszélő jelen. Nekem viszont elegem van az uszításból, a tömény, pártállami időket idéző propagandából, az olcsó, üres nemzeti szólamokból, az árokásó nemzetpolitikából és a sehova nem vezető pusztításból. Akár Bukarestben, akár Pozsonyban, akár Belgrádban, akár Budapesten gyakorolják. És senki nem kérdőjelezheti meg azt a jogomat, hogy ameddig ez így marad, ebbéli elégedetlenségemnek akár naponta hangot adjak. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!