NEHAZUGGY

Ha nem akarunk egységesen belefulladni ebbe a tömény szarba

Molnár Bálint | 2017. Augusztus 21, Hétfő | 11:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Irigylésre méltó migránsozással és a már jól ismert, a józan ész helyére lépett, mindenkivel harcban állunk, különben mindmeghalunk életérzés szétteregetésével rondítottak bele ~~az állampárt~~ a Fidesz képviselői Szent István örökségébe szerte az országban. Már a nemzeti ünnep vadhajnalán. A helyzet persze bármikor képes súlyosbodni, mert ugye Soros György és a háttérhatalmak, ellenségek, nemzetrontó idegen erők árnyai újult erővel zuhannak a nagyfene ünneplésre. Mindenesetre idén már tegnap elkezdődött az államalapítás napjának lábbal tiprása és választási kampánybeszédekkel való megcsúfolása.

Lázár Jánostól Rétvári Bencén át Kövér Lászlóig, Gulyás Gergelytől Kósa Lajosig a Fidesz-KDNP nagyjai ünnepinek becézett beszédeikbe Finkelstein legocsmányabb szellemi örökségét csomagolták ezúttal is. Egyszerűen mást nem tudnak már, és minél inkább közeledünk a mindent eldöntő, úgynevezett történelmi választás pillanatához, ennek a köbre emelt változatát fogják beletolni a pofánkba.

Lázár Hódmezővásárhelyen, Kövér portás Zalaegerszegen, Rétvári Őrbottyán település Szent István napi rendezvényének megnyitóján, Laller Debrencenben, és ki tudja ki hol haknizott, bizonyítandó, hogy az országos lefedettségű néphülyítési alakulat a helyén van. Mindegyik ~~beszéd~~ ömlengés a maga nemében egyedülálló volt, de ezúttal Lázár röfögése áll legközelebb ahhoz a mániás, dühöngő, kényszeres, görcsös hergeléshez, amitől egyetlen szájbatekert – bármilyen jelentéktelen ünnepi jelleget rendeltetése okán hordozni hivatott – beszéd erejéig sem bír szabadulni a rezsim. Persze – nehogy elfelejtsem – Simicskó István honvédő is csatlakozott a ki tud mélyebbre süllyedni az aktuálpolitikai mocsok bűzös mocsarába? című versenyhez. Simicskónak is sikerült: a tömeges illegális bevándorlás, a terrorizmus, és Brüsszel is benne volt a magasan szárnyalásban.

Ez pedig ímhol, Lázár: Európa az európaiaké, Magyarország pedig a magyaroké. (Ja, bizony: Románia meg a románoké, Szlovákia a szlovákoké, Ukrajna az ukránoké, Szerbia a szerbeké és rohadjon is meg minden ott élő kisebbség – szerk.) Európa az oszmán hódítás óta a legnagyobb veszélybe került, mert miért? Mert a liberális álláspont, a legszélsőségesebb liberális válasz, a radikális liberalizmus. Néhány emberöltő alatt hátrányos helyzetű kisebbséggé válunk saját hazánkban, sőt a saját kontinensünkön. Pont mi, akiknek Európa nem egy multinacionális cég, hanem kultúra, életforma, identitás, hit, gondolat.

Egy könnycseppet majdnem elmorzsoltam a szemem sarkában a törvényesített, ám annál gigantikusabb korrupció kormánya második emberének csöpögős parasztvakítása olvastán. Vagy ha nem is, cserébe leesett állal emésztettem ezeket a tömény migránsozásba csomagolt, végtelenül emelkedettnek szánt uszító gondolatokat, és igen: két sorba háromszor beletuszkolni a Finkelstein-i recept alapján a legkedvesebb sztereotip szitokszavukká avanzsált liberálist… mi tagadás, szép volt, Lázár!

Hatalmas felismerés hasított belém: a legendás Arthur távozása kapcsán, amely szinte napra pontosan egybeesett a nemzeti ünneppel, még maradt néhány ki nem fejtett gondolat. Mivel szó nincs arról, hogy valamelyik politikai elithez tartozó nagyokos hirtelen metamorfózison esett át és elővette a jobbik énjét/lelkiismeretét és az ünnephez méltó gondolatokat fogalmazott meg. Nem. Az történt, hogy Szent István öröksége helyett Arthur Finkelstein örökségével mérgezik tovább a nemzetet. Ennek pedig az államalapító király szellemiségéhez annyira semennyi köze van, hogy az embernek csak a szekundér szégyenérzet marad.

Az életünk minden egyes napján tökéletesen megmutatkozik, hogy a megboldogult amerikai, zsidó, homoszexuális (ezek nem szitokszavak az én felfogásomban, mielőtt valaki félre akarná érteni) kampányguru minő visszafordíthatatlan károkat okozott ennek az országnak az életében. Amit viszont – kedves olvasói sugallatra – feltétlenül szeretnék itt nyomatékosan hangsúlyozni: nem volna sem értelmes, sem igazságos kizárólagos bűnbakot csinálni ebből az emberből. Holtában már végképp nem.

Az, hogy a Fidesz nagyágyúi és kisebb sörétes puskái mennyire kiváló táptalajt biztosítottak az általa felépített és alkalmazott gyűlöletstratégia politikai sikertörténetekké konvertálására, azt minden nap bele kapjuk a pofánkba. Ez az ő közös munkájuk rothadt, mérgező gyümölcse. Egymás nélkül nem ment volna. Ez az ember, a gyűlölet apostola abból épített várat, amibe társadalmak, de legalábbis társadalom fragmentumok fulladtak bele szükségszerűen. Uszításból, hergelésből, sötét ösztönök meglovagolásából, előítéletekből, gonoszságból. Ezek voltak azok az üzembiztos fegyverek, amelyekkel hozzá hasonló emberi selejteket hozzásegítette, avagy bebetonozta a hatalomba.

A másik oldalra is üzenem: ne tegyenek úgy, mintha halottgyalázás volna ezeket a szikár tényeket leírni az elmúltnyócévvel, a rezsicsökkentéssel, Brüsszellel, Sorossal, migránsokkal, háttérhatalmakkal és egyéb egyszerű csatakiáltásokkal hergelt, Finkelstein tanait szorgosan magába szívó populációnak. Szerintem írjuk le, hogy legyen miről megint elfordítani a tekintetüket.

Az, hogy pokollá lett ez az ország, hogy ember az emberrel képtelen szót érteni, hogy a Fidesz nem egy párt, hanem egy szekta lett mára, hogy a sors keze által megvert nemzeti ünnepeinket az ország vezetői arra használják, hogy a szektán kívül esőket rugdossák, hogy szitokszóvá lettek, esetenként kiüresedtek egykor még tartalommal bíró fogalmaink (nemzet, haza, hazafiság), ennek a gyümölcsöző együttműködésnek az eredménye.

Az, hogy a képmutató, szemforgató embertelenség a kerszténység rokon értelmű szava lett, hogy fojtogató ideológiai kirakatviták szemétdombjává lett ez az ország, nem a véletlen műve.

Az, hogy a méltóság, az emelkedettség, a jogos büszkeség érzése köszönőviszonyban nem lehet már a magyarsággal, mint egységes entitással, hogy a nemzet egy részét kirekesztették a nemzetből, túl nagy ár ezért a Finkelstein-Fidesz egymásra találásért, de generációknak kell felnőniük és kipusztulniuk, ameddig talán egyszer ez a méreg kiürül a magyar társadalom szervezetéből.

Nem, egyáltalán nem vigasztal, hogy ennek a gyűlöletkapszulának, az egymást követő kampányoknak a hatékonysága kezd megkopni. Az, hogy miután az év minden egyes napján, úgy augusztus 20-a táján is a sunyi, aljadék, mocskos uszító szólamokat kell hallgatni a nemzet nagyjainak mosdatlan szájából, nem normális. És ne tegyen senki úgy, mintha ez lenne a normális. Ha nem akarunk teljesen és egységesen belefulladni ebbe a tömény szarba, akkor – mivel Finkelsteint már csak az istene vonhatja felelősségre, ha volt neki olyanja – azokat, akik itt taposnak a nyakunkon, feltétlenül felelősségre kell vonni azért, amit ezzel az országgal tettek.

A zsigeri indulatok felkorbácsolása és folyamatos szinten tartása, emberi-szellemi-erkölcsi minőségünk totális leamortizálása nem építkezés, hanem rombolás. Szent István államférfiú elsírná magát, ha ezt a lánctalpas nemzeti pusztítást látná.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!