Pihenj, burzsuj

Az erkély komfortfokozatát emelő, ám ismeretlen célt szolgáló kábel Az erkély komfortfokozatát emelő, ám ismeretlen célt szolgáló kábel

Nehogy már neked jobb legyen, mint nekem! Ez lehet a mottója annak a panziónak, ahol kénytelenek voltunk megszállni két éjszakára szerkesztőségileg. Igaz ugyan, hogy nem nyaralunk, hanem munkálkodás ügyben csődültünk ide (nem fogom megnevezni a helyet, sem a panziót, mert nem akarom csődbe vinni őket). Kisváros az északi határon, itt van szálláslehetőség. Miután annyira nem vagyunk elszántak, hogy az egész napi kuli után a bokorban aludjunk, itt vettünk ki két szobát. Egyet a lányoknak, egyet a fiúknak. Jó lesz az aludni. Gondoltuk mi.

A helyi munkaerő ezt máshogyan gondolhatja. Éppen a panzió bővítése zajlik. Új épületet húznak fel a régi mellé. Hogy minek, azt nem tudom felfogni, mivel jelenleg mi vagyunk szerkesztőségileg az összes szállóvendég, a többi szoba üresen kong. De ez végső soron magánügy.

Az viszont nem magánügy, hogy eleve a szobáinkhoz egy sötét, lépcsőkkel teletűzdelt, szűk, de legalább kanyargós folyosón lehet elbotorkálni. Simán le lehetne forgatni itt egy menő horrorfilmet, semmit nem kellene változtatni. A sötét úgy értendő, hogy nappal is sötét, mert az ablakot kifelejtették a tervezés során. A szoba maga is egy valóságos csoda, amennyiben egyetlen darab szekrény, polc, bármi – mondjuk ruha tárolására alkalmas – bútordarab sincs sehol. Két napig elvan az ember a táskájából öltözéssel, de mi van, ha két hétre érkezik nyaralni?

A luxus a szobában egy aprócska tévékészülék, távirányítóval. A távirányító biztosan való valamire, talán a szúnyogháló hiányában beszédülő rovarokat kell megdobálni vele. A készülék nem reagál rá, az biztos. De nem is baj, mert kézzel lehet kapcsolgatni és máris látja az ember, hogy kizárólag az ingyenes csatornák jönnek be, de azok is olyan minőségben, ami lehetetlenné teszi annak eldöntését, hogy focimeccset, szexjelenetet, vagy gyermekfilmet látnál, ha látni lehetne.

A mi szobánkban van három konnektor, plusz egy elosztó is komfortosítja az életet. A szomszédos leányszobában egy konnektor lakik, elosztó nincs. Ezért lehet dönteni, hogy az éjjeli lámpa, vagy a laptop legyen bedugva. A szoba komfortfokozatát nagyban emeli az íróasztalon – mert olyan van, bár a fiókja és az ajtaja kulcsra zárva, kulcs viszont nincs hozzá – elhelyezett aprócska ventilátor, amit szintén nincs hová bedugni.

Az ágynemű tisztának tűnik, legalábbis a foltos padlószőnyeghez viszonyítva. A fürdőszoba úgy fest, mintha valami őrült sufniiparost szabadítottak volna rá, aki végre kiélhette hagymázas álmait. Törülközőtartó nincs. Világítás is alig, viszont a vécépapír-tartó nagyjából két méterre helyezkedik el a vécékagylótól. A zuhanyfülke a sarkán nyílik, nagyjából 40 cm-es résen kell besurranni. Ha nem húzod be az ajtaját, akkor fellocsolod a fürdőszoba kövezetét és – miután semmiféle csúszásgátlót nem alkalmaztak nagyon viccesen – nagy valószínűséggel hanyatt hajítod magad. Ha viszont behúzod az ajtócskát, akkor nem tudsz lehajolni, mert nincs elég hely. Márpedig le kell hajolni, mert a sampont, tusfürdőt sehová nem tudod tenni, csak a földre.

Ha mindez a hihetetlen kreativitás és luxus nem lenne elég, reggel fél hétkor szembesülsz a valósággal. Mégpedig azzal, hogy az ablakod alatt zajlik az építkezés. Nincs is annak párja, amikor másfél órányi – a huplis ágynak köszönhető – vergődéssel egybekötött szendergés után arra riadsz, hogy megérkeztek a melósok. Azok a kedves, izzadt felsőtestű jó magyar munkásemberek, akik évtizedek óta állnak a tűző napon, kidolgozott izmaikon csorog a veríték, de mivel elment mellettük a történelem, nem maradt más szórakozásuk, mint a nők után fütyörészni.

Na, ezek a melósok kezeslábasban vannak, nyilván alatta izzadnak és állatira élvezik, amikor pitymallatkor értetlen arcú rohadtburzsujok bámulnak le rájuk az ablakokból. Mert ők jönnek, üvöltenek, teljes erőből kalapálnak, viccet mesélnek egymásnak, üvöltve röhögnek, plusz – mert így teljes – maximális hangerőn bőgetnek valami magnót. És káromkodnak – szintén üvöltve -, ami nem baj. A baj az, hogy nem szellemesen teszik, hanem primitíven, ugyanazt a három kifejezést használva. És még mindig nincs háromnegyed hét sem.

Az egy dolog, hogy mi amúgy is pitymallatkor kelünk, mert dolgozni jöttünk, nem nyaralni. De mi van azzal, aki nyaralni jön ide? Mondjuk két hétre. Nem lennék a panziós helyében, az biztos.

Mindezt nem azért mondtam el, hogy tessék minket sajnálni. Hanem azért, hogy ameddig bizonyos helyeken így képzelik el a vendéglátást, vagy bármiféle szolgáltatást, addig ne csodálkozzon senki, ha nem tapossák le egymást a fizetővendégek. Ide egyszer jön valaki, soha többé. És félő, hogy nem ez az egyetlen ilyen van az országban.adomany-1