Június 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mert évek óta üvöltve döglődik

Csak élhető ország kellene. Semmi más. A többit megoldanánk közösen. Ehhez olyan politikusok kellenének, akik nem a feszültség szításában, hanem annak enyhítésében érdekeltek. Ellenzékiek is, de főleg kormánypártiak. Azért, hogy mára egy ezer darabra szakadt, szomorú, dühös, ellenséges, rettegő, gyűlölködő társadalommá váltunk elsősorban a mindenkori kormánypártot terheli a felelősség.

Kezdődik ez azzal, hogy nem más, hanem maga a kormánypárt szítja az indulatokat. Ők azok, akik árulónak, idegen ügynöknek, eltakarítandó szemétnek nevezik – és ezt napról-napra erősítik – a polgárok azon részét, akik nem tartoznak az ő szekértáborukhoz. Orbán Viktor, ennek az országnak a kormányfője volt az, aki a tulajdon szájával élősködőknek, vérszívóknak nevezte a nem kormánypárti polgárokat. Ő az, aki pofátlanul, foghegyről gúnyolódik azokkal a parlamenti politikusokkal, akik kérdéseket intéznek hozzá, számonkérnek. Márpedig azokat a politikusokat is a polgárok küldték oda a parlamentbe. Azok a politikusok a társadalom egy részét képviselik.

Azok a politikusok a társadalom egy részének nevében teszik fel a kérdéseiket. Ahogy az újságírók, akiket a kormány kitilt, elzavar, kigúnyol, lejárat, tönkretesz, szintén a társadalom nevében, az egyes polgárok helyett teszik fel a kérdéseiket, kérik ki a közérdekű adatokat, járnak utána a közérdeklődésre számot tartó ügyeknek.

Normális, egészséges társadalomban a kormány minden egyes polgárát képviseli. A feszültséget nem szítja, hanem igyekszik csillapítani. Ahogy például Nagy-Britannia kormánya és hivatalos kommunikációja is tette, amikor a Brexit került ki győztesen a népszavazásból. Pedig volt ott is düh bőven, főleg a fiatalok körében. Volt ok a társadalom kettészakadására, hiszen legalább annyian voltak a Brexit ellen, mint mellette. Ha akkor és ott Orbánék romboltak volna (ahogy teszik ezt itthon), Britanniában már polgárháború lenne. De nincs. Mert a kormány minden megszólalásában azt kommunikálta, hogy érti az indulatokat, de ez egy érvényes és eredményes népszavazás volt, a kormány pedig nem tehet mást, mint teljesíti a polgárok akaratát. Azt az üzenetet képviselték minden megszólalásukban, hogy Nagy-Britannia erős, egységes és közös akarattal, együtt meg fognak oldani minden felmerülő problémát. Azt üzente a polgárainak, hogy ne ellenségeskedjenek, ne forduljanak egymás ellen, fogadják el egymás érveit, véleményét és vegyék tudomásul, hogy attól, hogy a másik ember máshogyan gondolkodik, mint ők, még ugyanolyan jó hazafiak és éppen úgy szeretik a hazájukat, mint az, aki máshogy gondolkodik.

És ezért – így, vagy úgy – Nagy-Britannia túl fogja élni a Brexitet. Magyarország nem élne túl egy Huxitet. Magyarország jelen állapotában semmit nem élne túl, mert évek óta üvöltve döglődik. És ennek a legfőbb okozója és megkerülhetetlen felelőse a mindenkori kormány. Mert a mindenkori kormánynak van arra módja, eszközei és lehetősége, hogy megteremtse a társadalmi békét.

Megfelelő tájékoztatással, oktatással, példamutatással és olyan intézkedések meghozatalával, amelyeknek köszönhetően nem sodródhat a perifériára az ország egy, meglehetősen jelentős része. A kormánypárt vezető politikusaival szemben mindig magasabbak az elvárások, mint bármelyik polgárral szemben. Nekik jobbnak, erkölcsösebbnek, okosabbnak, toleránsabbnak kell lenniük, hiszen ezért választotta őket a lakosság, ezért emelte magasabbra. Ezért tökéletesen elfogadhatatlan a korrupció, de még annak látszata is, elfogadhatatlan a hazudozás, a pökhendiség, a tudatlanság, ami pedig kivétel nélkül jelen van a politika felső köreiben.

A hatalom megtartásánál előbbrevalónak kellene lennie az ország mindenkori érdekének, de ez nem így van. A kormánypárt, néhány ember személyes érdeke felülír mindent. Ez pedig rombol, pusztít, tönkreteszi az országot. Erre nincs felmentés.

A társadalmi békéhez és ahhoz, hogy ez egyáltalán megteremthető legyen, szükség van még valamire. Az anyagi biztonságra. Igaz ugyan, hogy a pénz önmagában nem boldogít, de annak hiánya garantáltan boldogtalanná tesz. Az az ember, aki családjával együtt örökös bizonytalanságban, esetleg nyomorban él, nem fogékony, nem is lehet fogékony a szépségre, a jó dolgokra. Egyszerűen azért, mert minden gondolatát az a darab kenyér köti le, amit az asztalra kell tennie. Sok ilyen ember, sok ilyen család van. Túl sok.

Pedig ezt semmi nem indokolja. A gazdasági válságon túl van Európa. Bőven áramlanak az uniós források. Lett volna mód a gazdaság megerősítésére, az oktatás fejlesztésére, az egészségügy reformjára, a szociális háló megerősítésére. Ezekből semmi nem történt meg, hanem mindennek az ellenkezője. Az Orbán-kormány letarolta a gazdaságot, újraosztotta a piacokat. A kis-, és közepes vállalkozók helyett néhány oligarcha és stróman uralja a magyar gazdaságot. Mindez nem az ország, csupán néhány ember személyes érdekeit szolgálja.

Az oktatás sokak számára elérhetetlen. Az egészségügy döglődik. A szociális háló nem létezik. A rengeteg ellopott pénzt pótolni kell valamilyen formában, hogy ne álljon fejre teljesen az ország. Ha a beáramló forrásokat szétrabolják, akkor nem marad más, mint a meglévő források átcsoportosítása. Az egyiktől elvesznek, hogy a másiknak adjanak. Ugyanazt a pénzt pakolják innen-oda és vissza. Miközben milliárdos Simicskák, Garancsik, Rogánok, Mészárosok, Tiborczok, Matolcsyk nőnek ki a földből (és a már régebben itt lévő milliárdosok, mint Csányi és Demján tovább gazdagodnak), még az átlagbér (nemhogy a minimálbér) sem elég a normális megélhetéshez. A vidék leszakad, egész falvak zuhannak a semmibe. A leszakadt rétegek már nem képesek megkapaszkodni, végleg lecsúsztak és önerőből soha nem fognak többé talpra állni.

Az új milliárdosok vagyonáért az egész társadalom fizet, a kormány a hatalmát az ország jövőjének fejében biztosítja.

Hogy mindezt leplezni tudja, igyekszik mindenkit mindenki ellen fordítani. A társadalom feldarabolása elemi érdeke, hiszen ameddig egymással marakodunk, nem vesszük észre, hogy mi folyik körülöttünk. Ameddig egymást anyázzuk, addig eszünkbe sem jut összefogni és elzavarni a rablókat.

A kormánynak kialakult szereposztása van. Profik által kidolgozott forgatókönyve van. Mindenkinek – Bayer Zsolttól Orbán Viktorig – megvan a szerepe. Egy aljas színdarabban élünk, bámuljuk az előadást és eszünkbe sem jut, hogy mi fizetjük a díszletet, a színészeket, a statisztákat, a fűtést, a világítást és ennek ellenére nincs beleszólásunk semmibe. Még abba sem, hogy akarunk-e jegyet venni az előadásra és abba sem, hogy végig akarjuk-e nézni, vagy inkább felállnánk, kimennénk, vagy másik darabot szeretnénk látni.

A politikáról szól az életünk évek óta, pedig a politikának kellene rólunk szólnia. Az lenne a normális, ha mindenki képességei és szorgalma szerint élné az életét, ha nyáron fagyit nyalogatva élveznénk a napsütést, tennénk a dolgunkat, nevelnénk a gyermekeinket, gondoznánk a kertünket, moziba mennénk, olykor étterembe és az utcai zenészek köré gyűlve élveznénk a pillanatot.

Nem így élünk és ennek az elsődleges oka a politika, a politikusok. A kormánypárt, a kollaboráns ellenzéki pártok, az ő feneketlen mohóságuk, hatalom- és pénzéhségük, önzésük. És mi, magunk is okai vagyunk, mert nem ismerjük fel a saját érdekünket és nem vagyunk hajlandóak összefogni, még a saját jövőnkért sem.

Ameddig ezt fel nem ismerjük, változtatni sem tudunk. És ameddig nem változtatunk, addig egyre mélyebbre süppedünk abban a mocsárban, amelyben már most is nyakig ülünk.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.