NEHAZUGGY

Lényegében mindegy, aktuálisan melyik szelektív hallású írta meg, mert amúgy is átveszik egymástól. A lényeg: megmondtuk, főleg a főnök megmond

Tamás Róbert | 2017. Augusztus 15, Kedd | 8:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Némi homok kerülhetett a propagandagépezetbe. Az a szerencse, hogy a valóságtól mit sem zavartatva is remekül elberreg a dolog, bár elég nagy gyakorlata van már kormánynak az alternatív valóság diadalmas tálalásában.

A kvótarendszer megbukott és mindemeghalunk, de előtte még Orbán Viktornak volt igaza, áldassék az ő neve. Lényegében mindegy, aktuálisan melyik szelektív hallású írta meg, mert amúgy is átveszik egymástól. A lényeg: megmondtuk, főleg a főnök megmondta és mindenki, elsősorban a volt szocialista országok teljesen egyetértenek az egyélőistennel aki éljenéljenéljen, csak most nyaral egy titkos helyen, hogy ne irritálja a proletariátus és a kisnyugdíjasok látószervét, de majd mindjárt kipiheni magát, újraindul – szívatóval – és jön minket boldoggá tenni.

Mindeközben Románia átvett az Európai Unitól 700 menedékkérőt. Minden különösebb óbégatás, csinnadratta és cirkusz nélkül. Igaz ugyan, hogy ez az ország a kötelező kvóták ellen szavazott 2015-ben, de tartja magát a többségi döntéshez és nem próbálja meg azt kommunikálni, miszerint ugyan az Unió több tagországa szavazott a kvóta mellett, mint ellene, de mivel Románia ellene szavazott 100 százalékban, ezért ez elsöprő többség és mindenki hülye, csak Románia háromlábú hintaló.

Azért 700 menedékkérőt fogadtak a rájuk jutó 4180 helyett, mert végül ennyi jutott rájuk. Ugyanis az Unió a szétosztás előtt vizsgálja a menedékkérelmek jogosságát és amennyiben valakinél nem teljesülnek a feltételek (nem háborús országból érkezik, nincs veszélyben az élete, nem tudja hitelt érdemlően igazolni a személyazonosságát, vagy egyszerű gazdasági megfontolások miatt jött a kontinensre), azokat helyből szét sem osztják.

Lehet ezt így is. Mármint üvöltözés és a testek földhöz verdesése helyett elfogadni az uniós tagországok közös akaratát és közreműködni a válság megoldásában. Nem hinném, hogy Románia belerokkan ennek a 700 embernek az érkezésébe. Arról nem beszélve, hogy nem kell őket örökbefogadni, hanem el kell bírálni a menekültkérelmüket. Akár vissza is lehet utasítani, akinél nem jogos. Akit mégis befogad az ország, azt sem örökre teszi, hanem rendszeresen felül kell vizsgálni azt, hogy fennáll-e még a veszély. Amennyiben nem, akkor mehet haza. Ha bármi törvénybe ütközőt művel a befogadott, ha nem működik együtt a hatóságokkal, nem tartja be az ország törvényeit, akkor szintén kiutasítják.

Éppen a napokban értem haza egy hosszasabb romániai tartózkodás után. Érdekes módon ott nem tapasztaltam azt az összeszorult-segglyukú rettegést, ami nálunk még a kis, eldugott falvakban is jelen van. Az is igaz, hogy Székelyföldön nem jártam, nem tudom, ott mi a helyzet. De ahol voltam, ott nem igazán téma sem Soros György, sem a mindent elfoglaló migránsok. Egészen jól elvan egymás mellett mindenféle színű ember. Élik az életüket. Korrupció arrafelé is van bőven, beszélnek is róla. De mintha ott kevesebbet lopnának a felkentek, mert azért épülget az ország. Miközben a fizetések nagyjából a magyar szinten vannak, az élelmiszerek ára a 9 százalékos áfa következtében alacsonyabb, van valami egészséges visszafogottság, amit több területen is felfedeztem.

Például – apróság, de mégis – a buszjegy mindkét vége érvényes egy utazásra. Így fele annyi papír, fele nyomdafesték. A lottóhoz sem adnak egy külön slejfnit, hanem a feladószelvényt pecsételik. Drága luxusautót is igen ritkán láttam és nem azért, mintha ott nem vehetnének hitelre, hanem azért, mert nem nagyon vesznek. Az olcsóbb is elviszi őket innen oda. A ruházkodásra is ez a jellemző. Ritkán látni kirívó, rettentően divatos és még rettentőbben drága cuccban mászkáló embereket. Valahogy mintha nekik ezek a dolgok nem lennének annyira fontosak.

Nem láttam fel-alá vonuló kommandósokat, tokától bokáig felfegyverzett rendőröket, Soros plakátokat. Van viszont nagyon olcsó taxi, vannak kis üzletek, apró termelői boltok – helyenként egyenesen bodegák – zöldséggel, gyümölccsel, virággal, friss pékárúval, számtalan és nagyon finom tejtermékkel, helyben főzött kukoricával. Van persze negatívum is. A legtöbb üzletben – legalábbis ahová én betévedtem – meglehetősen bunkó eladókat sikerült alkalmazni. Vagy még az előző rendszerből maradtak ott, fene tudja.

Úgy általában elvannak maguknak. Ott stadion helyett templomokat építenek – minden sarokra lehetőleg – beszélgetnek a korrupcióról, általában a világ dolgairól, de valahogy nincs az a hisztérikus hangulat, mint nálunk. Még engem sem vertek meg azért, mert magyarul beszéltem. Aki tudott magyarul, az nyelvet váltott, aki nem tudott, azzal megpróbáltunk az ősi, mutogatásos módszerrel zöld ágra vergődni.

Én semmit nem érzékeltem abból, hogy 700 mindenre elszánt, vérszomjas migránst betelepítettek, de még csak nem is beszéltek a dologról. Tudom én, hogy mi, magyarok – pontosabban mimagyarok – különbek, jobbak, szebbek, okosabbak, szabadságharcosabbak vagyunk mindenki másnál, de talán érdemes lenne megpróbálni, hátha lehet máshogyan is élni.

Ez persze csak egy liberálnáci, hülye gondolat részemről. Sokkal jobb gyűlölködni, harcolni, plakátolni, frászt hozni a polgárokra és lopni, lopni, lopni. Orrvérzésig és azon is túl. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!