Vigyáztak egymásra, amikor mi nem voltunk itthon

Delta Delta

Jó egy héttel ezelőtt éjszaka egy ismerősünk hívott, az egyik, korábban rájuk bízott kutya új gazdája kért segítséget. Épp sétáltatták a kutyáikat, amikor a petárdák robbanásaitól megrémült állatok elszaladtak. Másnap kocsiba ültünk és csatlakoztunk a kereséshez. Noha napokig kutattunk a kis állatok után, a mai napig csak egyikük került meg. Az utolsó napon azonban, a nagy kutakodás közepette az egyik ismerősünk legurult egy domboldalról. Amikor leért az aljára, egy csoport kutya rohant oda, akik azonnal megkezdték a lány gyógyítását, ami jelen esetben véget nem érő nyalogatást jelentett. A sok kutyus közül az egyik végtelenül lesoványodva, szomorúan várta a halált.

Később – hallva a történetet – megindultunk a kutya keresésére, akit meg is találtunk egy erdős részen. Szerencsétlennek már nem sok ideje volt hátra, teljesen lesoványodva ugrált három lábon. Mivel az este már bőven leszállt, hazafelé vettük az irányt, a hátsó ülésen már egy extra utassal. A kiskutya megérkezett új, ideiglenes otthonába. A kutyáktól ugyan nem félt, az emberektől azonban annál inkább. Ahogy a karomba vettem, azonnal elkezdett reszketni, és folyt a nyála megállíthatatlanul. Percekbe telt, mire megnyugodott és megértette, hogy nem bántani akarjuk. Mivel Bonka időközben már igen méretesre cseperedett, így nem akartuk már az első éjszakáján ezzel rémisztgetni szegény csöppséget. Éjszakára megkapta a dolgozószobámat, hogy átaludhassa a fáradalmakat és megszokja az új környezetet.

Bonka ugyan nem látta, mégis tudta, hogy valami nem stimmel. Végigszaglászta a teljes lakást, ugrált és rohangászott le-föl. Mondanom sem kell, az éjszakát egyikünknek sem sikerült végigaludnia, kivéve az új lakót, aki a szoba nyugalmában egészen másnap délig szunyókált. Eljött az ideje tehát, hogy Bonka is megismerkedjen az új, ideiglenes családtaggal, akinek a Delta nevet adtuk. Minden új volt számára, így mindent végigszaglászott, majd hamar kimerülve – történetesen a barátnőm télikabátján – álomra hajtotta fejét. Bonka Delta minden lépését végigkísérte, nyalogatta, szimatolta, amikor csak tudta. Egy percig sem érezte fenyegetésnek, első pillanattól mint egy nagy testvér vigyázott a kicsire.

Delta napról napra erősödik, a vigyort pedig letörölni sem lehetne az arcáról. Úgy rohangászik cikk-cakkban az utcán, mintha semmi gondja nem lenne. Pár nappal ezelőtt elvittük állatorvoshoz, hogy nézzék meg a lábát, miért is nem képes ráállni. A röntgenből kiderült, hogy a combcsontja hetekkel, talán hónapokkal ezelőtt eltört, majd fertőzés következtében elhalt. Ez volt az oka annak is, hogy legyengült, és feladta a küzdelmet. Családja ugyanis – látva Delta gyengeségét – kiközösítette, és nem hagyta enni. Azonban egy speciális műtéttel Delta ismét képes lesz járni, és újra ugrálni fog.

Delta és Bonka napról napra közelebb kerülnek egymáshoz. Bonka – érezve a méretbeli különbségeket – gyengéden ér Deltához, tudja mik a játék határai. Etetéskor, miután fél perc alatt bezabálta a saját ételét, azonnal letelepszik Delta mellé, hogy figyelemmel kísérje a kicsit. Ugyan néha próbálkozik egy kis étellopással, de a kis Delta azonnal megvédi magát és kis tálját. Az utcán már egymás védelmére kelnek, amint egy közeledő kutya fenyegetését érzik. Az utcákat járva Delta figyeli Bonka minden mozdulatát, fél lépésre mögötte haladva, fültől fülig érő mosollyal az arcán.

Bonka és Delta
Bonka és Delta

A tegnapi napon először hagytuk őket egyedül a lakásban, így nem tudtuk, mire számítsunk, amikor hazaérünk. Bonka ugyanis képes bármit megcsócsálni, ha éppen nem vagyunk itthon. Párna, cipők tucatjai, szemetes, kenyér, a sor végtelen. Ezúttal azonban – életében először – semmit nem falt fel, a lakás makulátlan maradt. Az ok pedig Delta, aki képes volt megnyugtatni Bonkát, és vigyáztak egymásra, amikor mi nem voltunk itthon. Bonka a játékait, tálkáját, sőt még az ágyát is megosztotta a kicsivel, és egy percig sem féltékenykedett.  Amikor mi már képtelenek vagyunk lenyugtatni az izgága Bonkát, akkor jön Delta, ráteszi apró mancsát Bonka orrára, és azonnal megnyugtatja. Mi kilenc hónap alatt nem jöttünk rá a módszerre, Deltának négy napjába telt.

Delta valamikor a közeljövőben fog átesni a lábműtétjén, amennyiben befolyik elegendő mennyiségű adomány számára. Ebben – mármint az adománygyűjtésben – helyi állatvédő szervezet van segítségünkre. Ha nem, akkor is meg fogjuk oldani valahogy. Legfeljebb összehúzzuk kicsit (vagy nagyon) a nadrágszíjat, de megoldjuk. Elképzelni sem tudjuk, mennyire lesz boldog a csöppség akkor, amikor újra ránehezedhet a hátsó lábára, és ismét futkározhat társai után. Delta gazdit keres – Spanyolországban él jelenleg -, egy olyan valakit, aki képes hasonlóan szeretni őt, mint amennyire ő képes szeretni. Kedvesebb, okosabb kutyust elképzelni sem lehetne.

adomany-1