Ha a Fidesz politikai párt lenne, és nem egy maffiaszervezetre hajazó szekta

MTI Fotó: Beliczay László MTI Fotó: Beliczay László

Miközben az Andy Vajna és Orbán Ráhel megejtő csacsogását ábrázoló fotót szemlélem, amely a Sziget VIP-páholyában készült, ahol a NER tartóoszlopai jól megérdemelten kikapcsolódhattak végre, másfelől tulajdonképpen romjaimban heverek.

Ugyanis kiderült, hogy már nem Áder János a legnépszerűbb politikus szép Magyarországon. Pedig milyen jól állt neki. A nemzet legfeleslegesebb bútordarabjának, vagyis annak az embernek lenni, aki tulajdonképpen soha sehol nem volt ott, és soha semmiről nem tehetett, ezzel ráadásul népszerűségnek is örvendezni, hát az a valami.

Ahogy a kolléga reggeli posztjában is említést tett róla, ezt kutatta meg a köz véleményének szintjén a Jobbikhoz közel álló Iránytű Intézet két extrém kánikulát idéző hőhullám között. Konkrétan azt, hogy Varga Mihály, közepes képességű könyvelő és nemzetgazdasági miniszter letaszajtotta a nemzet horgászát az ő szimbolikus trónjáról.

Mondom magamban, sebaj, mert a csilliárdos Századvégnél, meg a Mráz Ágoston Sámuel háromnevűről elhíresült Nézőpont Intézetnél rögvest előkapják a háromlábú konyhaasztalt, amely kiválóan alkalmas az esetlegesen kozmetikázásra szoruló, fideszes szívnek esetleg nem túl kedves eredmények átírására.

politikusok_nepszerusege_170813_on_fit_800x10000

A fenti Magyar Nemzet grafikáról – mikroszkopikus mérete ellenére, bocs – leolvasható néhány érdekesség, amit persze továbbra is lehet – és mivel Magyarországot írunk, érdemes is – a churchill-i fenntartásokkal kezelni. De ma annyira jó leszek, hogy elhiszem az Iránytűnek, nem azért készítette ezt a politikusokat, ismertebb közszereplőket rangsoroló listát, hogy az tetszetős legyen a jobbikos pártvezetésnek, hanem valóban érdekli is őket így a választások előtt néhány véres hónappal, hogy mégis mennyi az annyi.

Abból, hogy Magyarországon Orbán Viktoron és Gyurcsány Ferencen kívül nincs egyetlen olyan politikus sem, akinek az ismertsége meghaladja a 90%-ot (Káder János éppen ezen a lélektani határon áll), sokkal messzemenőbb következtetéseket is le lehetne vonni, ha egy ilyen korlátozott terjedelmű cikkbe beleférne. És talán még olyanokat is beleírhatnánk, és talán még igazunk is lenne, hogy a politikai tájékozottság, a megfelelő tudás(ok), információk birtokában meghozott politikai döntések kultúrája abszolút hiánycikk kies hazánkban. Mert milyen felelős döntéseket lehet hozni úgy, hogy még a főbb parlamenti pártok vezetőinek személyével sem vagyunk tisztában, nem igaz? Azoknak az okoknak a feltárásával pedig, hogy ez miért van így, szintén könyvtárakat lehetne megtölteni.

Most elégedjünk meg néhány olyan tényállásnak a rögzítésével, ami – leegyszerűsítve bár, de – szintén a magyar társadalom jelenlegi szellemi állapotáról állít ki több mint beszédes bizonyítványt. Vajna András közszereplőt, kaszinócsászárt, az egyetlen kénye-kedve szerint adózó amerikás magyar hazafit, az államilag letarolt médiapiac egyik hatalmas szeletének tulajdonosát, közpénzen hizlalt oligarchát és strómant egyébként abszolút hiányolom erről a listáról, de legyen ez az én bajom. (Ja, és Habonnyal mi a helyzet?) Ezzel szemben halvány fogalmam nincs arról, hogy mit keres ezen a listán Soros György és főleg milyen alapon ítélték úgy a közvéleménykutatók, hogy ott a helye. (Akkor Brad Pitt miért nincs a listán, neki biztos sokkal többen csípik a búráját, mint Vargáét.) Najó, ha ez volt az indíttatás, akkor értjük. Soros megítélése tökéletesen visszaigazolja: a kormányzatilag irányított gyűlöletpropaganda – minden más előjelű feltételezés ellenére – igencsak működik.

Ezeken túlmenően azért az több mint jelzésértékű, hogy Magyarország két legnépszerűbb politikusa (egymást döntögetik lefele a népszerűségi lista éléről) úgy bírja a népek bizalmát, hogy gyakorlatilag láthatatlanok. Áderhez hasonlóan Varga is egy, a kormánypárttal összefüggésbe hozható korrupciós ügyek és törvényesített lopások viszonylatában kvázi ártatlan figurának tekinthető, akinek a neve soha nem merült fel gyanús ügyletek és nyilvánvaló disznóságok kapcsán. Ennek ellenére ő az, aki mintegy levezényli és végrehajtja azokat a magyar gazdaságot porig zúzó intézkedéseket, amelyeket a főnöke rábíz.

Ha Varga közgazdász lenne és nem pártkatona, ha a Fidesz egy politikai párt lenne, és nem egy maffiaszervezetre hajazó szekta, ha Magyarországon bármely kormánynak valaha is érdeke lett volna a társadalom tagjainak állampolgári öntudatra nevelése, akkor olyan sem sűrűn fordulhatna elő, hogy azokba veti a bele a bizalmát a keményen dolgozó kisemberek zöme, akiről semmit, vagy keveset tud, pontosabban nem hallotta róluk, hogy lopnának és egetverő botrányokba keveredtek volna. (Szeressük, mert ő legalább nem lop, ugye.)

Tarlós és Navracsics élbolyban elfoglalt helye majdhogynem ugyanebbe a kontextusba illeszkedik, bár az több, mint sokatmondó, hogy Tarlós Bunkó Pityu úgy lehet Magyarország harmadik legnépszerűbb politikusa (Orbán Viktort lekörözve!), hogy csak éppen a kurva anyjukba nem küldte el – bayerül szólva – a sorozatos, az utasok testi épségét veszélyeztető metró botrányok kapcsán őt bírálókat, az akadálymentesítéssel kapcsolatos tahóságairól már nem is beszélve.

Ha a Fidesz egy politikai párt lenne, és nem egy maffiaszervezetre hajazó szekta, ha Orbán Viktor politikus lenne és nem egy imádási-rajongási igényeket kielégítő bálvány, akkor a miniszterelnökbe vetett bizalmat már régen erodálta volna az, hogy az egész pereputtya megmilliárdosodott mióta a fülkék felrobbantak. Hogy rázzák a rongyot körülötte a Rogánok, Vajnák és egyéb sötét alakok, hogy akkor sincs következménye a gazemberségeiknek, ha röhögve hazudnak bele a nép orcájába. Ezzel szemben csak az a kérdés, hogy hányan férnek fel elé a dobogóra.

Azt, hogy az MSZP elnökét a kutya nem ismeri, hogy Rogán Antal nincs a legnépszerűtlenebb ötben, és hogy Rezsiszilárd sem fért bele ebbe a bolyba, majdnem annyira tragikus, mint az, hogy Toroczkai és Botka népszerűsége gyakorlatilag azonos. Ám a lényeg mégiscsak az utolsó helyen kullogó, ámde valamennyi magyar átlagpolgárnál fényévekkel gazdagabb, bármelyik keményen gürcölő átlagpolgár pofájába joggal beleröhögő Mészáros Lölövel kapcsolatos. A disznószerelő médiamágnás és papíron mindenhez is értő nagyvállalkozó tökéletes arra a szerepre, amit Simicska haragja után a Fideszben kitaláltak számára. Felfogja a mocskot. Amellett, hogy gyűjtögeti az Orbán-família számára a milliárdokat a nehezebb napokra, villámhárítónak is tökéletes.

Miközben vígan oda fejlődött, hogy nem az a hír vele kapcsolatban, hogy éppen melyik soron következő közbeszerzést nyeri meg, mit vásárol fel aznap, hanem az, hogy mi az, ami véletlenül nem az ő kezébe kerül, viszonylagos népszerűtlensége másik oldalán a gazdája köszöni szépen, jól van és szarik bele mindenbe. Igen, ez a szellemi színvonal, a társadalmi igényesség szintje. Hogy míg az emberformájú malacperselyen köszörüli a nyelvét az értő közvélemény, a fejesek népszerűsége töretlen. A legszörnyűbb benne az, hogy eme evidentikus tudás birtokában sem megy a világ elébb. Vagy legalább az ország egy része a felvilágosodás útján. Lehetőleg előre.

adomany-1