Miközben az Andy Vajna és Orbán Ráhel megejtő csacsogását ábrázoló fotót szemlélem, amely a Sziget VIP-páholyában készült, ahol a NER tartóoszlopai jól megérdemelten kikapcsolódhattak végre, másfelől tulajdonképpen romjaimban heverek.
Ugyanis kiderült, hogy már nem Áder János a legnépszerűbb politikus szép Magyarországon. Pedig milyen jól állt neki. A nemzet legfeleslegesebb bútordarabjának, vagyis annak az embernek lenni, aki tulajdonképpen soha sehol nem volt ott, és soha semmiről nem tehetett, ezzel ráadásul népszerűségnek is örvendezni, hát az a valami.
Ahogy a kolléga reggeli posztjában is említést tett róla, ezt kutatta meg a köz véleményének szintjén a Jobbikhoz közel álló Iránytű Intézet két extrém kánikulát idéző hőhullám között. Konkrétan azt, hogy Varga Mihály, közepes képességű könyvelő és nemzetgazdasági miniszter letaszajtotta a nemzet horgászát az ő szimbolikus trónjáról.
Mondom magamban, sebaj, mert a csilliárdos Századvégnél, meg a Mráz Ágoston Sámuel háromnevűről elhíresült Nézőpont Intézetnél rögvest előkapják a háromlábú konyhaasztalt, amely kiválóan alkalmas az esetlegesen kozmetikázásra szoruló, fideszes szívnek esetleg nem túl kedves eredmények átírására.
A fenti Magyar Nemzet grafikáról – mikroszkopikus mérete ellenére, bocs – leolvasható néhány érdekesség, amit persze továbbra is lehet – és mivel Magyarországot írunk, érdemes is – a churchill-i fenntartásokkal kezelni. De ma annyira jó leszek, hogy elhiszem az Iránytűnek, nem azért készítette ezt a politikusokat, ismertebb közszereplőket rangsoroló listát, hogy az tetszetős legyen a jobbikos pártvezetésnek, hanem valóban érdekli is őket így a választások előtt néhány véres hónappal, hogy mégis mennyi az annyi.
Abból, hogy Magyarországon Orbán Viktoron és Gyurcsány Ferencen kívül nincs egyetlen olyan politikus sem, akinek az ismertsége meghaladja a 90%-ot (Káder János éppen ezen a lélektani határon áll), sokkal messzemenőbb következtetéseket is le lehetne vonni, ha egy ilyen korlátozott terjedelmű cikkbe beleférne. És talán még olyanokat is beleírhatnánk, és talán még igazunk is lenne, hogy a politikai tájékozottság, a megfelelő tudás(ok), információk birtokában meghozott politikai döntések kultúrája abszolút hiánycikk kies hazánkban. Mert milyen felelős döntéseket lehet hozni úgy, hogy még a főbb parlamenti pártok vezetőinek személyével sem vagyunk tisztában, nem igaz? Azoknak az okoknak a feltárásával pedig, hogy ez miért van így, szintén könyvtárakat lehetne megtölteni.
Most elégedjünk meg néhány olyan tényállásnak a rögzítésével, ami – leegyszerűsítve bár, de – szintén a magyar társadalom jelenlegi szellemi állapotáról állít ki több mint beszédes bizonyítványt. Vajna András közszereplőt, kaszinócsászárt, az egyetlen kénye-kedve szerint adózó amerikás magyar hazafit, az államilag letarolt médiapiac egyik hatalmas szeletének tulajdonosát, közpénzen hizlalt oligarchát és strómant egyébként abszolút hiányolom erről a listáról, de legyen ez az én bajom. (Ja, és Habonnyal mi a helyzet?) Ezzel szemben halvány fogalmam nincs arról, hogy mit keres ezen a listán Soros György és főleg milyen alapon ítélték úgy a közvéleménykutatók, hogy ott a helye. (Akkor Brad Pitt miért nincs a listán, neki biztos sokkal többen csípik a búráját, mint Vargáét.) Najó, ha ez volt az indíttatás, akkor értjük. Soros megítélése tökéletesen visszaigazolja: a kormányzatilag irányított gyűlöletpropaganda – minden más előjelű feltételezés ellenére – igencsak működik.
Ezeken túlmenően azért az több mint jelzésértékű, hogy Magyarország két legnépszerűbb politikusa (egymást döntögetik lefele a népszerűségi lista éléről) úgy bírja a népek bizalmát, hogy gyakorlatilag láthatatlanok. Áderhez hasonlóan Varga is egy, a kormánypárttal összefüggésbe hozható korrupciós ügyek és törvényesített lopások viszonylatában kvázi ártatlan figurának tekinthető, akinek a neve soha nem merült fel gyanús ügyletek és nyilvánvaló disznóságok kapcsán. Ennek ellenére ő az, aki mintegy levezényli és végrehajtja azokat a magyar gazdaságot porig zúzó intézkedéseket, amelyeket a főnöke rábíz.
Ha Varga közgazdász lenne és nem pártkatona, ha a Fidesz egy politikai párt lenne, és nem egy maffiaszervezetre hajazó szekta, ha Magyarországon bármely kormánynak valaha is érdeke lett volna a társadalom tagjainak állampolgári öntudatra nevelése, akkor olyan sem sűrűn fordulhatna elő, hogy azokba veti a bele a bizalmát a keményen dolgozó kisemberek zöme, akiről semmit, vagy keveset tud, pontosabban nem hallotta róluk, hogy lopnának és egetverő botrányokba keveredtek volna. (Szeressük, mert ő legalább nem lop, ugye.)
Tarlós és Navracsics élbolyban elfoglalt helye majdhogynem ugyanebbe a kontextusba illeszkedik, bár az több, mint sokatmondó, hogy Tarlós Bunkó Pityu úgy lehet Magyarország harmadik legnépszerűbb politikusa (Orbán Viktort lekörözve!), hogy csak éppen a kurva anyjukba nem küldte el – bayerül szólva – a sorozatos, az utasok testi épségét veszélyeztető metró botrányok kapcsán őt bírálókat, az akadálymentesítéssel kapcsolatos tahóságairól már nem is beszélve.
Ha a Fidesz egy politikai párt lenne, és nem egy maffiaszervezetre hajazó szekta, ha Orbán Viktor politikus lenne és nem egy imádási-rajongási igényeket kielégítő bálvány, akkor a miniszterelnökbe vetett bizalmat már régen erodálta volna az, hogy az egész pereputtya megmilliárdosodott mióta a fülkék felrobbantak. Hogy rázzák a rongyot körülötte a Rogánok, Vajnák és egyéb sötét alakok, hogy akkor sincs következménye a gazemberségeiknek, ha röhögve hazudnak bele a nép orcájába. Ezzel szemben csak az a kérdés, hogy hányan férnek fel elé a dobogóra.
Azt, hogy az MSZP elnökét a kutya nem ismeri, hogy Rogán Antal nincs a legnépszerűtlenebb ötben, és hogy Rezsiszilárd sem fért bele ebbe a bolyba, majdnem annyira tragikus, mint az, hogy Toroczkai és Botka népszerűsége gyakorlatilag azonos. Ám a lényeg mégiscsak az utolsó helyen kullogó, ámde valamennyi magyar átlagpolgárnál fényévekkel gazdagabb, bármelyik keményen gürcölő átlagpolgár pofájába joggal beleröhögő Mészáros Lölövel kapcsolatos. A disznószerelő médiamágnás és papíron mindenhez is értő nagyvállalkozó tökéletes arra a szerepre, amit Simicska haragja után a Fideszben kitaláltak számára. Felfogja a mocskot. Amellett, hogy gyűjtögeti az Orbán-família számára a milliárdokat a nehezebb napokra, villámhárítónak is tökéletes.
Miközben vígan oda fejlődött, hogy nem az a hír vele kapcsolatban, hogy éppen melyik soron következő közbeszerzést nyeri meg, mit vásárol fel aznap, hanem az, hogy mi az, ami véletlenül nem az ő kezébe kerül, viszonylagos népszerűtlensége másik oldalán a gazdája köszöni szépen, jól van és szarik bele mindenbe. Igen, ez a szellemi színvonal, a társadalmi igényesség szintje. Hogy míg az emberformájú malacperselyen köszörüli a nyelvét az értő közvélemény, a fejesek népszerűsége töretlen. A legszörnyűbb benne az, hogy eme evidentikus tudás birtokában sem megy a világ elébb. Vagy legalább az ország egy része a felvilágosodás útján. Lehetőleg előre.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.