Nem mondom, hogy nem omlottam össze lelkileg, amiért engem nem fognak kiadni a magyar irodalom remekművei sorában, ha már Bayer Zsoltot igen. Bármikor tudok úgy káromkodni, mint ő, sőt, szerintem választékosabban, de mit tegyek, ha egyszer Kerényi elvtárs ízlésébe az én szentségelésem nem fér bele? Ha nehezen is, de túl fogom élni, azt hiszem.
Irodalmi babérok helyett marad nekem Magyarország elitjének legalja, a feltörekvő szarháziak neves és névtelen tábora. Mert itt a Sziget. Ami eddig is itt volt, Gerendai Károly teli is bömbölte a sajtót minden évben, hogy már megint veszteséges. Ennek örömére kapott is pénzt a közösből rendesen. Nem mindig persze, mert 2013-ig valahogy megállt a lábán a dolog, aztán meg nem annyira. Csurrant-cseppent az adónkból (gyakorlatilag átláthatatlan módon, csatornákon átláthatatlan összeg), de szerencsére Gerendai nem szégyellte ezt, mert elég adót befizetett az államnak, legalább egy keveset visszakapott. Ezt ő nyilatkozta egy interjúban, nem én mondom. Értem én ezt, csak azt nem, hogy nekem miért nem törleszt vissza valamit az állam, ha már. De mindegy, mert Gerendaiék eladták a Szigetet egy brit-amerikai befektető cégnek. Gratulálunk, én személyesen is örvendek, hogy adóforintjaimmal eddig is támogathattam az üzleti sikert.
Annak meg plánehogy örülök nagyon, hogy olyan exkluzív közönséget fújt össze a szaharai szél a Pink koncertre, amilyet. Ott nyüzsgött természetesen Orbán Viktor veje, mert neki mindenhol ott kell lennie, ha éppen nem bokros teendőit intézi Bahreinben. Vele volt az asszony is, mert első a házasélet. Matolcsy Ádám fia – bútorgyáros és Origo-tulajdonos – jókat csacsogott Dirk Gerkenssel, a TV2 vezérigazgatójával. Ott volt még Szivek Norbert, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezetője, az MVM kommunikációs igazgatója, Kökény-Szalai Vivien, aki színvonalas, korrekt csatornát csinált a TV2-ből, hogy Vajna bácsi örüljön. Továbbá, sőt, elsősorban ott volt Rogán Cecília. Sajnálatos módon hiányos volt a névsor, mert sem Habony Árpádot, sem Vajna Tímeát nem látom a fotókon, de majdcsak túlélem valahogy.
Most jöhetne a kérdés, hogy na és akkor mi van? Erre a normális válasz az lenne, hogy semmi. Érezzék ők jól magukat. Csak hát itt szó sincs normalitásról, soha nem is volt és ameddig ezek a figurák ilyen leplezetlen mohósággal nyalják körbe egymást, addig nem is lesz. Mert ők megtehetik, mi pedig nézzük.
Mondom, mi a gondom.
Nincs – vagy nekem nem jut eszembe – a jelenlegi politikai, média, vagy bármilyen egyéb, társadalmilag fontos szervezet vezetője, annak hozzátartozója sorában egyetlen olyan ember, akire tisztelettel tudnék nézni. Nem fel, hanem még le sem. A fentebb felsorolt – miniszterelnöki sarj, vő, miniszterfeleség, médiatulajdonos – társaság tagjairól semmi más nem jut eszembe, minthogy seggnyaló, élősködő, nagyarcú, a hatalom seggéből ki sem látszó, erkölcstelen, etikátlan, gerinctelen. Meg azokról is, akik most nem rázták a mi pénzünkből méregdrága rongyot a bulin.
A nem létező köztársaság elnöke horgászik és esőerdőt véd, de leszarja a hazai problémákat. Pedig – ha már kizárólag ilyesmikkel hajlandó foglalkozni – itt is lennének védendő fák és őméltósága belecsobbanhatna az állatvédelem egyre feszítőbb problémájába. A becses felesége sem sűrűn bukkan elő, mint a jótékonykodás angyala, ahogy a miniszterelnök felesége, lányai, veje sem. Pedig normáliséknál ez eléggé mindennapos dolog.
Ezzel szemben sűrű rajokban ott vannak, ahol befolyással lehet üzérkedni, ahol bőven dől a lé, ahol megcsíphetnek egy zsírosabb cupákot, ahol ingyen osztják a piát, ahol beltenyészhetnek. Normáliséknál – tehát nem nálunk – az ilyen csürhét simán kiutálja a társadalom. Mert normáliséknál az számíthat tiszteletre, aki azt kiérdemli. Nem mindenhol és nem minden esetben, de általában igen. Normáliséknál a közpénz körül sertepertélők nem engedik meg maguknak, hogy a pereputty is ott zizegjen a mézescsupor körül. Még a látszatot is kerülik. Nálunk meg büszkén tolják a pofánkba: nesze, paraszt, erre számíthatsz! Nálunk meg ez van. Olyannyira ez van, hogy már a második generációt hizlaljuk. Ők a gazdagok és szépek. Magyar módra.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.