Van, amit csak ők tudnak

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Azt már tudjuk, hogy Semjén Zsolt örömmel venné, ha agyonlőnék, amennyiben nem az Orbán nevű ember helyettese lenne, hanem egy kóbor kutya. Ezt én meg is értem, de azt nem, hogy miért tart ott az állatvédelem Magyarországon, ahol tart. Miért nincs kultúrája az állatokkal való együttélésnek? És főleg nem értem, hogy miért nem használja a magyar egészségügy a kutyákat.

Nem csak a speciálisan kiképzett terápiás kutyusokra gondolok, bár azon a téren is lenne hová fejlődni. Más – szerencsésebb – országokban hihetetlen segítséget jelentenek négylábú barátaink számos mozgássérült, látássérült embernek, de nem csak nekik. Cukorbetegeknek, hiszen a jól képzett kutya jelzi, ha inzulin beadása szükséges. Érzi a gazdi szagából, ha baj van. Ahogy az epilepsziás rohamot is képes időben jelezni és segíteni is tud a gazdinak, ha szükséges.

És van még számos olyan terület, ahol felmérhetetlen segítséget tud nyújtani egy kutyus. Biztosan sok esetben a cica is, de mivel nincsen macskám, kutyám viszont több is, nem tudok érdemben beszélni a macskák ilyen tulajdonságairól, pedig ők is csodás kis lények. Tehát a kutya.

Ők a lelket is képesek gyógyítani, ez biztos. Tapasztalatból tudom. És nem csupán a hétköznapi pocsékságokon tudják átsegíteni az embert, hanem például autizmussal élő, a saját világába zárt gyermeket is meg tudnak tanítani mosolyogni. Ennél nagyobb dolog márpedig nincsen. Vagy gondoljunk az idős emberekre, akik akár fizikai, akár szellemi korlátaik miatt nem képesek aktív életet élni. Sokszor egy erősen demens, vagy stroke-on átesett ember számára is lelki támaszt tud nyújtani a kutya és képes lehet kimozdítani egy olyan holtpontról, ahonnan még a leggondosabb ápolás, a legerősebb szeretet sem. Ők tudják azt, amit mi nem és megérzik azt, amit sem műszer, sem más nem képes.

A kutya szeretetének nincsenek feltételei. Nincs elvárás, nincsenek kritériumok.

De nem csak kutya. Egy szintén autizmussal élő gyerek, egy kislány története néhány percben. A gyerek nem kommunikált, teljesen elzárkózott a maga kis világába. Rettegett a víztől – mint a legtöbb autista, rettegett mindentől – és:

Aki ismeri a macska és a víz viszonyát, az még jobban csodálni fogja a látottakat.

Néha nem kell speciálisan képzett állatnak lennie, mégis sorsokat változtat meg.

Ezért nem értem, miért nem fogadjuk el azt, amit egy állat adni tud és ad is, boldogan. Idősotthonokban például. Egy állat gondozása, ellátása nem akkora munka és költség, hogy vállalhatatlan lenne. De a jogszabályok nem teszik lehetővé. Hiába, hogy sok, a külvilággal esetleg kommunikálni képtelen ember életét változtathatná meg egy cica, vagy kutya, esetleg közelsége, nem lehet, mert az előírások.

Néha nem sokmilliós gépekre, drága gyógyszerekre lenne szükség. Van, amit csak ők adhatnak, akiket sokszor észre sem veszünk.adomany-1