December 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

KLASSZIKUSOK


Ideális őrületek

…Úgy lesz ez már. A világ nagy rostája ki fog lassan lassan hullajtani bennünket, javíthatatlan pozitivistákat. A rostában csak idealisták maradnak. Mert ez a mi korunk az idealizmus kora, hogy a macska rúgja meg. Egy darabig ismét állandó farsang lesz a világ. Jaj annak, aki a józan eszét el nem hajítja.

Nálunk is szörnyen dühöng, sőt talán legjobban dühöng e szép nyavalya. A vad ideákra, a fantasztikus agybukfencekre kisütött a nap. Nagyon erősnek, nagyon keserűnek, nagyon józannak vagy nagyon egyedülvalónak kell lenni annak az embernek, kit ez a nyavalya elkerül. Íme a tudós Hoitsy Pál is Nagymagyarországról álmodik.

A Góbi sivatag, a Szahara nem sivárabb, mint a mi mai életmezőnk, s e nagy sivárságra délibábokat vetítenek még tudós emberek is. A közéleti erkölcs restaurálása, a fajmagyarság megmentése és továbbtenyésztése, a magyar imperializmus és egy sereg zavaros és kertelő őrület után hát megszületett a legújabb ideális őrület is. És a reakció, ez a veszekedett idealizmus olyan széles, zsarnok, nagy úr már, hogy tiszta fejű ember, mint Ignotus is, csak játszani mer egy-egy ilyen őrülettel. Erősen ráfújni nem mer. Pedig látszik, mutatja a játék is, hogy Ignotus el tudna velük bánni. Ezen sem csodálkozunk. A francia új Parnasszus erős individiumú [!] poétái helyébe cukrosvíz gyártó álhumanisták jöttek. Maeterlinck históriai darabot ír. Kipling rálicitál Pósa Lajosra. A német ideális anarchisták – reális megalkuvók lettek, s szalmaszálakkal táplálják a kacskakezű Cézár világimperializmus szappanbuborékát. Mind idealizmus ez, kérem szépen. Mind reakció. Az újkor. Álom kell, minél szebb, minél vadabb álom a világnak. A józanságot, ezt a legigazabb idealizmust, elföldelik. Megszakadt a pozitíve gondolkozók sora. Ki tudja, mikor fog jönni az új Voltaire?…

Mi, akik a majmoskodáshoz legjobban értünk, mi nosztrifikáltuk leglelkesebben az új nyavalyát. Ezért ne tessék csodálkozni, hogy a [Nagy]magyarország hóbortjában egyesülni tudnak Falk Miksa, Rákosi Jenő, Vészi József és Bartha Miklós, s ellene szólni nem mernek Eötvös Károly, Vázsonyi Vilmos, Ignotus stb. sem.

…Eközben a ki- és bevándorlás törvényeit tárgyalják. Az ország fele szökni szeretne. Akárhova, mert rosszabb sorsra sehol sem lelhet. Egy-egy ilyen nem nagy városban, mint Nagyvárad ezreket kell eltartanunk ingyen meleggel, ingyen levessel, ingyen kenyérrel. De a feudális urak és papok, a prosperáló és domináló kevesek igaz örömére, itt az új kor. Az éhező, szerencsétlen milliók jóllaknak ezután álmok és a túlvilág ígéreteivel, miket soha olyan pazarul nem osztogattak a papok, mint most.

Madáchnak már volt némi sejtése az evolúció nagy törvényéről. Az ember tragédiája egyik passzusában a korszellem rettenetes hatalmáról ír.

A korszellem. Most az ideális őrületek a korszellem. Az is megtörténhetik, hogy e sorok írója, ki ma még megmaradt józannak és gondolkozónak, holnap már nem bírja ki a Madách korszellemének nyomását, s olyan idealista lesz, mint a pinty.

Addig is azonban szól a kevesekhez, kikhez szólni szokott, védekezzenek az ideális őrületek nyavalyájától!…

Nagyváradi Napló 1903. január 15.

Ady Endre

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.