NEHAZUGGY

Mostantól hivatalos: a kormányzáshoz lényegében csak imára van szükség

Tamás Róbert | 2017. Augusztus 7, Hétfő | 9:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostantól hivatalos: a kormányzáshoz lényegében csak imára van szükség. Ezt természetesen a hivatásos szakember, Balog Zoltán jelentette ki. Vagy a dögmeleg nyomta meg egy kissé azt az okos fejét, vagy komolyan gondolja. Az elsőt még kiheverheti, a második variáció végleges.

„Megjegyezte: senki ne gondolja, hogy egy olyan minisztériumnak a működtetése, ahol együtt van az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a szociális szféra, a családügy, a társadalmi felzárkózás, a sport, az egyház, a nemzetiség, megoldható lenne «fenti segítség nélkül». «Hogy meglegyen a segítség, az az imádság dolga» – tette hozzá.
Hozzátette: tudják, hogy nem csinálnak mindent jól, «sőt, sok mindent nem jól csinálunk, de akik imádkoznak, arra kérik a mindenható Istent, a megváltót, hogy igazítsa ki, adjon jó tanácsokat, hogy jó irányba menjenek a dolgok». Ez a prófétai imádság, a kritikus szolidaritás, amivel azt akarják, hogy a nemzet ügye jó irányba menjen – jelentette ki.” (MTI)

Ha csak úgy nem. Értem én Balog Zoltánt, nem mondom, hogy nem. Hiszen gondoljunk csak bele! Betanított esztergályosként nehezen magyarázható, hogy mit keres egy ilyen vízfejűvé duzzasztott minisztérium élén. Még akkor is, ha a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő negyedik helyezettjeként Szocsiba utazhatott annak idején. A református lelkészi végzettség sem adhat túlságosan komoly szakmai hátteret. Marad az imádság, mint iránymutató.

Csak hát az ima elég ritkán képes helyettesíteni a az emberi és szakmai alkalmasságot, de ebben az esetben bizonyára nagyon jól működik a dolog. Én speciel jobban örülnék annak, ha egy becsületes, szociálisan érzékeny, hozzáértő miniszter ülne a helyén, de ha nem, hát nem.

Miközben búvárkodtam a nagyon tehetséges miniszter múltjában, olyan cikket találtam, hogy levert a víz, pedig a negyven fokra való tekintettel már eddig is tócsában ültem. A Hetek című izében jelent meg a cucc, öt évvel ezelőtt. Sikerült megtudnom belőle, hogy a kis Zolika lázadó gyerek volt. Dacból indult a Ki tud többet a Szovjetúnióról? című versenyen, de az édesapja csak akkor engedte Szocsiba utazni, amikor megígérte, hogy bibliákat fog csempészni. Csempészett is, de a helyi hívek provokátornak gondolták és csak az angolul feltett: szereted te Jézust? kérdésre adott igenlő válasz után bíztak meg benne. Kicsapták a gimnáziumból, mert: „(…) fogadásból a szemközti pártház csillagára énekelték a székely himnuszt (…)”

Ha valaki ezt a mondatot értelmezni tudja – mármint hogy mi módon énekelték a csillagra a himnuszt – az világosítson fel engem is. Köszi.

Na tehát, a cikk szerint a feléneklés után kirúgták a gimnáziumból a lázadó Zolikát és – szintén a cikk szerint, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra, mert minden szava aranyat ér – csak 1976-ban engedték leérettségizni. Számoljunk! Balog Zoltán 1958-ban született. 1976-1958=18. Tehát a bibliacsempészős, lázadós, székely himnuszt a csillagra énekelős, de már akkor vallásos Zolikát a büdös kommunisták csak 18 éves korban engedték leérettségizni. Aha. Amúgy mikor érettségizett volna? Csak kérdem.

Van tovább is. Lázadó Zoltán (mert ekkor már felnőtt) kitűnő érettségijével a diósgyőri gépgyárba jelentkezett betanított esztergályosnak. Aha, ez volt a szokás. Már akkor megmutatkozott empatikus, szociálisan nagyon érzékeny személyisége, mert úgy összebarátkozott cigány munkatársaival, hogy egyből meghívták a miskolci cigánytelepre. Idézek.

Etették, itatták a díszvendéget, majd felkínáltak számára több csinos cigánylányt is. Balog zavartan utasította vissza a repertoárt.

Aki életében járt már cigányok között, az pontosan tudja, hogy ilyesmi soha az életben nem fordulhat elő. Ha Lázadó Zoltán akár csak ránézett volna egy cigánylányra, a belét tépik ki.

Nagyjából ennyire hiteles az egész cikk végig. Ha Schmidt Mária írta volna, akkor sem sikerülhetett volna jobban.

De jó kórképet ad Balog Zoltán emberminiszterről, aki jelen állás szerint is ott tart az agyával, hogy az ima mindent megold, főleg szakpolitikai kérdéseket és társadalmi problémákat. És akkor még az oktatásról, egészségügyről nem is beszéltünk. Ideje lenne imaláncot létesíteni Lipótmező újbóli megnyitása mellett, mert ha így haladunk, tovább fog súlyosbodni az ország állapota.

Holott már most is drámai a helyzet. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!