Jó reggelt, jó reggelt, hétfő van és lehet lélegezni, azt mondják. Mármint azt, hogy most ez itt a szél, eső, lehülés ideje, ám szerdától megint támad a szubszaharai meleg. Remélem, mindenki jól van, én különösebben nem éreztem az éjjel sem, hogy felfrissült volna a levegő, de mindegy is. A kormánypropagandából megtanulhattam, hogy ne annak higgyek, amit látok, érzek, tapasztalok, hanem amit odaraknak elém. Najó, vicceltem. Tényleg hatalmas vihar vonult végig tegnap Magyarországon, fát csavart ki, helyenként leállt a közlekedés, házak sérültek meg, egyes helyeken most sincs áram. Ezennel meg is állapítom, hogy szélsőségesedünk, a szó minden értelmében.
Itt van rögtön egy elsikkadt hírecske, ami annál súlyosabb. Ez pedig úgy hangzik, hogy titkos megfigyelőrendszer kiépítésén fáradozik pártunk és kormányunk, amely a hülye magyarok ellenőrzését szolgálja. Igaz, hogy abban az értelemben nem titkos, hogy tudunk róla, ellenben a szokásos salátatörvény-módszerrel benyújtott javaslat lényege akkor is penetráns: szorosabb megfigyelés alá vonni a polgárokat. A kezdeményezés az olajszőkített, rossz arcú belügyminisztert dícséri (nyilván), és azt érdemes tudni róla, hogy egy központi adattároló szervezetre bíznák a különféle szervek (pl. közútkezelő, közterület-fenntartó, rendőrség) által készített kép- és hangfelvételeket, azokat egységesen kezelnék, nemzetbiztonsági, bűnüldözési indokra hivatkozva onnan ki is kérhetnék azokat. Azt nem tudom, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének, Péterfalvi Attilának az aggályai mire lesznek elegendőek, de az biztos, hogy amennyiben ez az aljadékság átmegy, minden adatunk szabad prédává válik az állami szervek számára.
Agyzsibbasztás hétfő hajnalra énnekem: bizonyos Maruzsa Zoltán köznevelési helyettes államtitkár a kormánypárti, bármit megíró Magyar Időknek nyilatkozva felvilágosított arról, hogy bizony a hazafias tesióra egy életérzés, semmi köze nincs a militarizáláshoz. Palkovics helyettes szerint egyáltalán nem ördögtől való, hogy az iskolai évek alatt szó essen a hazaszeretetről. Az nem, baszki, az viszont igen, hogy lassan semmi másról nem esik szó. Iderakom szó szerint az eszement hablatyot, mert ilyen a világon nincs, és ha van, akkor is jobb, ha soha nem tudjuk meg, hol:
minden demokratikus társadalom oktatási rendszerében elengedhetetlen, hogy a lakosság felelőssége megjelenjen, amikor az ország védelmi képességéről van szó. Arról a védelmi képességről beszélek, amelyet meghatároz, hogy mennyire elkötelezett az adott ország lakossága a hazája irányában, mennyire kész azt megvédeni, ha szükséges. Fontos, hogy az iskolai évek alatt szó essen az ezzel szorosan összefüggő hazaszeretetről. Ebben nincs semmi ördögtől való, amitől bárkinek rettegnie kellene.
Miközben a lakosság hazafias elköteleződéséről zengenek ódát névtelen parancsot teljesítők, a lánctalpas állami bizniszek dübörögnek. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 1, 072 milliárd forintért adta el a 2005-ben felújított, jó állapotban lévő 55,8 ezer négyzetméteres nyíregyházi Erzsébet Szállót. Ez az a szálló, ahol közel 400 ezer gyereket üdültettek kedvezményesen, és amelyet decemberben bezártak a siófoki, a balatonőszödi és a balatonvilágosi Erzsébet Szállodákkal együtt, a dolgozókat pedig elbocsátották. Az ingatlanok tulajdonjoga Erzsébet Vagyonkezelő Kft.-től december 1-jén került át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, amely azonnal leszögezte, nem üzemelteti tovább a szállókat, hanem piaci áron eladja őket. Azt én nem tudom, hogy ez mennyire számít piaci árnak (valószínűleg semennyire). A vevő kiléte mindenesetre egyelőre nem ismert, de a július 20-án zárult árverésen egyedüliként tett ajánlatot. Majd jól meglepődünk, ha kiderül, hogy megint valami vályúhoz közeli jómunkásember csapott le az ingatlanra. Ja, nem, már meg sem lepődünk.
A Momentum márciusban megválasztott öttagú elnökségéből egy hét leforgása alatt ketten mondtak le. Pottyondi Edina után Kádár Barnabás, a Nolimpia-kampány koordinátora is távozott tisztségéből. Ennél sokkal fontosabb szerintem – bár ezt eddig is tudtuk, csak nem sejtettük -, hogy a párt hétvégi küldöttgyűlésén arról is döntöttek, nem vesznek részt semmilyen választási összefogásban és tárgyalásokat sem folytatnak róla. Helyes. Vagy ki tudja.
Még emlékszünk az Astoriánál található Kossuth 15. kereskedőházról szóló történetre? Ahol június közepe óta brutális fideszes műsor szórakoztatja a járókelőket? Ahol a kirakatban elhelyezett két hatalmas ledfalon a nap 24 órájában felváltva futott Orbán röfis videója, meg az Állítsuk meg Brüsszelt kormányzati kampány? Nos, az Index megkereste/megtalálta a tulajdonost, Zachár Attilát, aki azt írta a portálnak: egy normális országban egy állampolgár szimpatizál az ország vezetőjével, és ő csak azt sugározza a ledfalon is, amit gondol, amivel egyetért, és amivel a többség is egyetért.
Egyszerűen nekem Orbán Viktor zseni, és jó irányba halad. Ha hozzám eljönne, az első kép, amit látna, az egy születésnapi gratuláció Orbán Viktortól. Egy képeslap bekeretezve, amit idén májusban kaptam, és nagyon örültem neki.
Érdemes elmélyülni a cikkben, annyira borzasztó az egész sztori.
És bár egyetlen szót sem szóltam arról, hogy miként drágul a vizes vébé után is százmilliókkal a rendezvény, egyelőre felfüggesztem a hírösszefoglalót. Szép napot kívánok mindenkinek, később folytatjuk! Muzsikaaaaaaaaa!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.