Nem hagyhatjuk, nem tűrhetjük. A magyar hon nem eladó!

parizs

Tisztelt Magyar kormány, Tisztelt NER!

Kérem mentsenek meg! Úgy érzem, guillotine alatt van a fejem.

Egyre erősebben és fojtogatóbban érzem nyakam körül a Soros liberális béklyóját. Tudom, ha mihamarabb nem szabadulok meg ezektől a „csápoktól”, akkor elveszek, és velem együtt odalesz a haza is.

A feleségemet több mint 15 éve ismertem meg. Anno az első randevúnk egy étterembe vezetett, ahol ő gordon bleu-t, majd desszertnek francia krémest evett. Máskor meg a kirúzsozott szájával francia csókot adott. Gyanútlanul belesétáltam a kivetett hálójába, és járni kezdtünk. A párizsi udvar volt a kedvenc helye, ahol az akkori jégbüfében előszeretettel mignont fogyasztott. Éjjelente már együtt aludtunk egy francia ágyon, és előszeretettel franciázott.

Sokszor mondta, hasonlítok Alain Delonra.

Bevallom, nem vettem észre a hazaáruló attitűdjét.

Pedig az esküvőnkön igazán feltünhetett volna a dekoltázsa, és a francia parfümje.

A közös garzon lakásunkba rekamiétkomódot vasárolt, reggelire croissant vagy francia bagett volt az elfogyasztandó pékárú, amit omlettel ettünk. Kutyánk is lett, természetesen francia bulldog, akit Pierre-nek nevezett el.

majonézes francia salátát provance-i fűszerkeverékkel dobta fel.

Takarítás közben Mireille Mathieu-t dúdolt, és az állatkertben a krokodilt nézte a legtovább. Most már tudom, hogy azért mert ugye az a Lacoste.

Operában Mozart Figaro házassága volt a kedvence, de csak azért mert a Le Figaro újságra emlékeztette.

Kezdetben appanázsunk nem volt elegendő, így egyre több lett köztünk az affér, és félő volt, hogy ágyőt intünk egymásnak.

Én még itt sem gyanakodtam. Tudom, bolond voltam, amiért nem tűnt fel nekem, hogy az erkélyt megrögzötten balkonnak hívja, butikban vett bézs blúzához bizarr bizsu brossokat vesz fel, barátaimat szedett-vetett bagázsnak nevezi, akik amikor eljöttek hozzánk a fridzsiderből demizsonos furmintot kaptak, és csakis fondüt ehettek.

Toalettre a nesszeszerével járt, és nüansznyi sanszot se hagyott, hogy valaha az életben jómagam gavallér úr lehessek, mert az összes zsetonunkat ő kezelte.

Aztán az idő múlásával egyre kevesebb lett a franciázás. Kezdtem gyanakodni, netán frigid lett, mert hát a kezdeti pucérkodás helyett éjjelente előkerült a neglizséje is. Amikor szóvá tettem a dolgot, közölte, ha nem tetszik mehetek a kurtizánokhoz. Ha lett volna bennem elég kurázsi, meg is teszem.

Primőr paprikából pikáns magyar lecsót főzött, de nem mulasztotta el megjegyezni, ez a francia ratatouille!

Na, de hogy ne szaporítsam tovább a szót, mióta a sorosbérencek megbuktatták a mi budapesti olimpiánkat, csak azért, hogy Párizs lehessen a befutó, nekem minden megvilágosodott, és most már tudom, hogy ez a némber egy beépített francia ügynök. Mi több, most szólt, hogy a boltból kellene konyak és likőr és szirup is, mert koktélt akar inni és hozzak brióst is. Mondtam neki, nehogy már ő dirigáljon, de megkérdezte, hogy csak nem zsenánt nekem ez a dolog, mert akkor raportra járulhatok elé, és higgyem csak el, revansot fog venni rajtam. Nem tűri az allűrjeimet.

Szóval itt tartunk most. Egy francia Soros ügynök konferansziéként bejelenti mit kell csinálnom, hova kell mennem.

Nem hagyhatjuk, nem tűrhetjük. A magyar hon nem eladó!

Még a végén ettől a sok franciától kaotikus káosz alakul ki, pont most, a kampány idején.

V.Z.

adomany-1