Orbán Viktor nagyon hálás ember

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Nem viselem jól, ha hülyének néznek. Ha ráadásul az én pénzemből néznek hülyének, azt még rosszabbul tolerálom. Nem, mintha nem ez történne minden áldott napon ebben az illiberális magánvállalkozásként üzemeltetett birkaakolban, de mégis fel tud menni bennem a pumpa, amikor tengerimalacnak néznek (most kérek elnézést a tengerimalacoktól és az ő gazdijaiktól, nem az állatkákat óhajtom sértegetni).

Sajnálatos módon naponta tudnék több példát is hozni erre az állításomra, de most legyen a Leslie Mandokival készült Figyelő interjú, mert talán ez viszi a hét legirritálóbb seggnyalásáért járó díjat. Aki nem ismerné az interjúalanyt, annak összefoglalom. Mármint az élettörténetét, vagy annak egy kivonatát.

Budapesti zenei tanulmányait követően a JAM nevű dzsessz-rock együttes vezetője, 1975-ben Németországba disszidált. Menekülttábor, majd négy évnyi kocsmazenélés és stúdiózenészi munkálkodás után csatlakozott a Dschinghis Khan popzenekarhoz és bűntársaival közösen rászabadította az emberiségre a mongol kán nevét viselő nótát. Igaz, hogy Európa egyes részeit és a Távol-Keletet kivéve sehol nem sikerült befutniuk vele, de legalább mással sem. Kilépett a zenekarból, több próbálkozás után létrehozta a Man Doki Soulmates formációt. Ismertebb vendégművészekkel lép fel a zenekar, bár a világhír ezúttal is elmaradt, de azzal semmi baj nincs. Mondom, szerintem mivel van.

Két évvel ezelőtt a sokszor átadott Várkert Bazárban lépett fel a Man Doki Soulmates, ez 94 millió forintjába került a magyar adófizetőknek. Egy rajongó egészen biztosan remekül érezte magát, mégpedig Orbán Viktor. Olyannyira, hogy tavaly az interjút készítő Figyelő című lap gazdája, Schmidt Mária beletolt a művészbe még 1400 millió forintot, hogy zökkenőmentesen lépkedjen ő fel Európa szerte. Ezt is mi fizettük.

Ezzel is indul az interjú, az önmagát művészként definiáló Mándoki elmeséli, hogy nem őt támogatja Orbán Viktor a mi pénzünkből, hanem projekteket és amúgy is, minden országban szokás, hogy állami támogatást kapnak az ilyen produkciók. Ez biztosan így is van, de arra nem túl sok példa akadhat, hogy egy kormány nem a saját művészeit támogatja, hanem egy másik országban élőt, mégpedig úgy, hogy a magyar adófizetők nem is láthatják ezeket a produkciókat akkor sem, ha véletlenül igényük lenne rá. Az pedig semennyire sem hihető, hogy a jó ég tudja melyik országban, nem túlságosan nagy közönség előtt fellépő Mándoki akkora reklámot jelentene Magyarország számára. Vagy bármekkorát.

Szó esik még arról, hogy az egykori migráns rühelli a migránsokat, mert ő annak idején rendes migráns volt, a mostaniak pedig a keresztény gyökereket pusztítják elfelé, amikor jönnek milliószámra. És természetesen Soros György. Ő feltétlenül kulcs a kasszához, ezért hosszasan kell elmélkedni az aljadékságán.

 Sajnos ma már világosan látjuk, hogy a spekuláns nem vállalkozó. A vállalkozó célja ugyanis a társadalmi előrehaladás, a többletérték megteremtése, a spekulánsé viszont a nyeresége, ha „jó lapra tett”, ami lehet egy cég, egy valuta, avagy akár egy ország gazdasági összeomlása is.

És mennyire igaza van Mándoki úrnak! Gondoljunk csak Mészáros Lölö szerteágazó vállalkozásaira, Andy Vajna külföldön adózó médiabirodalmára és offshore számlákra tolt bevételeire, Rogánra, Habonyra, Garancsira, Simicskára, Tiborczra, a Matolcsy klánra, és a tönkretett, kivéreztetett magyar termelőkre, vállalkozásokra. Igaz, hogy ehhez nincs köze Sorosnak, csak a honi ügyeskedőknek.

Arról is értesülhetünk, hogy a magyarok szedték ki az első téglát a berlini falból, ezért rettentően hálás nekünk egész Európa, de főleg a németek. Orbán Viktort mindenki szereti erősen, Magyarország gazdasága hasít, mint az istennyila, a sajtószabadság pedig virágzik, szemben a némettel, mert ott ilyen nincsen.

Hát nagyjából ez van másfél milliárd forintért. Én pedig tök ingyen nem értem, hogy ha ennyire szuper minden, miért nem költözik ide a művész úr? Itt van nekünk a szintén szabad élet vágyával kitántorgott, majd visszatántorgott Andy Vajna, az 1976-ban Franciaországba emigrált, majd hazaemigrált Hegedűs Zsuzsa (ő az, aki megszüntette a gyermekéhezést), vagy Schöpflin György, aki Angliából jött vissza a szabadság földjére. Mindegyiküknek megérte nagyon demokratikusnak, száguldva fejlődőnek és szabadnak látnia Magyarországot. Orbán Viktor pedig nagyon hálás ember. Kár, hogy nekünk kell kiizzadnunk az ő hálájának gyümölcsét kaszinókoncessziók, szabadon folyó milliárdok, jól fizető pozíciók és a húsosfazékhoz való hozzáférés formájában.

De úgy tűnik, már haza sem kell cuccolni a háláért, az elnyomott Nyugatról is lehet tolni a másfél milliárdos cikkeket. Kár, hogy kissé hiteltelen mindez.adomany-1