Vajna Tímea megdolgozott érte

Fotó: Facebook/Vajna Tímea Fotó: Facebook/Vajna Tímea

Megint az van, hogy nem hiszek a szememnek. A 444.hu hosszas cikkben fejtegeti, hogy miért is büdös tahó mindenki, aki Vajna Tímeával foglalkozik, holott – némi fenntartással – lényegében egy sikeres fiatal nőről van szó, aki csak él a lehetőségekkel. Mégis árad a gyűlölet, feminista picsák és hímsoviniszta állatok ugranak a hölgy minden egyes fotójára.

Azzal most ne foglalkozzunk, hogy az említett portál hány cikket írt ebben a témában, bőven alájátszva a történetnek, többnyire bármiféle lényegi mondanivaló nélkül beszólva Vajnáné nagyságos asszonynak. Szerintem meg senki nem gyűlöli Vajna Tímeát. A jelenséget gyűlölik. Amit képvisel, azt gyűlölik. Vagy inkább beszéljek a magam nevében: én gyűlölöm. És okom van rá, jogom is van.

Nem tűnt még fel, hogy például senkit nem érdekel, hogy él, mit csinál Gattyán György? Én azt sem tudom, hogy van-e felesége, milyen a cipőcskéje, hol nyaral, mennyibe került a táskája. Szerintem senki mást sem foglalkoztat. Ő, vagy a felesége, barátnője naponta posztolhatna akárhonnan akármilyen fotókat.

Ahogyan keveseket érdekel általában a celebek életmódja, pedig ők aztán vért izzadnak, hogy felhívják magukra a figyelmet.

Vajna Tímea nem a sors kiszámíthatatlan kegyetlensége folytán lett az, ami. Megdolgozott érte és naponta megdolgozik. Önként mászott fel a közfigyelem talapzatára és foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ott is maradjon. Mindent képvisel, ami ellenszenvet válthat ki az emberekből. Nem azért, mert egy jóval idősebb párt választott magának, ez önmagában nem ok semmire. Magánügy. Ahogy magánügy az is, hogy szép, vagy csúnya, gazdag, vagy szegény, a Bahamákon nyaral, vagy Hejőpapiban szedi a hullott gesztenyét. Senkit nem érdekel.

Lényegében Palácsik Tímea sem érdekel senkit. Nem is hinném, hogy bárki gyűlölné, legfeljebb azok, akik közvetlenül ismerik és okot találnak a gyűlöletre. Még az is kevés egy ilyen komoly közfigyelem kivívásához, ha valaki egyértelműen a pénzéért választ magának párt. Sőt, a tökéletes szociális érzéketlenség és a feneketlen butaság sem annyira irritáló, hogy szót érdemelne.

A fent nevezett hölgy személyisége a sánta kutyát nem késztetné megnyilvánulásra. Ami miatt érdekes és ami miatt érdekesebb Rogán ridikülje, Matolcsy szeretője, Habony cipőcskéje, mint a MET-ügy, az a szimbolikus jelentés. Vajna Tímea jelkép, ő tette azzá önmagát a naponta pofánkba tolt fotókkal, a félmeztelen vergődésekkel, a luxusautóból vigyorgással.

Nem az vele a baj, hogy nő, hogy fiatal, hogy szép, hogy sikeres, hogy gazdag. Még csak az sem, hogy élvezi az életet és ezt szívesen nyilvánosságra hozza. De ezt – gondolom – pontosan tudja mindenki. Az is, aki valamiféle áldozatnak kezdi beállítani a tragikus sorsú művésznőt. Pedig nem áldozat. Rohadtul nem az.

Az még a legszelídebb lélekből is előhozza a vadállatot, ha a napi munka után, a vegetálásra elég, nívós életre kevés fizetésének egy részéből fizetett interneten szembehömpölyög napi szinten a tulajdon kudarca. Ha az egyik legkártékonyabb közpénz-zabáló parókakészítő, aki elméletben azért rohant el az országból, mert nem akart diktatúrában élni, most visszamászott az óhazába – tudom, itt jön az a rész, hogy már gazdag volt. Szerintem meg lófaszt. Évekig tartó adóvizsgálat, perek sora, sokmilliós adóhátralék és bírság, majd az adóhatósággal kötött megállapodás után befizetett dollármilliók után nem hiszek a gazdagságban – és röhögve segít ezt az országot diktatúrába taszítani. Ami elől elhúzta a belét, azt most segít a mi nyakunkba önteni. Nem másért, hanem pénzért. Azért, ami neki megmarad a végén a közreműködés fejében. Ebből a pénzből vergődik félpucéran a felesége a tengerparton, ebből nyitott fánkozót, ebből vannak a csillogó ékszerek.

Tímea magára vállalta a sunyi, pénzéhes geciség, a közpénz kétpofára zabálása, a megvehetőség, az empátia tökéletes hiánya, a nulla szociális érzékenység, a pofátlan, legalja élősködő, önző, mások hátán és mások kárára kapaszkodó parazita megjelenítését. Egymaga.

Ezek után elég sajátos lenne elvárni, hogy bárki bármit tiszteljen benne, rajta, körülötte. Senki nem az embert gyűlöli, hanem azt a vastag szarréteget, amit magára kent és minden egyes – milliós rongyokat villantó – fotóval ken magára. adomany-1