Ennyire marhára vicces lehet ez?

Illusztráció: Ehrecke Illusztráció: Ehrecke

Rohadjak meg, ha én ezt értem. Alkalmanként eltátom a számat a burjánzó hülyeség hímes mezején, de többnyire találok valami magyarázatot az elsőre érthetetlen történetekre. Most azonban nem találok. Képtelen vagyok megérteni, hogy az eddig nem éppen sziporkázó humoráról ismert Index miért most lelte meg a kacagtatóművész-énjét. Főleg miért azokban a napokban, amikor valóban súlyos veszély fenyegeti a maradék, nem kormánypropaganda médiát. Ennyire kurvára vicces lehet ez? Vagy őket nem érinti a dolog? Miért? Megállapodtak valakivel? Őket nem bántják?

El lehet ezen kacarászni, de nem hinném, hogy érdemes és főleg azt nem hiszem, hogy most van itt az ideje ilyen módon bagatellizálni a dolgot. Nem a humorral van bajom, magam is sűrűn használom ezt a – szerintem – nagyon is hatásos eszközt. De nem minden esetben megfelelő választás. Most főleg nem szerencsés azt a látszatot kelteni, hogy pitiség az egész, nem ügy, nem dráma. Bizony dráma, vagy legalább hamarosan az lesz.

Oké, az indexesek kivert, fémszívű kutyák és szerintük itt az ideje a Nagy Újságírói Önsajnáltatásnak. Ha esetleg mégsem – bár ők ezt állítják magukról az említett sziporkában -, akkor talán felelős újságírók, akik nem veszik félvállról a sajtószabadság kérdését. Ha nem önös érdekből – hiszen tudomásom szerint ők alkalmazottak, akik a havi fizetésből élnek és ameddig a tulajdonos utalja azt a fizetést, addig nincs baj az ő szempontjukból -, akkor becsületből, felelősségtudatból.

Lehetséges, hogy a meglévő veszély degradálása helyett ideje lenne az olvasókban tudatosítani a fenyegetést, esetleg beszállni, vagy az élére állni valamiféle összefogásnak. Ameddig még van kivel és van miért. Abban nem érdemes bízni, hogy majd mindenkit kinyírnak, csak éppen ezt az egy portált nem és mennyire remek lesz, mert nagyobb szelet marad a tortából. Nem marad. Torta sem marad. És az sem marad, aki enné a tortát, de legalább fizetne érte.

Én úgy gondolom, hogy az Origo kinyírása után az Index maradt a legolvasottabb hírportál. Elvileg a 444.-hu mellett, de ez utóbbinak nem annyira olvasói vannak, mint inkább kommentelői. Valódi hírek is ritkábban jelennek meg, más a lap jellege. Tehát az Index nagyon fontos szereplője a tájékoztatásnak. Méreténél fogva a legfontosabb.

Ezért felfoghatatlan, miért érzik szellemesnek ilyen áttételes, de azért jól érzékelhető módon rúgni egyet azokon, akik aggódnak a sajtószabadságért. És miért közvetítik az olvasók felé azt, hogy könnyed sétagalopp következik, távolról sem kell komolyan venni a dolgokat. Jó ez a röhögjünk együtt felállás, már amennyiben valóban nem számít túlzottan, hogy mi fog történni ebben az országban és abban a történésben lesz-e lényegi szerepe a kormánytól független médiának. Ha csak a stabil munkahely – bár ilyen természetesen nincsen, de jó hinni ebben – a cél, akkor nem szóltam semmit. Ha esetleg a távlati célok között szerepel egyéb is, olyasmi, amit ma még újságírásnak nevezhetünk, akkor elég pöcegödör-szagúra sikeredett ez a sziporka. Bár kétségtelenül kielégítő érzés lehet önsajnáltatásnak beállítani a vészharang kongatását, én elég méltatlannak érzem a maradék médiával, az olvasókkal, de még az Index eddigi munkásságával szemben is.adomany-1