Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Egyéb


Egy dolgot nem feledtek el: emberségesnek lenni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma egy kissé különlegesebb történetet hoztam. Nem lesz benne szó sem politikáról, sem korrupcióról, mégis fontos a téma. Identitásról lesz szó, olyanról, melyben sokan talán bele sem gondolnak. A helyszín dél-Spanyolország, a cigányok szent hegye, mely évszázadok óta magasodik Granada városa fölé. Ez az a város, mely egykor zsidók, muszlimok és keresztények lakóhelye volt egyazon időben. Sem az ellenségeskedés, sem a másik vallási alapon történő üldözése nem volt divat, pedig bőven a középkorról beszélünk, amikor is papíron az emberek civilizálatlanabbak voltak.

Idén 15. éve rendezik meg a helyi szabadtéri filmfesztivált, ahol a filmek témái igen színesek, ugyanis van film muszlimokról, cigányokról, melegekről, vagy épp feketékről. Tegnap éppen egy dokumentumfilm volt soron, mely az Afrikából, hajókon dél-Spanyolországba szállított fekete rabszolgák kulturális befolyását vizsgálta. Olyan téma ez, mely nem igazán merül fel az itt élőkben, ugyanis a gyarmatosítást követően – ellentétben Angliával vagy akár Hollandiával – nem maradtak sokan, így a téma nincs szem előtt.

A film rávilágított arra, hogy mi is az, amit dél-Spanyolország az egykori rabszolgáinak köszönhet. A kultúra nagy részére hatással voltak, örök nyomot hagyva maguk után. Ez az, amelyet oly sokan vagy nem is tudtak, vagy idővel elfeledtek. Elfeledték, hogy a gyökérzetük több különböző nemzet gyökereiből áll össze. Más kultúrák befolyása és hozománya tette színesebbé azt, amire ma a spanyolok oly büszkék. Feketék, fehérek, muszlimok és keresztények voltak azok, akik megteremtették a mai spanyol kultúrát.

Ugyan a film engem is elgondolkodtatott, mégsem éreztem annyira magaménak – érthető módon – ,mint amennyire magáénak érezte itt született barátnőm. Elgondolkodott azon, kik is lehetnek az ő ősei, kik voltak azok, akik megalapozták az ő mai életét.

Ugyan Magyarország soha nem volt gyarmatosító nemzet, így ilyen fajta kulturális befolyások soha nem érték, azonban Európa kellős közepén egyfajta kulturális olvasztótégelyként funkcionált mióta világ a világ. A magyar kultúrát befolyásolta sok környező nemzet, melyek nélkül ma Magyarország nem az lenne, ami. Németek, románok, szlovákok, cigányok – és még sorolhatnám – voltak azok, akik formálták és ma is formálják hazánkat. A különböző népek vándorlása – akár akaratukon kívül, akár önszántukból – mindig is a történelem része volt. Évszázadok elteltével talán eljött annak az ideje hogy elfogadjuk ennek tényét.

Ez a film kicsit felnyitotta a szemem és elgondolkodtatott. Miért próbáljuk meg sokan elfeledni múltunkat, letagadva valós gyökereinket? Ahogy Spanyolországban a feledés homályába veszett az egykori rabszolgák léte, úgy veszett a feledés homályába a magyarországi svábok vagy épp szlovákok létezése.

Ma a Spanyolországban élő feketék nagy többsége az elmúlt évtizedekben a háború, vagy épp nyomor elől menekült az országba. Nagy többségük jellemzően az utcákat járva próbálja meg eladni portékáit. Mindig mosollyal az arcukon próbálnak egy kis bevételt szerezni családjuknak. Ellenségeskedést sem irányukba, sem irányukból soha nem tapasztaltam. Befogadták őket a helyiek, sőt, érdeklődnek kultúrájuk iránt.

Emlékszem, még tavaly tettünk egy túrát Cadizba, ahol a város egyik elhagyatottnak tűnő templomába estünk be a forróság elől. Egy szenegáli férfi fogadott minket hatalmas mosollyal, aki személyesen mutatta be a templom falán kiállított műveit. Elmesélte röviden élettörténetét, ahogy ő is menekültként érkezett évekkel ezelőtt a városba. Az eltelt évek alatt a helyi közösség befogadta, lehetőséget adott neki. Ma pedig Szenegál színes világát próbálja meg bemutatni képeivel és zenéjével.

 

Akik egykor befolyásolták és formálták Spanyolország kultúráját, azok ma egyfajta új hullámban ismét jelen vannak. Talán elfeledték a korábbi időket, azonban egy dolgot nem feledtek el: emberségesnek lenni. Egy ország annál színesebb, minél több különböző kultúrát fogad be. Azzal, hogy teret adunk más nemzeteknek, nem jelenti azt, hogy bármit is veszítenénk a sajátunkból.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.