Ma reggel egy igen szomorú hírbe futottam bele a Bors honlapján. Biztosan sokan emlékeznek Schubert Éva két héttel ezelőtti halálára, melynek híre bejárta a teljes magyar sajtót. Emberek tízezrei rótták le – online is – kegyeletüket és emlékeztek meg a művésznőről. Schubert Évát csütörtökön helyezték örök nyugalomra. A temetésen azonban mindössze pár tucat ember jelent meg. Sem egykori pályatársai, kollégái, sem rajongói nem voltak ott a temetésen.
A halálhírére még több ezren reagáltak facebookon, a cikkek alatt sajnálkoztak, azonban amikor valóban számított volna, akkor alig voltak a művésznő sírjánál. Mi történt velünk? Online világban éljük az életünket, a valóság pedig már nem is számít? Kommentekben sokan háborodnak fel, cselekvésre szólítanak, azonban amikor valóban tenni kellene valamit, mindenki elnémul.
Az online világ a valóság egyfajta kiterjesztése kellene, hogy legyen. Ehelyett lassan átveszi a valóság helyét. Temetésekre már nem járunk, helyette sírós emoticont használunk, tüntetésre sem menő már kimenni, helyette kommentelünk, hogy mekkora királyok akik kimentek, mi pedig lélekben velük vagyunk. Az igazság azonban az, hogy egy tüntetés erejét az ott lévők befolyásolják, nem azok, akik kommentelnek vagy lájkolnak egy tüntetést.
Csütörtökön Schubert Éva egy tucat ember jelenlétében, de gyakorlatilag egyedül volt. Egyedül volt akkor, amikor búcsút mondott földi létének. Valóban nagyon fontos hogy kommentlejünk és lájkolgassunk, azonban ne felejtsük el, hogy a facebook mellett továbbra is ott van a való világ, és lájkok helyett talán az ölelések fontosabbak. Ha valóban kiállunk valakiért, vagy valóban szerettük azt az illetőt, azt mutassuk meg azzal, hogy jelen vagyunk akkor, amikor valóban számít.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.