Nyugi, van még lejjebb

Fotó: MTI Fotó: MTI

Az elmúlt napokban internet hiányában lemaradtam igen sok hírről, melyek közül sok igen fontos, a legfontosabbnak mégis az ellenzéki sajtó kinyírását tartottam. Igen, az elmúlt napokban is milliárdokkal lopták meg a magyar adófizetőket, melyekből tovább gyarapodott a hazai oligarcha hálózat, mégsem ez volt a legfontosabb. Ugyanis az ellenzéki, szabad sajtó nélkül mi lesz az amely határt szabhat ezeknek a milliárdos mértékű csalásoknak, lopásoknak és visszaéléseknek? Ki lesz az, aki felhívja ezekre a figyelmet? A Fidesz ugyanis bejelentette, hogy ősztől harcot indítanak a még szabad újságok iránt, mellyel elhárulna az utolsó „probléma” is a kormánypárt maffiahálózata előtt.

„Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban.”

Hogy kire is vonatkozik a fenti idézet? Ezt csak a Fidesz tudhatja, ugyanis egy sajtótájékoztató keretében sem voltak hajlandóak elárulni. Azonban nem kell atomtudósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk mégis kire vonatkozhat. Mindenki, aki a kormányt nyíltan véleményezi, ne adj isten bírálja, az azonnal felkerül a Soros által támogatottak fekete listájára. Ha Németh Szilárd azt mondja, hogy valaki, vagy valami a Soros maffiahálózatának egyik tagja, akkor az úgy van, el kell hinni.

Mondja ezt egy pártszinten működő maffiahálózat egyik tagja, gondolván, ők soha nem lesznek felelősségre vonva. A Fidesz ugyanis úgy hiszi, hogy a szabad sajtó bedarálásával, álmait beteljesítve kezdheti meg országos méretű szabad rablását. Nem tévednének nagyot, ugyanis a sajtó kiiktatásával valóban nem maradna már felület arra, hogy tudomást szerezhessünk a napi lopásokról és visszaélésekről. Ha engedjük, hogy ez megtörténjen, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Ha számunkra a szabad sajtó már nem fontos, és hagyjuk megdögleni, akkor valóban kárhozatra ítéltettünk, és senki másnak nem köszönhetjük majd, mint magunknak.

Nem érdekel bennünket már senki, nem állunk ki azokért, akik sorsa nem keresztezi a miénket. Nem érdekelnek minket a tanárok, a diákok, a mentősök vagy épp a nővérek. Harcoljanak ők a saját jogaikért ha akarnak, minket hagyjanak békén, van jobb dolgunk is. Ezek az emberek talán boldogok is lesznek, amennyiben a szabad sajtó valóban bevégzi. Nem kell majd sztrájkokról, lopásokról, utcai megmozdulásokról olvasni, ugyanis nem lesz aki megírja. Eljön a nemtörődöm emberek Kánaánja. Minden, ami körülveszi őket, egy előre megtervezett álvalóság része lesz. Az újságok hasábjain, a tv képernyőién és a rádióadásokban mindenki boldog lesz.

Nem lesznek többé éhezők, nem lesznek többé hajléktalanok, nem lesznek többé éhhalál szélén tengődő nyugdíjasok, sem kórházi fertőzésben meghalt ezrek. Legalábbis a lapok hasábjain, a tv-k képernyőin nem lesznek, kialakítva ezzel egy hazug képet azok számára, akiknek többé már nem számít a valóság, csak az a fontos, amit hinni akarnak. Többé már nem kellenek bizonyítékok.

Több százezren már most is ezen alternatív valóság rabjai. Azonban a cella ajtaja tárva nyitva áll, a valóság pedig karnyújtásnyira van, de addig, ameddig ezek az emberek – talán félve a sokszor fájdalmas valóságtól – a rabság biztonságát választják, nem lesz előrelépés. Talán könnyebb elhinni a a kormánypropaganda hazugságait, mintsem hogy elfogadjuk a magyar valóságot. Ameddig a börtönök ajtaja nyitva van, a választás pedig a mi kezükben van, addig még van remény. Ne engedjük, hogy a liberális és a civil után az újságíró is szitokszó legyen országunkban. Ne lépjünk az orosz, vagy éppen török útra, ahol ellenzéki újságírók tucatjai néznek szembe évtizedes rabsággal, vagy épp halállal. Ezzel a Fidesz olyan országok sorába lépne be, mely országok régen maguk mögött hagyva a demokráciát, egy diktátort éljenezve menetelnek saját, elkerülhetetlen sorsuk felé.

Magyarország már régen nem a demokrácia hazája, azonban van még lejjebb. Megálljt pedig csak nekünk, magyaroknak van jogunk parancsolni. Az Unió elmarasztalhatja a magyar kormányt sok mindenben, mégis a magyar nép az, amely végső soron felelős a saját sorsáért. Addig tesznek velünk azt amit akarnak, ameddig mi ezt hagyjuk.adomany-1