Nem robban. Kussol

Facebook/Orbán Viktor Facebook/Orbán Viktor

Az olvasóinknak van egy olyan jó szokásuk (Isten tartsa is meg), hogy időnként elküldenek nekünk olyan cikkeket, amelyeket érdekesnek, vagy fontosnak, vagy mindkettőnek tartanak. Így leltem a postaládánkban egy írást, amely így kezdődik:

Elkezdődött a leszámolás: Juszt kiírása felrobbantja a közéletet

És alatta Juszt László posztja. Hogy ő mindent tud mindenkiről, bizonyítékai vannak jó helyen és őt nem tudják kicsinálni. Mert már kicsinálták, nincsen tévéműsora, sem rádió, sem semmi. De ha ő egyszer kinyitja a száját, akkor bezzeg.

A közélet nem robbant fel, pedig már tegnap fel kellett volna robbannia. Sőt, évek óta fel kellene robbannia. Naponta. És mitől robbanna? Attól, hogy Jusztnak vannak bizonyítékai a széfben és ha kell, használni fogja őket? És mikor kell? Amikor őt személyes sérelem éri? Hiszen már érte. Mindenkit ért, aki nem simult bele a NER mindent elfedő szövetébe.

Vannak bizonyítékai Simicskának is. Időnként a fia sejtelmes közléseket lebbent meg a Facebookon. Na és akkor mi van? Semmi. Majd Simicska is nyilván akkor tárja elő a bizonyítékait, ha őt személyes sérelem éri. Holott már érte.

És Gurcsánynak is vannak bizonyítékai, csak még a fene tudja, hol vannak, de majd nyilvánosságra hozza, amikor a fenén kívül ő is tudni fogja, hol vannak. Addig időnként bejelenti, hogy már majdnem, de még nem.

És voltak bizonyítékai Horváth Andrásnak, de sajnos elsikkadtak. És vannak bizonyítékai Hadházy Ákosnak és vannak bizonyítékai Juhász Péternek és naponta tolják elénk, csak minket nem igazán érdekel.

És voltak bizonyítékai Ferenczi Krisztinának, csak éppen egyedül küzdött a mi igazunkért és már benőtte a sírját a fű. És egyedül küzdött Sándor Mária, de megtörték, eltaposták. Mert nálunk ilyen csuda dolgok történnek. Van, akit elgázol egy kóbor létra, más szívrohamot kap hirtelen, miután eladta a cégét az első embernek, aki visszautasíthatatlan ajánlatot tett, megint más kígyóméregbe ül véletlenül, vagy szándékosan, esetleg hirtelen elhalálozik külföldön és nyom nélkül eltemetik két perc alatt.

Hamarosan meg mindegy is lesz, kinek miről van bizonyítéka. Mert el sem jut a bíróságig. Hamarosan nem is lesz, aki beszéljen erről, vagy bármiről. Mert aki még megtehetné, azt megveszik, lefizetik, megfenyegetik. Vagy kap egy ajánlatot, hogy amennyiben egy kicsit bulvárosabb témákkal foglalkozik, egy picit kevésbé egyértelműen fogalmaz – nem nagyon, nehogy feltűnjön az olvasóknak -, esetleg besegít néhány, mintegy odavetett mondattal a másik, nem kormánypárti média, újságíró, blogger, közéleti szereplő lejáratásában, akkor a hatóság kevesebb szabálytalanságot talál a könyvelésben és nem havi öt, hanem ötévente egy ellenőrzésre kell számítania.

Nem fog itt robbanni semmi, ameddig nincsen társadalom, csak egyének vannak a maguk kis titkaival, félelmeivel, érdekeivel. Ha akart volna, már robbant volna. Ezerszer. Lett volna rá ok. Ezerszer. De mi így szeretjük. Nekünk kellenek a Habonyok, Vajnák, Garancsik, Simicskák, Orbánok, Tiborczok, Lázárok, Mészárosok, Mészárosnék, Matolcsyk, Kósák, Balogok, Némethek és reggelig sorolhatnám és minden névhez odabiggyeszthetném azokat az okokat, amelyek egyenként is robbanásra késztetnének egy normális társadalmat.

Mi jelenleg nem rendelkezünk azokkal a paraméterekkel, amelyek jellemeznek egy normális társadalmat. Pedig csak két dolog kellene.

Normális.

Társadalom.adomany-1