Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Amiért az elmúlt években verejtékkel, kínnal, keservvel Magyarország megdolgozott

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

8.5 milliárd forintból hosszabbítják meg az üresen zötykölődő felcsúti csühöst Bicskéig (a túlárazási együtthatót most hagyjuk). Ebből az összegből Lovasberényig már nem futja, arra újabb milliárdokat kell majd előrántani abból a feneketlennek hitt kalapból.

1.8 milliárdból újítanak stadiont egy szlovákiai másodosztályú csapatnak. A székelyföldi labdarúgó akadémiának (semmi kedvem nagybetűvel írni) most csupán nem egészen fél milliárd jut. Azt már meg sem próbálom felfogni az agyammal, hogy a harmadosztályú (!) Kazincbarcikának milyen megfontolásból telik félmilliárdra.

Rogán propagandaminisztériuma kiskapukat keresett és talált az egyébként is fideszes szájíz szerint összefércelt törvénykezésben: az eredetileg 25 milliárdos keretet megtriplázva 75 milliárd forintot engedélyezett magának kommunikációs szőnyegbombázásra a Fidesz egyik legundorítóbb bűnözője. Igen, a bíróság szerint továbbra is lehet bűnözőnek nevezni, úgyhogy nevezzük csak nevükön a világ dolgait.

Ez itt mindössze három tétel, amire egyetlen napon derült fény. Helyezzük bele a kontextusba: a Fidesz nyolcadik éve kormányoz ebben a tempóban, egy év pedig általában 365 napból áll. Mára azonban látszólag feleslegessé vált felsorakoztatni a milliókat, milliárdokat, hiszen a napi politikával foszlányosan együtt élő, pláne kognitív disszonanciával sújtott emberi agy számára felfoghatatlan összegek ezek. Oda butult a közvélemény, hogy a lopás már régen nem háborít fel tömegeket.

Aki azt gondolja – én magam is sokáig így gondoltam -, hogy a korrupcióról leplet lerántó, egyértelmű bizonyítékokat felsorakoztató érvelések (függetlenül attól, hogy kinek a szájából hangzanak el, értsd: felelős polgár nem tesz különbséget ideológiai alapon saját kirablása között aszerint, hogy az jobbról, vagy balról érkezik) meggyőzőek lehetnek és jobb belátásra bírhatnak embereket, választókat, gondolkodásra legalább középiskolás fokon képes polgárokat, az mostanra biztosan belátta, hogy bárgyúság ilyesmiben reménykedni.

A társadalmi reakciók kvázi teljes hiánya (hét-nyolc év bizony nem kis idő) oda vezetett, hogy ma már nincs senki a kormánypárt környékén, aki gátat szabahatna az eszelős, lánctalpas, visszafordíthatatlan károkat okozó pénzégetésnek. Nincs következménye annak, hogy a felekezeti iskolák miatt beszántják az állami oktatási intézményeket, hogy ismeretlen határon túli pénzmosodákkal nyeletik el a közpénzt, hogy távol-keleti keresztényeknek építenek templomokat, miközben kormányzás helyett kommunikálnak, agyat mosnak, plakátokon jelenítik meg az alternatív valóságot.

Ezért aztán a választás előtt 9 hónappal – a Soros-maffia megnevezés által besározott, naponta megalázott nem kormányhű sajtó levadászásán kívül – Orbánnak nincsen semmiféle ajánlata a társadalom számára. Már nincsenek nagyívű ígéretek sem, már a lopások, csalások, átverések tagadása helyett is csak a néma csend van. Maradt az egyedüli eszköz, ami kézenfekvőnek tűnik két darab aprópénzre váltott kétharmados választási ciklus után. A pőre fenyegetőzés, beszaratás:

… hogyha a következő választást a magyar polgári, nemzeti, keresztény erők nem nyerik meg, akkor minden elveszhet, amiért az elmúlt években verejtékkel, kínnal, keservvel Magyarország megdolgozott. Ez pedig azt jelenti (…), hogy megint egy olyan korszak köszönthet Magyarországra, amelyben nem építkezés lesz, hanem rombolás. (…) Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy újra erős, virágzó és tekintélyes európai ország legyen, mint most. S Trianon óta nem álltunk olyan közel ahhoz, hogy a nemzetünk visszanyerje az önbizalmát és az életerejét, mint éppen most. S abban is biztos vagyok, hogyha megint idegen, globális érdekeket kiszolgáló kormányzata lesz Magyarországnak, akkor ezt a történelmi esélyt nem egy választási ciklusra, hanem megint évtizedekre elveszíthetik a magyarok.

Ezekkel az üresen, cinikus szavakkal fenyegette az erdélyi magyarokat Tusnádfürdőn Orbán, miközben mellékesen a tömegben éppen egy nem fideszes, nem könnyekig Orbánba szerelmes magyar polgárt rángattak hajánál fogva a földre. Ha ebben az országban a felcsúti röhejvasút lenne az egyetlen korrupciós elmebaj-projekt, amit felfoghatatlan összegből megépítettek és további brutális összegekből készülnek meghosszabbítani, akkor is tökéletes kórképét kapnánk a megalomániás, skizofrén, paranoid, a valóságot minden megszólalásával tagadó, feneketlenül éhes kisgömböcnek.

Minden erről szól, amióta először felrobbantak a fülkék. Miközben lerohadnak a vonatok az országban, miközben életveszélyesen rossz állapotban a milliók által használt budapesti metró, ő játékvasutat építtet magának, amin a kutya nem utazik. Miközben naponta maga alá fosik az egészségügy, ő stadionokat gründol az utókor számára és az egészséges életmódra hivatkozik. Miközben emberek százezrei nem tudják etetni a kölkeiket, ő arról pofázik, hogy a sport nélkül nem lehet belőlük teljes értékű humánerőforrás. Miközben számonkérik rajta, hogy a pereputty mibű, honnan, milyen alapon, ő Soros-maffiájáról és a nemzetállami szuverenitásról hörög. Amikor Rogán Antal bűnöző nyilvánosságra került, letagadhatatlan korrupciós ügyeiről faggatják, beleröhögi az arcokba, hogy mostantól még nagyobb bizalommal lesz iránta.

És miközben mindent törvényesen ellopat, amiért az elmúlt években verejtékkel, kínnal, keservvel Magyarország megdolgozott, azzal zsibbasztja az agyakat, hogy a globális, idegen érdekeket kiszolgálók miatt évtizedekre megnyomorodhat ez az erős, virágzó, tekintélyes európai ország. Melyik? Az, amelyiknek kormányával már senki nem áll szóba csak Fél-Ázsiában? Amelyiket az elmúlt években beáramlott ipari nagyságrendű uniós pénzek dacára minden régiós állam gazdaságilag lekörözött? Ahol az ország jobbá tétele évek óta nem téma, viszont a láthatatlan démonok elleni harc címén azt is ellopják, ami nem mozdítható?

Nem érdekli, mi mibe kerül. Csak azért is meghosszabbítja a gyerekkori álmait. Mert ha most senki nem utazik a szaros játékvonatán, akkor majd meghosszabbítva többen fognak. Logikus? Nem? Érdekli ezt a lelkileg sérült óvodás szintjén toporzékoló nemzeti tragédiánkat? Nem érdekli. Megalapozatlan, értelmetlen, soha meg nem térülő, hűtlen pénzköltések sorozata és az ezzel arányosan propagandára elégetett milliárdok: ez Orbán két egymás utáni kormányzati ciklusának mérlege. Itt a történelmi esély: ha ez az ember hatalmon marad, akkor itt nem hogy az életerő, de az egész kurva élet is megy a levesbe.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.