NEHAZUGGY

Orbánkirály egyedüli kínja

Molnár Bálint | 2017. Július 25, Kedd | 18:49

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kora reggel éhgyomorra olvastam egy szívmelengető hírt arról, hogy a baráti Azerbajdzsán baráti elnöke nagy értékű állami ingyen lakásokkal honorálta az ő seggét nyaldosó újságírók áldozatos munkáját. Az Újságírók napjának csúfolt ünnepségen azt mondta: az újságírók az ő segítői. Diktatúrákban ez már csak ilyen, dehogy van szó megvesztegetésről. Konszolidált autokráciákban ez az élet rendje: az újságíró a regnáló hatalom szekértolója. Pont. Az a dolga neki, hogy a rezsimről örömódákat zengjen, mert akkor van ingyen lakás, tisztes megélhetés, miegyéb.

Mivel ennek semmi köze ahhoz, hogy Magyarországon a sajtó szabadsága és függetlensége viszont – minden ajvékolás dacára – szárnyal, ide is citálom rögtön a tusványosi kiadós hányás egyik csemegének számító darabját:

„Egy erős ország (…) csak akkor lehet erős, ha a sorsát befolyásoló, stratégiai ágazatokban erőteljes többségi nemzeti tulajdon van. Ez 2010 előtt nem így volt Magyarországon, ma azonban azt mondhatjuk, hogy az energiaszektorban, a bankszektorban és a médiaszektorban egyértelmű nemzeti tulajdoni többség van.

(…) A helyzet az, hogy az előttünk álló kampányban nekünk elsősorban a külső erőkkel szemben kell helytállnunk, Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban”.

Ehhez a nyilvánvaló háborúra szólító hörgéshez tegyük hozzá, hogy a Magyar Nemzet több forrásból is úgy értesült: az idei tusnádi beszéd (és különösen eme foszlánya) egy újabb, médiaellenes kampány felvezetője volt. Vagyis értsük úgy, hogy a felvásárolt letarolt fideszes média újabb szintet készül ugrani a kampányban: már nem elégszenek meg a simicskázással, sorosozással, oligarcházással és kollektív fikázással, ősztől az egyes újságírók is célkeresztbe kerülhetnek. Vagyis hatalmas felfedezést tett a lap, miszerint

megpróbálják aláásni a Fidesz belső viszonyait firtató, a gazdasági hátország üzleteit feltáró újságírók tekintélyét.

Hát ha ehhez a megállapításhoz külön forrásokra volt szükség, akkor elég nagy a baj. Pedig egyáltalán nem szeretném most ezredszer is leírni, hogy hát hiszen mióta ugatjuk, hogy ez lesz, mióta láthatóak naponta a jelei annak, hogy a közönséges karaktergyilok, a penetráns személyeskedés, a magánéletekben való turkálás, a hozzátartozók múltjában és jelenében való dagonyázás, az összeesküvés-elméletekbe csomagolt alternatív tények mentén történő meghurcolás mindennapivá válása csak idő kérdése. Mi már ezen túl vagyunk, pedig sem újságírók, sem oligarchák által rángatott ügynökök nem vagyunk.

Különösen mióta munkatársaim egyikét-másikát kibaszottul személyes adataik nyilvánosságra hozatalával, illetve tényként kezelt öblös hazugságokkal és az állítólag szabad véleményükhöz/véleményünkhöz semmilyen módon nem kapcsolódó – leleplezésnek és oknyomozásnak csúfolt – összefüggések kiteregetésével megpróbálták lejáratni (ITT és ITT a sztori), időről-időre leírjuk: nem az a kérdés, hogy mi lesz a folytatás, hanem hogy mikor és konkrétan ki következik.

Miután a Népszabadságot egy mozdulattal és minden következmények nélkül kinyírták, miután a félanalfabéta nemzeti disznószerelő médiacézárrá avanzsált és mindent felvásárolt, amit alá toltak, miután a kormánypárt válogatott képviselői hétről-hétre basznak válaszolni az újságírói kérdésekre, miután a feltett kérdésekre valami egészen elképesztően hányásszagú személyeskedés, vagy egyszerű megfutamodás a válasz (szevasz, Halászjancsi, hogy telik a nyaralás?), miután a közérdekű adatnak számító dokumentumokért milliókat kérnek el a kormány különböző szervei, Orbán sokadik coming out-ját nyomta le Tusványoson: büszkén megideologizálta a nem kormánypárti média totális bezúzását. Ha másképp nem megy, még nagyobb erőszakkal.

Lefordítom a nyilvánvalót: ha Soros arcképével büntetlenül tele lehetett fosni az országot, akkor ezután bárkire rá lehet mutatni, és az arcmásával, a beleegyezése nélkül, a nyilvánosságra semmilyen módon nem tartozó információk kíséretében meg lehet személyesíteni a hazaáruló, nemzetrontó ármányt. Bárkit meg lehet hurcolni a nyilvánosságban, akire Orbán rámutat (Vona vélt homoszexualitásának analógiájára; továbbá Soros meg akarta ölni az anyját, Spéder egy pofátlan luxusban élő, rövidnadrágot hordó fasz, Tóbiás József feleségének egykori aktfotóira pedig egy egész ország maszturbált, satöbbi).

A kollektív kígyóvállú, lúdtalpas gennyládázás és a szaturációs pontot régen meghaladott sorosozás-simicskázás-liberálisozás helyett a kipécézett, útban levő, kellemetlen ügyeket feszegető, a disznóságokról leplet lerántó újságírók célponttá tétele az újabb feladat. Amikor azt írtuk, hogy nem Soros zsidósága a téma minden idők legocsmánya gyűlöletkampányában, hanem az, hogy (homályos, sikamlós, bizonyítást nem nyert állítólagos bűnei miatt) egy állampolgárra megideologizált kormányzati össztűz zúdulhat, szerintem igazunk volt. Már csak az a kérdés, hogy ki lesz a következő.

Mivel tudjuk, hogy az erőteljes nemzeti tulajdon az, ami Orbán Viktor, vagy strómanjai és holdudvara személyes tulajdona, ebbe senki nem ugathat bele, nem feszegetheti az ezzel kapcsolatos miérteket. Alapvetés, hogy az alattvalóknak kötelességük megtermelni mindazt a szépet és jót, ami aztán megváltoztatja a jellegét, és az elvtik tulajdonába kerül. Cserébe a diktátorokkal pacsizó sufnijogász megvédi a rettegő jobbágyokat még saját maguktól is.

Nemzeti szerencsétlenség, hogy az erkölcsi hulla, egyebekben félig tehetségtelen kisember csak a politika, azaz a közpénzek megcsapolása révén tudta elérni, hogy valaki legyen. A közöshöz viszont a köznek is köze van, ezért a még működő sajtó, amely nem a kormány munkáját segíti, mint Azerbajdzsánban, eltakarítandó. Soros és Simicska megteheti, hogy lepereg róluk a mocskolódás, a munkájukat végző, kiszolgáltatott újságírók személyükben megtámadása viszont sokkal hatásosabb manőver lehet. Embereket megtörni, nem csak fizikai bántalmazással lehet. Ott még nem tartunk.

Tehát más olvasatban: a választásokig hátralévő hónapokban a kormány még véletlenül sem azért fog dolgozni, hogy amit hét év alatt elmulasztottak, tönkrevágtak, azt legalább a látszat kedvéért és legalább töredékében megpróbálják helyrerakni, jobbá tenni. Nem. Inkább kinyírják a nem lojális újságírókat, mert akkor megszűnnek a gondok, bajok. Ja, nem. A szarkupac marad, de legalább nem lesz, aki írjon, beszéljen róla. Amit nem tud meg a sajtó, az nincs.

Miközben egy választási kampányban még a legelvetemültebb helyeken is az életkörülmények, az ország helyzetének javításáról szólnak a diskurzusok, Orbánkirály egyedüli kínja, hogy miként konszolidálhatja és betonozhatja be a nemzeti diktatúrát. Ami sajnos még mindig nem tökéletes, mert működik még a nem kormánypárti sajtó. Pozitív, előremutató kormányzati program helyett a gennyes sárdobálás, az agresszív fröcsögés lesz. Ennyit tudnak. Ezt tudja minden olyan korrupt fazon, aki zsinórban két darab kétharmados felhatalmazást arra használ, hogy szétverjen egy országot.

Már csak egy dologban reménykedhetünk. Hogy ez valójában a sikerpropagandán túli összefosás állapota. Minden látszat ellenére, a NER recseg és ropog. Márpedig akinek minden energiája arra megy el, hogy toldozza-foldozza a tákolmányt, hogy nehogy a fejére omoljon, az előbb-utóbb elfárad és hibázni fog. Orbán pedig pontosan azért fog eltaknyolni, mert az egész rendszere a hatalom mindenáron megőrzésére épül. Mert nem kormányozni, építeni, jobbá tenni akar, hanem hatalomban maradni. Ehhez őtudatrepedése viszont már régen kevés.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!