December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A földesurak demokráciája

Mindig el tud bűvölni, amikor valaki úgy képes elemezni egy ország politikai-gazdaság-társadalmi folyamatait, mintha nem élő emberek közösségéről, hanem egy talicska szénről lenne szó. Ezzel sikerült most frontálisan ütköznöm a 168 óra friss cikkében.

A neves – konkrétan Jarábik Balázs a neve neki – elemzővel érdekes cikk készült, sokat okosodhatunk belőle. Kezdésnek mindjárt új elnevezést kapott az Orbán-rendszer. Demokratikus neofeudalizmus. Miután én nem vagyok elemző, ezt mindjárt nem is tudom értelmezni. Az én fejemben a feudalizmus nem nagyon tud demokratikus lenni. Akkor sem, ha neo.

Jarábik szerint a keleti nyitás politikája nem járt lényegében semmiféle gazdasági eredménnyel, de még az is lehet, hogy majd ez is bekövetkezik egyszer. A diktátorokkal való barátkozás Orbán politikájának szerves része és elemzői szempontból érthető ez is.

Putyin is rendben van és Paks is, mert a kormány függetlenedni akar. Az Európai Uniótól. A magyar külpolitika is logikus rendszerbe illeszkedik, bár a zsigeri kirohanások viccesek. Azonban ezeknek a kirohanásoknak belpolitikai üzenetei vannak és ezt az Unió is érti és a helyén kezeli. Igaz ugyan, hogy a dzsentri mentalitás károkat okoz a külpolitikában, de azért Orbánnak vannak nagyon jó elképzelései, csak sajnos ezeket szarul valósítja meg.

A szakember szerint nagyon is rendben lévő dolog a központosítás, az állam szerepének megerősítése. Orbán kormányra kerülésének idején a gazdaság 80 százaléka külföldi kézben volt. Most nem így van, de a rendszer még nem tökéletes. A lojalitásra alapuló értékrend nem igazán hasznos az ország szempontjából, de az irány jó.

Az Unió azért nem aggódik, mert ők is tudják, hogy hamarosan választás lesz Magyarországon és a kormány retorikája ennek szól, nem nekik. Magyarország jó tárgyalópartner és az európai közösség vezetői biztosak abban, hogy Orbán csak a száját jártatja, de továbbra is végre fogja hajtani azokat a döntéseket, amelyeket maga is elfogadott, miközben kerítésen belül folyamatos háborút hirdet az Unió ellen. Ez például nem igaz Lengyelországra, mert ők következetesen azt csinálják, amit mondanak. Ezért is keménykedik velük az EU és ezért nem keménykedik velünk.

Igaz ugyan, hogy sokakat zavar az Unióban a Fidesz kocsmai stílusa, de úgy vannak vele, hogy még mindig jobb, mint a Jobbik, baloldal nincs, ezért ez van és ez is marad.

Tehát ez van külső szemlélőként, egy szakember szemével. Rendben, értem én. De azt – nem a külföldön élő elemzőnek, hanem nekünk, akik mindezt élvezhetjük – jó lenne észben tartani, hogy nem egy élettelen sakktábla az ország, hanem élő, érző emberek közössége. Ami kívülről nézve helyes, csak éppen rosszul kivitelezett döntések sorozata, az belülről családokat tesz tönkre, életeket dönt romba.

Azt pedig még elemzőként is hasznos lenne átgondolni, hogy mennyivel jobb nekünk az, ha nem bizonyos külföldi tulajdonú cégek, hanem Mészáros Lőrincek és Andy Vajnák rabolják le az országot és talicskázzák külföldre a nyereséget. Mert szerintem semmivel sem jobb, viszont rosszabb. Egy piaci alapon működő – akár külföldi tulajdonú, akár belföldi tulajdonú vállalkozás – a gazdasági realitásokat tartja szem előtt. Fejleszt, mert csak úgy maradhat versenyképes. Engedi munkához jutni a belföldi vállalkozásokat, mert tisztában van azzal, hogy így önmagának teremt fizetőképes keresletet.

Ezzel szemben Orbán strómanjai gyakorlatilag megfojtják a magyar vállalkozókat. Semmi másért, mint az önmagáért való hatalom biztosítása érdekében. Véleményem szerint tévedés politikai rendszerként értelmezni Orbán rendszerét, mert nem az. A politika számukra csak eszköz. Az ország egy vállalkozás, a cél: Orbán esetében a korlátlan hatalom, a körülötte lebzselő kiszolgálók esetében pedig a pénz.

Az rendben van, hogy sem az Unió, sem az elemzők nem látnak éhező gyerekeket, napi gondokkal küzdő családokat, derékba tört életeket és nem látnak naponta gazdagodó strómanokat és családtagokat, csupán logikai összefüggéseket.

Márpedig az ilyen végletekig feszített helyzetekben többnyire van egy végső pont, egy utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Ez a pont soha nem látható előre, mindig utólag derül ki, hogy logikusan következett be. Nem fogok most példákat hozni arra, hogy kik a leválthatatlannak hitt politikusok, akiket villámsebesen leváltott a tulajdon népük úgy, hogy időnként idejük sem maradt felfogni a történteket.

Ha az emberiség és kiemelten Magyarország csak annyit tanult az elmúlt évszázadokból, hogy végső soron logikailag rendben van a diktatúra is, csak találni kell neki egy jól hangzó nevet, amiben szerepel a demokrácia szó is, akkor kár volt annak idején lemászni a fáról. De én bízom abban, hogy – minden látszat ellenére is – nem csupán a sapka viselése okán kímélte meg a fejünket az evolúció.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.