Július 19,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


De ez nem egy normális ország

Néha – olyan öt percenként – eszembe jut, hogy milyen lehetne ez az ország, ha minden normálisan működne.

A miniszterek elnöke az ország miniszterelnöke lenne. Erkölcsileg feddhetetlen ember – mindegy, hogy nő, vagy férfi – aki távolról sem ért mindenhez, de nem is gondolja ezt önmagáról. Ezért olyan szakemberekkel veszi körül magát, akik kiemelkedő tudással rendelkeznek az adott területen. Nem önmagáért, nem a végtelenített hatalomért dolgozik, hanem az országért. Soha, eszébe sem jutna, hogy csak az ő hívei számítanak, mert pontosan tudná, hogy az ország nem érte van, de ő az országért van.

A minisztériumokban szakemberek dolgoznának. Függetlenül a politikai irányultságuktól. Az, hogy ki milyen pártra szavaz, nem lenne napi téma és fel sem merülhetne, hogy ettől függ egy munkahely.

A köz pénzének elköltése – mindegy, hogy uniós forrás, vagy adóbevétel – a teljes nyilvánosság előtt zajlana. A kormány és bármelyik állami szerv, amely ilyen pénzekkel gazdálkodik, teljes átláthatóságot biztosítana. Bármelyik állampolgár be tudna tekinteni a gazdálkodásukba, ellenőrizni tudná, hogy jól sáfárkodnak-e az ő pénzével.

Mert az állampolgárok pontosan tudnák, hogy az az ő pénzük. Az utolsó fillérig. Nem kormánypártiaké, nem ellenzékieké és nem azoké, akiket nem érdekel a politika, hanem  mindenkié. Azzal is tisztában lennének, hogy az ő feladatuk felügyelni a kormányt, mert senki nem tökéletes és mert a hatalom meg tudja rontani a jószándékú politikusokat is, ha az korlátlan.

Ugyanezek a polgárok – párthovatartozástól függetlenül – nem tűrnék el, ha egy politikusra a korrupció gyanúja vetül, mert pontosan tudnák, hogy az mindenkinek rossz. Függetlenül attól, hogy ki lopja meg őket. Ezért eszébe sem jutna egyetlen pártnak se, hogy kampánycélokra használja a közpénzt és hogy kifizetőhelyként működtesse a fél országot.

Egy normális társadalom villámgyorsan elzavarná azt a politikust, aki visszaél a hatalmával, akinek a rokonsága akár csak egy csomag papírzsebkendőhöz is a köz pénzének felhasználásával jutott hozzá, vagy aki a macáját, rokonát alkalmazza egy közpénzből fenntartott cégnél. És senki nem fogadná el érvként, hogy tehetséges, rátermett az illető. Mert ha így van, akkor nyilván a versenyszektorban is el tudna helyezkedni és még ha igaz is, hogy tehetséges és rátermett, akkor sem, mert még a látszatát is kerülni kellene annak, hogy valaki is visszaélt a kapcsolataival, hatalmával.

Egy normális országban nem maradhatna hatalmon az a párt, hivatalban az a politikus, aki nem az internetet vezeti be a legapróbb kis faluba is, aki nem ingyenes wifivel, olcsó, részletre megvásárolható, vagy akár ingyenes számítógépekkel és az ezek használatához szükséges tanfolyamokkal öntené nyakon a vidéket, hanem propagandaplakátokkal.

Egy normális közösség nem tűrné el, hogy Timbuktuban építsenek bábszínházat a pénzéből, mert azt a pénzt ő fizette be és azért fizette be, hogy az ő és a gyereke élete javuljon.

Egy normális országban már régen nem létezne mindaz, ami Magyarországon igen. Az összes parlamenti pártot elhajtották volna a francba, mert normális országban, normális polgárok tudják azt, hogy mi az ország érdeke.

Alkalomadtán nagyon nagy örömmel fogom átírni a cikkben szereplő összes feltételes módot. De tartok tőle, hogy ez nem mostanában válik szükségessé.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.