Az itt születettek menjenek csak betanított munkásnak, az értelmiségi réteget pedig majd a határokon túl kinevelik?

MTI Fotó/Kovács Tamás MTI Fotó/Kovács Tamás

Harcban állunk és ezen már élő ember nem lepődik meg. Évek óta csatatér az ország és a kormány szándékai szerint a Kárpát-medence, valamint az egész Unió csatatér lenne. Ha rajtuk múlna. Egyelőre – mert a rohadék liberálisok uralkodnak, pedig lényegében már kihaltak, de valamiért mégis az ő kezükben van a világuralom éppen úgy, mint a média – maradunk országon belül és még a határon túli magyarság körében.

Balog Zoltán külön is háborút hirdetett. Tusványos, természetesen. Azt mondta ez a végtelenül empatikus, nagyon hozzáértő, felelősségteljes ember, hogy:

Harcban állunk a magyar fiatalokért (…) az egész világgal küzdünk a magyar fiatalokért, mindenki akarja a magyar fiatalokat.

És még azt is mondta, hogy azért kell nekünk – a nekünk azt jelenti, amit mindig: a kormány céljainak megfelelően, a mi megkérdezésünk nélkül, de a mi pénzünkből – fejleszteni a külhoni iskolákat, hogy a magyar családok ne adják más iskolába a gyermeküket azért, mert ott jobb az oktatás és több esélye van a fiatalnak a továbbtanulásra.

Ez nagyon remek, tényleg. Már csak az a kérdés, hogy ugyanez miért nem érvényes a határokon belüli iskolákra? A Magyarországon született gyermekek miért is nem annyira fontosak, hogy érdemes lenne fejleszteni az oktatásukat? Sőt! Az állami iskolába járó magyar gyerekek miért érnek jóval kevesebbet, mint az egyházi iskolába járók?

Mit gondol Balog Zoltán, egy somogyi faluban született gyermeknek mennyi esélye van minőségi oktatáshoz jutni, egyetemre menni? Egy közmunkás, minimálbéres, vagy akár átlagbérből élő magyar család mennyire képes eljuttatni a gyerekét a felsőoktatásba, bármennyire szorgalmas és jó képességű is az a gyerek? Mekkora esélye van a szabolcsi aprófalvakban született fiataloknak kiszakadni abból a közegből anyagilag és kulturálisan? Egy nógrádi varrónő gyereke magtanul jól angolul az általános iskola végére?

Nem a határon túli magyarok ellen emelek szót. Nem sajnálom, nem irigylem tőlük azt, amit kapnak. A határon belül élőkért beszélek. Értük nem kell harcolni? Őket nem akarja a saját kormányuk? Mi a terv? Az itt születettek tanuljanak csak szakmunkásnak, vagy betanított munkásnak, az értelmiségi réteget pedig majd a határokon túl kinevelik? Miért is?

Miközben sok fiatal elhagyja az országot és még sokkal több ezt tervezi, nem kellene ezt a problémát is komolyan venni? Az nagyon nincs rendben, hogy a kormány az országhatáron belül született emberek kezét elengedi, itt munka – vagy éppen közmunka – alapú társadalmat akar létrehozni egy olyan világban, ahol mások már régen a tudásalapú társadalmat építgetik. Az emberek természetes törekvése az, hogy a gyerekük többre vigye, mint ők. És ez távolról sem azt jelenti, hogy kizárólag diplomával élet az élet. Azt azonban igenis jelenti, hogy akár műbútorasztalos, akár mérnök, akár esztergályos, vagy buszsofőr lesz valakiből, az úgy jusson el a felnőttkor küszöbére, hogy van egy használható alapműveltsége, beszél egy idegen nyelvet, az alapműveltségből eredően igénye van a kultúrára, művészetekre. És természetesen a buszsofőr és a kőfaragó is meg tudja engedni magának azt, hogy színházba, múzeumba, koncertre jár, el tud menni nyaralni a családjával és nem a napi betevő előteremtése köti le minden percét és minden agysejtjét.

Hányszor elhangzik valós érvek helyett, hogy megalázó diplomával Londonba menni mosogatni. Nem, egyáltalán nem az. Sem diplomával, sem diploma nélkül nem az. Aki szakma nélkül megy ki, az valószínűleg itthon is mosogatna, csak éppen annyi pénzért, amennyit ott egy hét alatt megkeres. Aki többet akar elérni, az nem fog mosogatni, mert csak rajta múlik.

Nagyon, de nagyon beteges az a gondolkodás, amit a kormány és Balog Zoltán meg óhajt valósítani. Nem hinném, hogy jó vége lesz annak, ha az itteni fiatalok részben elhagyják az országot, vagy úgy élik le az életüket, hogy napi 10-12 óra kemény munkával is legfeljebb az alapszintű szükségleteiket tudják kielégíteni, mert ez így nem élet. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem fordítva. Az pedig főleg nem vezet jóra, ha eközben a kormány nyíltan a külhoni fiatalok közül óhajtja kinevelni azt az értelmiségi elitet, akik – reményeik szerint – majd átveszik a kormányrudat és eléggé hálásak lesznek ahhoz, hogy megvédjék Balog Zoltán és társainak seggét a jövőben is.adomany-1