Elkezdődött a hagyományos júliusi népnemzeti köldöknézés, leánykori nevén Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Ahol természetesen ott van mindenki, aki számít. Mondhatni, csak az van ott, aki számít. Fénypontilag majd szombaton – szintén a hagyományok tiszteletének szellemében – Orbán Viktor tart igehirdetést. Addig azonban meg kell elégednünk a kisebb és jelentéktelenebb mutatványokkal is.
Itt van rögtön az első olyan mélységesen zavarbaejtő pillanat, amikor az embert ama penetráns szégyenérzet keríti hatalmába, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés adja a másikat. A szerdai nap egyik sarrokőnek számító előadásában még mindig a 2004-es népszavazás traumájáról és a nemzet kettétört gerincéről szónokoltak az egy asztalhoz ültetett becses meghívottak. Úgy mint az MSZP egykori alapembere, Szili Katalin, aki szerencsére azóta megtért és már fideszes kormánymegbízottként harcol ő a nemzetért. És úgy is, mint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevű, évi 1 milliárd forintból működő fantomintézmény elnöke.
Most Szili Katalin hitelességét hagyjuk is a fenébe, mert ebbe végképp semmi kedvem belemenni, szót érdemel viszont az 1 milliárd forintból 700 millió forintot bérekre költő, a fennmaradó 300 millióból jobbára körmöt reszelgető és áltudományos pótcselekvésekben hasító, stratégiával és kutatással nyomokban sem foglalkozó (aki nem hiszi, járjon utána) kamuintézmény bejelentése, miszerint kutattak ők mégiscsak.
A bejelentés a totálisan ismeretlen és névtelen Bali Jánostól, a beszélgetés moderátorától, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatójától származik, aki ismertetett néhány adatot egy, a külhoni magyarság iránti nemzeti érzékenyítést célzó kutatásból. Hát ha van hiánypótló, életbevágó kutatás, akkor ezt bizalommal lehet annak tekinteni. A franc se tudja, mi minden más mellett állítólag külön megkérdezték a magyarországi társadalomtól,
melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet?
Hatalmas meglepetésre, a versenyt – egy vagy több – testhosszal megelőzve Kossuth Lajost (15,5%), Széchenyi Istvánt (11,8%), Petőfi Sándort (9,5%) és Áder Jánost (6,6%), Orbán Viktor (18,2%) nyerte. Nem Hosszú Katinka, nem Göncz Árpád, nem Puskás Ferenc, hanem Orbán Viktor. Nem kicsit magyarázkodás ízűre sikeredett Szász Jenő hozzáfűznivalója ehhez a csodás eredményhez:
Ezt nem mi mondjuk, hanem a magyarok.
Igen, jobb helyeken azért kutatnak – még akkor is, ha Szász Jenőnek ez furcsán hangzik -, mert a megkérdezettek véleményére kíváncsiak. Hogy Szász Jenő kutatott-e egyáltalán bármit, azt soha nem fogjuk megtudni, mindenesetre megnyugtató eredményre jutott a tekintetben is, hogy a magyarországi magyarok megítélése szerint sorrendben a harmadik, az első és a második Orbán-kormány tette a legtöbbet a határon túliakért. Az utolsó helyen – keresztény-nemzeti-polgári papírforma szerint – az első Gyurcsány-kormány végzett hajszállal lemaradva az utolsó előtti második Gyurcsány-kormánytól. Jól van akkor, hátra lehet dőlni.
Nem tagadom, kicsit hiányolom Horthy Miklós kivételes államférfiút erről a listáról, különösen a lista éléről, de semmi nem lehet tökéletes. Az viszont egészen hátborzongató, hová fajult ez a látványosan ízléstelen seggnyalás, amiről nehéz eldönteni, hogy ez még az, amit a hatalom elvár azért a pénzért/fegyverért/paripáért, vagy ez már az, amit a lázas önszorgalom hív életre.
Arról nem beszélve, hogy milyen tudományosan védhetetlen vadbaromság kell ahhoz, hogy élőket holtakkal versenyeztessenek, és aztán rányomják a kutatás címkét. Őszintén szólva, nem tudom, hogy készülhetett volna ennél megalázóbb, manipulatívabb és torzabb gánymunka, de lássuk be: akkor is tragikus, ha valóban dolgoztak és ez lett az eredmény, de akkor is, ha a jól bevált konyhaasztal-technikával dobták össze, hogy maradjon valami nyoma is a felfokozott semmittevésbe oltott szolgalelkűségnek.
Majdnem lényegtelen, hogy a Melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet? kérdést sikerült-e megtoldani a Miért éppen Orbán Viktor? kisegítő kérdés-válasszal, az eredmény lesújtó képet fest a nemzet szellemi színvonaláról és lelkiállapotáról, tudatának kettéhasadt voltáról, vagy – ami a legrosszabb – hiányos, torz történelmi ismereteiről. El nem tudom képzelni, hogy aki szerint Orbán a legnagyobb valaha élt és nem élt magyar egyszemélyben, az hogyan tarthatja szintén nagyon nagy magyarnak Széchenyi Istvánt (három helyes választ lehetett megjelölni). Körülbelül sehogy.
Itt kívánom megjegyezni, hogy Káder Jánost leszámítva, az első helyeken végzett történelmi személyiségek mindegyike a liberális, polgári, demokratikus Magyarország megteremtéséért küzdött a maga eszközeivel és módján (bármit is gondolunk a Kossuth-Széchenyi szembenállásról), szemben a rohadt feudális, illiberális viszonyok konszolidálásáért, a 12 pont megtaposásáért naponta ámokfutó egyélőistennel. Akinek ilyen módon terítették le a piros szőnyeget Tusványoson ezzel a jól időzített, kutyakomédiának is selejtes kutatás-ismertetéssel.
Miután a Medián 2007-es felmérése szerint – példának okáért – a magyar közvélemény Széchenyit tartotta a legalkalmasabb államférfinak a magyar történelmi alakok között, egy évtized elteltével a bugylibicskás, árvalányhajas turulszaporító kutatóintézet kikutatta, hogy fordult a koc(k)a: Orbánnál senki nem képviseli jobban a magyar nemzetet.
Rendkívül tanulságos. Ameddig az előbbi a Magyar Tudományos Akadémia alapjait helyezte le, az utóbbi egyetemeket nyír ki és fociakadémiákon keresztül tünteti el a közpénzt. Ameddig az előbbi taníttatni, művelni, a bugris tahóságból kiemelni igyekezett a népét, ez utóbbi az oktatás szétverését prioritásként kezeli. Igaz, ameddig az előbbi emelt fővel járhatott-kelhetett az emberek között, a függöny mögé bújó rettegő a TEK és a golyóálló mellénye nélkül egy lépést nem tesz. Ameddig az előbbi hidat épített, az utóbbi árkokat ás.
Hát így vagyunk mi. Egy milliárdos, áltudományos kifizetőhely büszkén lobogtatja a Stockholm-szindrómás, saját múltját csak foltokban ismerő/azt kiheverni nem tudó nemzet bizonyítványát. Nem szorul magyarázatra, hogy az átlagmagyar mennyivel könnyebben tud azonosulni a feltűrt ingujjal pörköltet zabáló, szotyolát köpködő, önjelölt nemzetmentőnek álcázott dakota szájkaratistával, mint egy 200 évvel ezelőtt élt gróffal és polihisztorral, a nem hivatalosan legnagyobb magyarral. Pont ezért végtelenül kínos ez az egész. Hogy valakik úgy érezték, hogy a pénzért felszopnak a csillagos égig, és elkészítették ezt az abszurd, gyomorforgató kutatást.
Méltatlan ez mindhárom történelmi személyiségre nézve, akikkel volt pofájuk egy platformra erőltetni Orbánt. Akiknek a nagyságát egy korrupt, stadionmániás, félművelt, a szabadságharcainkat rendre vérbe fojtó oroszok seggéből kilógó, véreskezű diktátorokat ajnározó párttitkár-leszármazottal vélik közös nevezőre hozhatónak. Szégyenletes. Ez a csúszómászó megfelelési kényszer, ez a gyalázatos összevetés. Ha valósak az eredmények, azért. Ha a belükre csaptak, akkor meg azért.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
This message is only visible to admins.
Problem displaying Facebook posts.
Click to show error
Szép estét! Néztem tegnap este az Egyenes beszédet az ATV-n. Kifejezetten jót tett a műsornak Krug Emília visszatérése, mintha hozzá még nem ért volna el az a vírus, amit a többi műsorvezető már elkapott, ez tisztán érezhető abból, ahogy kérdeznek, ahogy ügyesen kivonulnak a riportalany számára kínossá váló szituációkból, ahogy dobják a mentőövet, ahogy siklanak […]
Hajnalsugár csókolta bimbó, Egészen gyermek, kis leány. Ki-kipirul szép, gyermekarca, Majd gyorsan ismét halovány. Ragyogó szeme vágyva fürkész, Majd ábrándozva megpihen: – Mennyi báj kedves gyermekarcán, Mennyi vágy fénylő szemiben! Elnézem ezt az édes arcot, Elnézem némán, hosszasan. Szívemben kínos emlék ébred, Amely a múlton átrohan… – Ilyen volt Ő is: rózsabimbó, Ilyen volt Ő […]
A Századvég ismételten elemzett a propaganda tv reggeli adásában. Az elemzésből kiderült, hogy Orbán Viktor diktátortalálkozójának – amely Fehéroroszországban volt esedékes – nagy a jelentősége, hiszen ez is azt mutatja, hogy Magyarország az EU előtt jár egy lépéssel. A magyarázat szerint azért, mert az EU által kiszabott gazdasági szankciók ellenére is tárgyalni megy a magyar […]
Nagyot álmodásban gazdag jó reggelt kívánok mindenkinek! Bár aki ébren van – Hofi után szabadon – szerintem inkább ne álmodjon. Javasolni szeretném, hogy próbáljuk meg viccesre venni a figurát, ha már hétvége is van, meg a szeretve tisztelt elvtársak és elvtársnők is vicceskednek. Például itt van rögtön Varga Judit igazságügyi miniszter és mókamester, aki – […]
Szép estét! Ezennel meghirdetem a hétnek az ő végét, legalábbis ami a szorgos munkanapokat illeti. Mindenki dobáljon el a kezéből mindent, péntek este van, a munka megvár. Már jó ideje töprengek azon, hogy miért nincs nekünk fociügyi minisztériumunk? Egészségügyi ugyan nincs, de az nem is kell, elég nekünk Kásler Miklós és Müller Cecília. De a […]
Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünk De üres kezemmel hiába kapkodok utána A fájdalom vakító felületén Temetőkben világít a villany Könnyeink fekete kristályokat mosnak Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk Elhamvadt maradék álmunk Csak a gyilkosok sötét reményei világítanak még A […]
Akár még vicces is lehetne ez a pártállami propagandához fércelt valóság, ha nem benne élnénk. De benne élünk és nem győzünk rácsodálkozni, hogy ez is, meg az is, meg amaz is belefér. Két példával szeretném alátámasztani a mondanivalómat. Egy. Most, hogy nagyjából véget ért a koronavírus-járvány, ami valójában szinte nem is volt járvány, mert annyira […]
Poszttraumától mentes jó reggelt kívánok mindenkinek! Arra jutottam, hogy ha egy összetett mondatban össze akarom foglalni a trianoni centenáriumot: jó, hogy túl vagyunk rajta, de nehéz lesz így, elvtársak a nemzeti összetartozásban. Megígérem, hogy már nem sokáig fogok ezen a témán lovagolni, eddig se ragaszkodtam volna hozzá, de miután Kövér László, Semjén Zsolt és Áder […]
Napsugaras szép estét mindenkinek! Keserves nap volt a mai, legalábbis én így éreztem. Az egy dolog, hogy a kormánypárt kisajátította a mai napot (is), ebben s világon semmi meglepő nincsen. Veszik-viszik, amihez csak hozzáférnek. Már persze csak akkor, ha valami kis hasznot lehet fabrikálni belőle, mert különben nem kell. Aki belenézett a pártmédiába, az gyönyörű […]
1920-2020 Reménykedem… (A Balti-tengertől az Adriáig) Én megértek mindent. A lengyelek bús énekét a Visztulán, vagy Lublin keletre néző kapuján, a litván bánatot, Közép-Kelet-Európa baját, a nyomort és a hányatott sorsot mely széjjel feszíti az igát. Megértem a román parasztot, az átfújó szelet az eszterna falán, a szlovákok és csehek dühét, Prágát és a […]
Orbán Viktor múltidézés jelleggel beköltözött a Várba, aminek nyilván szimbolikus jelentése is volt amellett, hogy embertelen pénzösszegbe került. Mint arról a DK beszámolt, nem csak ez volt drága, de a Pénzügyminisztérium Várba költöztetése is, amely jelen állás szerint 54,5 milliárd forinton áll. A költözés azonban még nem teljes, ezért bőven elképzelhető, hogy még pár milliárd […]
Visszafogott, kulturált jó reggelt kívánok! Trianon századik évfordulója, nemzeti gyásznap van, ennek tiszteletére mától Csongrád-Csanádra változik Csongrád megye neve. Miután a Fidesz-KDNP és külön Kövér László kisajátította az emlékezés, a gyászolás, a politikai ellenség nemzeti identitása kétségbe vonásának jogát, miután eldöntötték, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján (amit ők maguk foglaltak törvénybe), jelen esetben a trianoni […]
Fuvolázó aranymadár, üres nélküle a határ, liget, erdő, szőlő, kert. Fészke fonottművű kosár, Értelme a káros bogár, ha fáidra szállni mert. Júniusban tele fészek, négy-öt fiú, jaj de szépek. Hozzá ne nyúlj! Nem szabad! Kerted ők őrzik jövőre, Bár elmennek telelőre, ha a tájra hó szakad. Szeptemberben vesznek búcsút, előttük a szörnyű nagy út. Idegen […]
Az ÁSZ elkezdett aggódni a politikai hirdetések miatt, noha itt nem a Fidesz kampánytevékenységére gondolok, hanem arra, hogy a közösségi médiával olyanok is lehetőséget kaptak a politikai hirdetésekre, akiket korábban a Fidesz lényegében kiszorított a piacról. Ezért az ÁSZ természetesen nem vizsgálta korábban a kormánypártot, mint ahogy az sem érdekelte soha, hogy mégis honnan van […]
Emelkedett, nyomdafestéket hősiesen tűrő reggelt kívánok kivétel nélkül mindenkinek! Azért az már majdnem mindennek a perverz legalja lenne (mármint ha a NER-nek lenne legalja, de nincs), hogy már a teniszszövetség élére is egy lefokozott kancelláriaminisztert kell kinevezni, ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a rezsim. Erőltessük meg magunkat és lássuk be: ideje is volt. Már csak valahogy […]
Mindenkit köszöntök ezen a teljesen hétköznapi kedd estén. Most, hogy elmúlt a szombat és mind a két vasárnap, kénytelenek leszünk visszatérni a megszokott kerékvágásba. Vagy ha úgy tetszik, sínre, mert eléggé kötöttnek tűnik az a pálya, melyen mozgunk. Nem ritkán visszafelé. Néhány nappal ezelőtt még a járvány izgatta az egész világot, mostanra azonban az amerikai […]
Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? Víz vagyok. Megbocsátod-é, hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok. Megbocsátod-é, hogy véletlenül arcodra vetődtem? Dsida Jenő
Matolcsy György ismét véleménycikket írt a növekedés.hu oldalra, ahol is elmondta, hogy szerinte nem érdemes komoly válságra számítani, már idén is egy szerényen bővülő magyar gazdaságot várhatunk. Ez persze jól hangzik, csak érdemes tovább is olvasni a cikket, hiszen Matolcsy azt is elmondja, hogy mi ennek a sikernek a titka. Az elmúlt két évben a […]
Jó reggelt! Hétfő van, vagyis kedd, a hosszú hétvége utáni hosszú hét első napja. Még nincs 30 fok, de állítólag már a küszöbén vagyunk. Mint Müller Cecília a tömeges fertőzések időszakának. Azt hiszem, nem rajta múlt, hogy ez szerencsére nem következett be. Addig viszont változékony lesz az időjárás, ami ugyan se nem vigasz, se nem […]
Bércek, tavak, folyók, sínek, Bámész, új népek, új napok, Be sietek, be rohanok, Be szaladok, be sietek. Napot lesek ma hegytetőn, Holnap Holdat egy új úton, Holnapután már nem tudom, Mire figyelek lihegőn. Panorámás, lázas világ, Lakasd jól a szemeimet, Fogd be jól a füleimet: Valaki utánam kiált. Ady Endre
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
