:
:
Elkezdődött a hagyományos júliusi népnemzeti köldöknézés, leánykori nevén Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Ahol természetesen ott van mindenki, aki számít. Mondhatni, csak az van ott, aki számít. Fénypontilag majd szombaton – szintén a hagyományok tiszteletének szellemében – Orbán Viktor tart igehirdetést. Addig azonban meg kell elégednünk a kisebb és jelentéktelenebb mutatványokkal is.
Itt van rögtön az első olyan mélységesen zavarbaejtő pillanat, amikor az embert ama penetráns szégyenérzet keríti hatalmába, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés adja a másikat. A szerdai nap egyik sarrokőnek számító előadásában még mindig a 2004-es népszavazás traumájáról és a nemzet kettétört gerincéről szónokoltak az egy asztalhoz ültetett becses meghívottak. Úgy mint az MSZP egykori alapembere, Szili Katalin, aki szerencsére azóta megtért és már fideszes kormánymegbízottként harcol ő a nemzetért. És úgy is, mint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevű, évi 1 milliárd forintból működő fantomintézmény elnöke.
Most Szili Katalin hitelességét hagyjuk is a fenébe, mert ebbe végképp semmi kedvem belemenni, szót érdemel viszont az 1 milliárd forintból 700 millió forintot bérekre költő, a fennmaradó 300 millióból jobbára körmöt reszelgető és áltudományos pótcselekvésekben hasító, stratégiával és kutatással nyomokban sem foglalkozó (aki nem hiszi, járjon utána) kamuintézmény bejelentése, miszerint kutattak ők mégiscsak.
A bejelentés a totálisan ismeretlen és névtelen Bali Jánostól, a beszélgetés moderátorától, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatójától származik, aki ismertetett néhány adatot egy, a külhoni magyarság iránti nemzeti érzékenyítést célzó kutatásból. Hát ha van hiánypótló, életbevágó kutatás, akkor ezt bizalommal lehet annak tekinteni. A franc se tudja, mi minden más mellett állítólag külön megkérdezték a magyarországi társadalomtól,
melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet?
Hatalmas meglepetésre, a versenyt – egy vagy több – testhosszal megelőzve Kossuth Lajost (15,5%), Széchenyi Istvánt (11,8%), Petőfi Sándort (9,5%) és Áder Jánost (6,6%), Orbán Viktor (18,2%) nyerte. Nem Hosszú Katinka, nem Göncz Árpád, nem Puskás Ferenc, hanem Orbán Viktor. Nem kicsit magyarázkodás ízűre sikeredett Szász Jenő hozzáfűznivalója ehhez a csodás eredményhez:
Ezt nem mi mondjuk, hanem a magyarok.
Igen, jobb helyeken azért kutatnak – még akkor is, ha Szász Jenőnek ez furcsán hangzik -, mert a megkérdezettek véleményére kíváncsiak. Hogy Szász Jenő kutatott-e egyáltalán bármit, azt soha nem fogjuk megtudni, mindenesetre megnyugtató eredményre jutott a tekintetben is, hogy a magyarországi magyarok megítélése szerint sorrendben a harmadik, az első és a második Orbán-kormány tette a legtöbbet a határon túliakért. Az utolsó helyen – keresztény-nemzeti-polgári papírforma szerint – az első Gyurcsány-kormány végzett hajszállal lemaradva az utolsó előtti második Gyurcsány-kormánytól. Jól van akkor, hátra lehet dőlni.
Nem tagadom, kicsit hiányolom Horthy Miklós kivételes államférfiút erről a listáról, különösen a lista éléről, de semmi nem lehet tökéletes. Az viszont egészen hátborzongató, hová fajult ez a látványosan ízléstelen seggnyalás, amiről nehéz eldönteni, hogy ez még az, amit a hatalom elvár azért a pénzért/fegyverért/paripáért, vagy ez már az, amit a lázas önszorgalom hív életre.
Arról nem beszélve, hogy milyen tudományosan védhetetlen vadbaromság kell ahhoz, hogy élőket holtakkal versenyeztessenek, és aztán rányomják a kutatás címkét. Őszintén szólva, nem tudom, hogy készülhetett volna ennél megalázóbb, manipulatívabb és torzabb gánymunka, de lássuk be: akkor is tragikus, ha valóban dolgoztak és ez lett az eredmény, de akkor is, ha a jól bevált konyhaasztal-technikával dobták össze, hogy maradjon valami nyoma is a felfokozott semmittevésbe oltott szolgalelkűségnek.
Majdnem lényegtelen, hogy a Melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet? kérdést sikerült-e megtoldani a Miért éppen Orbán Viktor? kisegítő kérdés-válasszal, az eredmény lesújtó képet fest a nemzet szellemi színvonaláról és lelkiállapotáról, tudatának kettéhasadt voltáról, vagy – ami a legrosszabb – hiányos, torz történelmi ismereteiről. El nem tudom képzelni, hogy aki szerint Orbán a legnagyobb valaha élt és nem élt magyar egyszemélyben, az hogyan tarthatja szintén nagyon nagy magyarnak Széchenyi Istvánt (három helyes választ lehetett megjelölni). Körülbelül sehogy.
Itt kívánom megjegyezni, hogy Káder Jánost leszámítva, az első helyeken végzett történelmi személyiségek mindegyike a liberális, polgári, demokratikus Magyarország megteremtéséért küzdött a maga eszközeivel és módján (bármit is gondolunk a Kossuth-Széchenyi szembenállásról), szemben a rohadt feudális, illiberális viszonyok konszolidálásáért, a 12 pont megtaposásáért naponta ámokfutó egyélőistennel. Akinek ilyen módon terítették le a piros szőnyeget Tusványoson ezzel a jól időzített, kutyakomédiának is selejtes kutatás-ismertetéssel.
Miután a Medián 2007-es felmérése szerint – példának okáért – a magyar közvélemény Széchenyit tartotta a legalkalmasabb államférfinak a magyar történelmi alakok között, egy évtized elteltével a bugylibicskás, árvalányhajas turulszaporító kutatóintézet kikutatta, hogy fordult a koc(k)a: Orbánnál senki nem képviseli jobban a magyar nemzetet.
Rendkívül tanulságos. Ameddig az előbbi a Magyar Tudományos Akadémia alapjait helyezte le, az utóbbi egyetemeket nyír ki és fociakadémiákon keresztül tünteti el a közpénzt. Ameddig az előbbi taníttatni, művelni, a bugris tahóságból kiemelni igyekezett a népét, ez utóbbi az oktatás szétverését prioritásként kezeli. Igaz, ameddig az előbbi emelt fővel járhatott-kelhetett az emberek között, a függöny mögé bújó rettegő a TEK és a golyóálló mellénye nélkül egy lépést nem tesz. Ameddig az előbbi hidat épített, az utóbbi árkokat ás.
Hát így vagyunk mi. Egy milliárdos, áltudományos kifizetőhely büszkén lobogtatja a Stockholm-szindrómás, saját múltját csak foltokban ismerő/azt kiheverni nem tudó nemzet bizonyítványát. Nem szorul magyarázatra, hogy az átlagmagyar mennyivel könnyebben tud azonosulni a feltűrt ingujjal pörköltet zabáló, szotyolát köpködő, önjelölt nemzetmentőnek álcázott dakota szájkaratistával, mint egy 200 évvel ezelőtt élt gróffal és polihisztorral, a nem hivatalosan legnagyobb magyarral. Pont ezért végtelenül kínos ez az egész. Hogy valakik úgy érezték, hogy a pénzért felszopnak a csillagos égig, és elkészítették ezt az abszurd, gyomorforgató kutatást.
Méltatlan ez mindhárom történelmi személyiségre nézve, akikkel volt pofájuk egy platformra erőltetni Orbánt. Akiknek a nagyságát egy korrupt, stadionmániás, félművelt, a szabadságharcainkat rendre vérbe fojtó oroszok seggéből kilógó, véreskezű diktátorokat ajnározó párttitkár-leszármazottal vélik közös nevezőre hozhatónak. Szégyenletes. Ez a csúszómászó megfelelési kényszer, ez a gyalázatos összevetés. Ha valósak az eredmények, azért. Ha a belükre csaptak, akkor meg azért.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
„… tartalmatlan vakhit és a pszeudoterrorista, műfasiszta csapkodás következik. Erő! Állam! Katonai vitézség! Férfiasság! Sport, testi erő! Fölbőgő motorok! Golyózápor! Az ősök kultusza! – Ez itt az újdonság, amelyet 1930-ra már Ernst Jünger is kezdett halálosan unni. (…) Ez van – maga a frázis a penészedő Kádár-rendszer hervadtvirág-korából származik: »ez van, ezt kell szeretni«… –, ez a vacak. Ámde […]
Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön szárítottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tíz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai […]
Az Országos Mentőszolgálat kormányzati forrásból – az adófizetők pénzén – 1,6 milliárd forintért új eszközöket vásárolhatott. Ez olyannyira örömteli hír, hogy maga Kásler is ott volt, amikor átadták ezeket az eszközöket. Noha minden fejlesztésnek örül az ember, azért nem kellene úgy viselkedni, mintha legalábbis száz milliárd forintok érkeztek volna az OMSZ-hez. Ha ezt a pénzösszeget […]
Jó reggelt kívánok! Higgyék el, egyáltalán nem élvezem, olyannyira nem, hogy a belem fordul ki tőle. De mert a minap az egyik kedves olvasó/kommentelő embertársunk mélységesen felháborodott (egyáltalán nem ő az első és minden bizonnyal nem is az utolsó) Edgar barátom trágár, minősíthetetlen kocsmai stílusán, továbbá nehezményezte, hogy némely szerzőnk (megszólítva érzem magam én is) […]
Hamarosan ismét összegyűlik nemzetünk legjava, az idén harmincadik évét ünneplő Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. A magát diáktábornak és szabadegyetemnek nevező politikai dzsembori meghatározó szerepet tölt be Orbán és párttársai életében. Ott sokszor felvázolják a várható terveket az ország jövőjével kapcsolatban, ezért fel lehet készülni ismételten a legrosszabbakra. Németh Zsolt a rendezvény sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az elmúlt […]
Mivel senkire nem sikerült rásóznom a mai jóreggelt poszt megírását (kapjátok be, kedves pajtások!), beletörődtem a sorosomba, így aztán július iduskáján (meginthétfő) tisztelettel üdvözlök mindenkit, aki éppen ráér! Arra gondoltam, hogy valami saját magán túlmutató, egetrengető bölcsességel indítom a hetet (nem Coelho, bocs), úgyhogy a változatosság kedvéért újfent kedvenc Hamvas Bélámat idézném, mert ő aztán […]
A Mi Hazánk Mozgalom a Magyar Igazság és Élet Pártjával, valamint a Független Kisgazdapárttal közösen kíván alternatívát nyújtani a választóknak a XI. kerületben, ahol a független Kenéz Ágnest támogatják az őszi önkormányzati választásokon. Se Gyurcsány, se Orbán politikáját nem kívánják támogatni, helyi szinten sem. Ameddig előbbit még el is lehet hinni, utóbbit már a legkevésbé […]
Jó reggelt! Máris vasárnap van, de semmi baj, hamarosan megint lesz. A személyi kultusz építgetése egy pillanatra sem lankadhat. Hát nem nagyon, de nagyon gyönyörű? Rákosi elvtárs a kanyarban sincs, ennyit talán Kim Ir Szen gürcölt szeretett népéért, vagy talán még ő sem. Tiszta szerencse, hogy legalább a délutánt bajtársai körében tudta tölteni ez a […]
Bukdosik a lelkem, Mint szamár a jégen: Meghanyatlott Az én büszkeségem. Nagyon meghanyatlott Ős fenyő módjára S a volt úrnál Nincs szomorúbb árva. Fűrész fűrészelte, Fejsze nekivágott: Büszkeségem, Óh, halálra váltott, Búcsúzom már tőled Bölcsességgel telten S bölcsességgel Bukdosik a lelkem. Ady Endre
A KDNP-s Nacsa Lőrincnek elege van, vagy legalábbis ezt adták ki parancsba a számára. Toporzékoljon ő is egy kört a sajtóban, attól majd meghatódnak az emberek. A kormánypárt – a KDNP-t is vehetjük a Fidesz részének – egyszerűen képtelen túllépni azon, hogy a DK (és a Momentum, bár őket nem nevesítette) az Európai Parlamentben nem […]
Jó reggelt! Állítólag szombat van, lehet pihenkélni. Minden megy a maga útján, az origós Manyika néni ezerrel építi az Orbán Viktorról elnevezett személyi kultuszt. Remélem, lesz majd arról is hír, hogy Orbán Viktor mennyivel hugyozott sárgábbat szerdán, mint kedden és hogy a költőt milyen virág illatára emlékeztette a vasárnap esti szellentése. Addig is, ameddig elérkezik […]
Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve, Fogatlan szája bús sóhajüreg, Oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával multakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el. Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz, Szentképet s egy fényképet nézeget – Öreg korát dús bánat ülte meg. Sokszor […]
A közigazgatásban patrióta, nemzeti hősökre van szükség, akik tudják, mit jelent az, ha az ezeréves történelemmel rendelkező szervezet részei lehetnek. Orbán Balázs államtitkár a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem oklevéltáadó ünnepségén beszélt arról, hogy micsoda hatalmas nemzeti ügy az, hogy minél több fiatalt bírjanak rá arra, hogy a nemzet érdekében a közigazgatásban helyezkedjenek el. Orbán azt is […]
Jó reggelt! Máris itt a péntek és a hidegfront. Aki a kánikula miatt elvermelte a pulcsiját, az kezdheti előásni. Talán még eső is lesz. Vagy nem. De hogy holnap szombat, az teljesen biztos. Ezt csak úgy ideteszem, hogy legyen minek örülni: A székelyföldi gazdaságfejlesztési programban 66 nagyberuházást támogat a magyar állam A székelyföldi gazdaságfejlesztési program […]
Kopár szobám – kopárabb négy fala Csupaszon, fázón mered az égnek. Talán a kékes magasba vágynak, Hol nem fú szél és csillagok égnek. Őriznek engem, óvnak, szeretnek – Kétoldalt egy-egy, hátul egy s elől. – Ha meghalok, gondolom magamban, E négy fal akkor rögtön összedől. Föltámad akkor Anyjok a Szélvész, Föltámad akkor Apjok a Vihar […]
Úgy tűnik egyre több gond van azzal, hogy az Európai Bizottság élére Ursula von der Leyen német védelmi minisztert jelölték. Kiderült ugyanis, hogy nem mindenki örül a jelölésnek, illetve annak, hogy a jelölés óta eltelt időben diplomatikus semmitmondásnál többre nem volt képes a német védelmi miniszter. Azon pedig érdemes elgondolkodni, hogy ha Orbán Viktor és […]
Hali! Hó az nincs, bár tegnap éjjel majdnem, amikor Zabaron kevés híján fagypontig zuhant a hőmérséklet. Annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Talán Salvini pajtásnál, aki – mármint nem személyesen, egy bizalmasán keresztül – egy osztrákos manővert adott elő, amiről ráadásul felvétel is készült. A hangfelvétel szerint arról volt szó a találkozón, […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS
