Elkezdődött a hagyományos júliusi népnemzeti köldöknézés, leánykori nevén Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Ahol természetesen ott van mindenki, aki számít. Mondhatni, csak az van ott, aki számít. Fénypontilag majd szombaton – szintén a hagyományok tiszteletének szellemében – Orbán Viktor tart igehirdetést. Addig azonban meg kell elégednünk a kisebb és jelentéktelenebb mutatványokkal is.
Itt van rögtön az első olyan mélységesen zavarbaejtő pillanat, amikor az embert ama penetráns szégyenérzet keríti hatalmába, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés adja a másikat. A szerdai nap egyik sarrokőnek számító előadásában még mindig a 2004-es népszavazás traumájáról és a nemzet kettétört gerincéről szónokoltak az egy asztalhoz ültetett becses meghívottak. Úgy mint az MSZP egykori alapembere, Szili Katalin, aki szerencsére azóta megtért és már fideszes kormánymegbízottként harcol ő a nemzetért. És úgy is, mint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevű, évi 1 milliárd forintból működő fantomintézmény elnöke.
Most Szili Katalin hitelességét hagyjuk is a fenébe, mert ebbe végképp semmi kedvem belemenni, szót érdemel viszont az 1 milliárd forintból 700 millió forintot bérekre költő, a fennmaradó 300 millióból jobbára körmöt reszelgető és áltudományos pótcselekvésekben hasító, stratégiával és kutatással nyomokban sem foglalkozó (aki nem hiszi, járjon utána) kamuintézmény bejelentése, miszerint kutattak ők mégiscsak.
A bejelentés a totálisan ismeretlen és névtelen Bali Jánostól, a beszélgetés moderátorától, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatójától származik, aki ismertetett néhány adatot egy, a külhoni magyarság iránti nemzeti érzékenyítést célzó kutatásból. Hát ha van hiánypótló, életbevágó kutatás, akkor ezt bizalommal lehet annak tekinteni. A franc se tudja, mi minden más mellett állítólag külön megkérdezték a magyarországi társadalomtól,
melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet?
Hatalmas meglepetésre, a versenyt – egy vagy több – testhosszal megelőzve Kossuth Lajost (15,5%), Széchenyi Istvánt (11,8%), Petőfi Sándort (9,5%) és Áder Jánost (6,6%), Orbán Viktor (18,2%) nyerte. Nem Hosszú Katinka, nem Göncz Árpád, nem Puskás Ferenc, hanem Orbán Viktor. Nem kicsit magyarázkodás ízűre sikeredett Szász Jenő hozzáfűznivalója ehhez a csodás eredményhez:
Ezt nem mi mondjuk, hanem a magyarok.
Igen, jobb helyeken azért kutatnak – még akkor is, ha Szász Jenőnek ez furcsán hangzik -, mert a megkérdezettek véleményére kíváncsiak. Hogy Szász Jenő kutatott-e egyáltalán bármit, azt soha nem fogjuk megtudni, mindenesetre megnyugtató eredményre jutott a tekintetben is, hogy a magyarországi magyarok megítélése szerint sorrendben a harmadik, az első és a második Orbán-kormány tette a legtöbbet a határon túliakért. Az utolsó helyen – keresztény-nemzeti-polgári papírforma szerint – az első Gyurcsány-kormány végzett hajszállal lemaradva az utolsó előtti második Gyurcsány-kormánytól. Jól van akkor, hátra lehet dőlni.
Nem tagadom, kicsit hiányolom Horthy Miklós kivételes államférfiút erről a listáról, különösen a lista éléről, de semmi nem lehet tökéletes. Az viszont egészen hátborzongató, hová fajult ez a látványosan ízléstelen seggnyalás, amiről nehéz eldönteni, hogy ez még az, amit a hatalom elvár azért a pénzért/fegyverért/paripáért, vagy ez már az, amit a lázas önszorgalom hív életre.
Arról nem beszélve, hogy milyen tudományosan védhetetlen vadbaromság kell ahhoz, hogy élőket holtakkal versenyeztessenek, és aztán rányomják a kutatás címkét. Őszintén szólva, nem tudom, hogy készülhetett volna ennél megalázóbb, manipulatívabb és torzabb gánymunka, de lássuk be: akkor is tragikus, ha valóban dolgoztak és ez lett az eredmény, de akkor is, ha a jól bevált konyhaasztal-technikával dobták össze, hogy maradjon valami nyoma is a felfokozott semmittevésbe oltott szolgalelkűségnek.
Majdnem lényegtelen, hogy a Melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet? kérdést sikerült-e megtoldani a Miért éppen Orbán Viktor? kisegítő kérdés-válasszal, az eredmény lesújtó képet fest a nemzet szellemi színvonaláról és lelkiállapotáról, tudatának kettéhasadt voltáról, vagy – ami a legrosszabb – hiányos, torz történelmi ismereteiről. El nem tudom képzelni, hogy aki szerint Orbán a legnagyobb valaha élt és nem élt magyar egyszemélyben, az hogyan tarthatja szintén nagyon nagy magyarnak Széchenyi Istvánt (három helyes választ lehetett megjelölni). Körülbelül sehogy.
Itt kívánom megjegyezni, hogy Káder Jánost leszámítva, az első helyeken végzett történelmi személyiségek mindegyike a liberális, polgári, demokratikus Magyarország megteremtéséért küzdött a maga eszközeivel és módján (bármit is gondolunk a Kossuth-Széchenyi szembenállásról), szemben a rohadt feudális, illiberális viszonyok konszolidálásáért, a 12 pont megtaposásáért naponta ámokfutó egyélőistennel. Akinek ilyen módon terítették le a piros szőnyeget Tusványoson ezzel a jól időzített, kutyakomédiának is selejtes kutatás-ismertetéssel.
Miután a Medián 2007-es felmérése szerint – példának okáért – a magyar közvélemény Széchenyit tartotta a legalkalmasabb államférfinak a magyar történelmi alakok között, egy évtized elteltével a bugylibicskás, árvalányhajas turulszaporító kutatóintézet kikutatta, hogy fordult a koc(k)a: Orbánnál senki nem képviseli jobban a magyar nemzetet.
Rendkívül tanulságos. Ameddig az előbbi a Magyar Tudományos Akadémia alapjait helyezte le, az utóbbi egyetemeket nyír ki és fociakadémiákon keresztül tünteti el a közpénzt. Ameddig az előbbi taníttatni, művelni, a bugris tahóságból kiemelni igyekezett a népét, ez utóbbi az oktatás szétverését prioritásként kezeli. Igaz, ameddig az előbbi emelt fővel járhatott-kelhetett az emberek között, a függöny mögé bújó rettegő a TEK és a golyóálló mellénye nélkül egy lépést nem tesz. Ameddig az előbbi hidat épített, az utóbbi árkokat ás.
Hát így vagyunk mi. Egy milliárdos, áltudományos kifizetőhely büszkén lobogtatja a Stockholm-szindrómás, saját múltját csak foltokban ismerő/azt kiheverni nem tudó nemzet bizonyítványát. Nem szorul magyarázatra, hogy az átlagmagyar mennyivel könnyebben tud azonosulni a feltűrt ingujjal pörköltet zabáló, szotyolát köpködő, önjelölt nemzetmentőnek álcázott dakota szájkaratistával, mint egy 200 évvel ezelőtt élt gróffal és polihisztorral, a nem hivatalosan legnagyobb magyarral. Pont ezért végtelenül kínos ez az egész. Hogy valakik úgy érezték, hogy a pénzért felszopnak a csillagos égig, és elkészítették ezt az abszurd, gyomorforgató kutatást.
Méltatlan ez mindhárom történelmi személyiségre nézve, akikkel volt pofájuk egy platformra erőltetni Orbánt. Akiknek a nagyságát egy korrupt, stadionmániás, félművelt, a szabadságharcainkat rendre vérbe fojtó oroszok seggéből kilógó, véreskezű diktátorokat ajnározó párttitkár-leszármazottal vélik közös nevezőre hozhatónak. Szégyenletes. Ez a csúszómászó megfelelési kényszer, ez a gyalázatos összevetés. Ha valósak az eredmények, azért. Ha a belükre csaptak, akkor meg azért.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
This message is only visible to admins.
Problem displaying Facebook posts.
Click to show error
Árnyékos erdőn Bolyongtam én, Sötétzöld sátor Borult felém. Egy kis virágot Találtam ott, Amely csillagként Világított. Utánanyúltam, De kérve kért: “Ne ölj meg! Nagy kár Egy életért!” Gyökérrel együtt Kivettem őt, Elültetém a Házunk előtt. Kertünk csendjében Lel most hazát, S virulni fog még Sok éven át. Dsida Jenő
Orbán egyik kedvenc elemzőintézetének egyik elemzőnek nevezett arca újfent elemzett a közmédiában. Okfejtéséből kiderült, hogy a miniszterek elnökének beszéde hosszú távú kérdésekkel foglalkozott, amelyek akár több évtizedere is meghatározhatják Magyarország jövőjét. Az nem derült ki az elemzésből, hogy a liberálisok – rasszista bűnözők kútfeje alapján történő – sokadik lekommunistázása már ilyen-e, mindenesetre ahhoz kétség sem […]
Napsugaras jó reggelt! A napsugárra van esély az időjósok (és a felhőtlen égbolt) szerint, a többi pedig rajtunk is múlik. Mármint az, hogy mennyire lesz jó. A reggel. Hétfő van ugyan, de engem még tegnap leterített egy trauma, azóta is egy irányba forgok. Amilyen hülye vagyok, belehallgattam az évértékelésbe. Tetszenek tudni, amit az a daliás, […]
Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszul leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám teljébe’ Örömeim poharát; Az […]
A menekültek helyzete a balkáni régióban továbbra sem javul, aminek következményeképpen egyre többször kerül ez a téma a híradásokba. Nem a migránshíradóra gondolok elsősorban, hanem akár a nemzetközi, akár a hazai sajtó többé-kevésbé független felére. Az éjszakai fagyok, havazás és egyre élhetetlenebb körülmények nem kedveznek a helyzet csillapodásának, ezért az Európai Uniónak talán ki kellene […]
Békés, laza jóreggelt kívánok a hét utolsó hétfőjén! Természetesen holnap kezdjük/folytatjuk ugyanonnan, ahol abba se hagytuk, de a lényeg az, ami most van. Ahhoz képest, hogy vasárnapot ír a naptár, mozgalmas napja lesz mindenkinek, aki együtt él valamelyest a magyar közélettel. Tudom, magánügy: engem semmilyen irányból nem érdekel, hogy milyen nyomot hagyott Orbán Viktor ábrázatán […]
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, […]
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára elment Hargitafürdőre síelni egy kicsit és ha már ott volt, akkor elmondta, hogy a nemzeti identitáshoz hozzátartozik a sport. Továbbá szerinte fontos közösségformáló erő, amelyre büszke lehet a magyarság. Már csak az a kérdésem, hogy én például, mint magyar, hogy legyek büszke a sport közösségformáló erejére? De leginkább, miért legyek […]
Jó reggelt kívánok! Magánügy, közügy, büntetőügy. Árlista, névlista, Kubatov-lista, tiltólista, feketelista. Ha valamit kihagytam, akkor szórom a hamvakata fejemre, és várom szeretettel a kiegészítéseket. Onnan folytatom, ahol tegnap reggel volt szerencsém abbahagyni. Azzal a – belátom – nem túl kockázatos állítással, hogy nem a törvényesített lopás kormánya van rossz listára írva Brüsszelben, hanem az ország […]
– Csak egy baba? Egyéb semmi? – Elég nekem éppen ennyi. Ezt sem kértem Jézuskától, S lám, ő elküldte magától. – Karácsonyfád volt-e néked? – Volt ám, s olyan szépen fénylett! Aranydió, alma rajta, S még játék is volt alatta. – Játék is volt? Mutasd nekem! – Csak volt, nagyapóka lelkem. A szent estén játszogattam, […]
Európa talán két, legkevésbé demokratikus országa végre összefogott. Történt ugyanis, hogy a borzasztóan független Alapjogokért Központ együttműködési megállapodást kötött az Ordo Iuris Institute for Legal Culture nevű lengyel konzervatív jogi elemzőintézettel. A megállapodást az alkotmányos identitás és a konzervatív, keresztény értékek védelmében kötötték, ami tökéletesen beleillik a kormány retorikájába, így vélhetően maga Orbán Viktor is áldását […]
Hellohello! Péntek, 14. Beütött a Valentin-nap meg az ezzel kapcsolatos minden izé. Reggel éhgyomorra is tanul az ember. Azt írja az internet, hogy Szent Bálint a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Magyarországon e szentnek nem alakult ki jelentős egyházi kultusza. Ez utóbbit annyira nem bánom. Egyáltalán nem magamról akarok lamentálni, hanem – […]
Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedül vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhűl. Miként a jégcsap függ a házereszrül, Úgy függ szívemről ez a gondolat. Hej, be nem […]
Sokszor, sokan figyelmeztettek már arra, hogy a Fidesz gyűlöletpolitikája egyszer a hajráncigáláson, pofonokon és köpködésen túl, akár komoly személyi sérülést is okozhat valakinek. Az emberek egyre többször vélik elfogadottnak azt, ha fizikai agresszióval reagálnak egy politikai kérdésre. A másokkal szembeni gyűlölet és agresszió elfogadott lett. Polgárivá és nemzetivé tették a mocskolódást, köpködést és ütlegelést. Eddig […]
Hahó, drága emberek! Február, 13, nem péntek, csütörtök. Na ugye hogy kanyarban is lehet, sőt érdemes előzni? Ahogy az unortodox, alufóliasisak alatt puhított közgazdaságtan honi állócsillaga három napja költői kérdésbe csomagolva volt szíves megérdeklődni: miért is ne sajátíthatnánk el mi magyarok a kanyartan és az előzés tudományának készségeit? Szerintem is jogos: miért is ne? Gondolom, […]
A legsúlyosabb vétket elkövettem, mit ember elkövethet. Sose voltam boldog. Sodortassak el nyomorultan a feledésben, e vad gleccserekben. Szüleim az élet kalandok-űzte vészes-gyönyörű játékára szántak, a földre, vízre, levegőre, tűzre. S én nem. Nem lettem boldog. Sose váltak be ifjonti álmaik. Mindenestül a művészet részarányába veszve, amely csak puszta semmiségeket szül. Értéket hagytak rám. Értéktelenre. […]
Magyarországnak az elmúlt években sikerült segítenie a roma közösségeknek, amelyek tagjai közül a korábbiakhoz képest sokkal többen dolgoznak és vesznek részt az oktatásban. Ez nem vicc, ezt maga Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő nyilatkozta ma Strasbourgban, ahol meglepetésre nem törtek ki nevetésben az ott összegyűltek. Megtehették volna, hiszen ekkora baromságot még ő maga is ritkán nyilatkozik, […]
Jó reggelt kívánok! Meg sok-sok világosságot is. Persze csak azoknak, akik igényt tartanak rá. Kezdjük egy jelentéktelen bemelegítő kérdéssel, mielőtt kihűlne a kávé. Ki az, aki egy 3 kilométeres vasúti vágányt nettó 10 milliárdból ki tudna hozni? Akkor jó, mert én se. De csak azért nem, mert nem értek hozzá, még soha nem csináltam ilyet. Se […]
Tél-boszorkány bonthatatlan bűbájában, mint mese, dér-palástban, néma fagyban áll a fenyves mozdulatlan csodacsipke-ligete. Halva tán és mégis élve tűri, szinte álmai gyönyörétől megigézve, hogy a hónak már egész be- fonják piheláncai. Ha nyugatról, ha keletről a ferde nap rácikáz, meg se rezdül – mint ijesztő üvegtűzvész, gyúl az erdő: káprázatos fényvarázs! Fjodor Tyutcsev (Szabó Lőrinc […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
