Elkezdődött a hagyományos júliusi népnemzeti köldöknézés, leánykori nevén Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Ahol természetesen ott van mindenki, aki számít. Mondhatni, csak az van ott, aki számít. Fénypontilag majd szombaton – szintén a hagyományok tiszteletének szellemében – Orbán Viktor tart igehirdetést. Addig azonban meg kell elégednünk a kisebb és jelentéktelenebb mutatványokkal is.
Itt van rögtön az első olyan mélységesen zavarbaejtő pillanat, amikor az embert ama penetráns szégyenérzet keríti hatalmába, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés adja a másikat. A szerdai nap egyik sarrokőnek számító előadásában még mindig a 2004-es népszavazás traumájáról és a nemzet kettétört gerincéről szónokoltak az egy asztalhoz ültetett becses meghívottak. Úgy mint az MSZP egykori alapembere, Szili Katalin, aki szerencsére azóta megtért és már fideszes kormánymegbízottként harcol ő a nemzetért. És úgy is, mint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevű, évi 1 milliárd forintból működő fantomintézmény elnöke.
Most Szili Katalin hitelességét hagyjuk is a fenébe, mert ebbe végképp semmi kedvem belemenni, szót érdemel viszont az 1 milliárd forintból 700 millió forintot bérekre költő, a fennmaradó 300 millióból jobbára körmöt reszelgető és áltudományos pótcselekvésekben hasító, stratégiával és kutatással nyomokban sem foglalkozó (aki nem hiszi, járjon utána) kamuintézmény bejelentése, miszerint kutattak ők mégiscsak.
A bejelentés a totálisan ismeretlen és névtelen Bali Jánostól, a beszélgetés moderátorától, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatójától származik, aki ismertetett néhány adatot egy, a külhoni magyarság iránti nemzeti érzékenyítést célzó kutatásból. Hát ha van hiánypótló, életbevágó kutatás, akkor ezt bizalommal lehet annak tekinteni. A franc se tudja, mi minden más mellett állítólag külön megkérdezték a magyarországi társadalomtól,
melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet?
Hatalmas meglepetésre, a versenyt – egy vagy több – testhosszal megelőzve Kossuth Lajost (15,5%), Széchenyi Istvánt (11,8%), Petőfi Sándort (9,5%) és Áder Jánost (6,6%), Orbán Viktor (18,2%) nyerte. Nem Hosszú Katinka, nem Göncz Árpád, nem Puskás Ferenc, hanem Orbán Viktor. Nem kicsit magyarázkodás ízűre sikeredett Szász Jenő hozzáfűznivalója ehhez a csodás eredményhez:
Ezt nem mi mondjuk, hanem a magyarok.
Igen, jobb helyeken azért kutatnak – még akkor is, ha Szász Jenőnek ez furcsán hangzik -, mert a megkérdezettek véleményére kíváncsiak. Hogy Szász Jenő kutatott-e egyáltalán bármit, azt soha nem fogjuk megtudni, mindenesetre megnyugtató eredményre jutott a tekintetben is, hogy a magyarországi magyarok megítélése szerint sorrendben a harmadik, az első és a második Orbán-kormány tette a legtöbbet a határon túliakért. Az utolsó helyen – keresztény-nemzeti-polgári papírforma szerint – az első Gyurcsány-kormány végzett hajszállal lemaradva az utolsó előtti második Gyurcsány-kormánytól. Jól van akkor, hátra lehet dőlni.
Nem tagadom, kicsit hiányolom Horthy Miklós kivételes államférfiút erről a listáról, különösen a lista éléről, de semmi nem lehet tökéletes. Az viszont egészen hátborzongató, hová fajult ez a látványosan ízléstelen seggnyalás, amiről nehéz eldönteni, hogy ez még az, amit a hatalom elvár azért a pénzért/fegyverért/paripáért, vagy ez már az, amit a lázas önszorgalom hív életre.
Arról nem beszélve, hogy milyen tudományosan védhetetlen vadbaromság kell ahhoz, hogy élőket holtakkal versenyeztessenek, és aztán rányomják a kutatás címkét. Őszintén szólva, nem tudom, hogy készülhetett volna ennél megalázóbb, manipulatívabb és torzabb gánymunka, de lássuk be: akkor is tragikus, ha valóban dolgoztak és ez lett az eredmény, de akkor is, ha a jól bevált konyhaasztal-technikával dobták össze, hogy maradjon valami nyoma is a felfokozott semmittevésbe oltott szolgalelkűségnek.
Majdnem lényegtelen, hogy a Melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet? kérdést sikerült-e megtoldani a Miért éppen Orbán Viktor? kisegítő kérdés-válasszal, az eredmény lesújtó képet fest a nemzet szellemi színvonaláról és lelkiállapotáról, tudatának kettéhasadt voltáról, vagy – ami a legrosszabb – hiányos, torz történelmi ismereteiről. El nem tudom képzelni, hogy aki szerint Orbán a legnagyobb valaha élt és nem élt magyar egyszemélyben, az hogyan tarthatja szintén nagyon nagy magyarnak Széchenyi Istvánt (három helyes választ lehetett megjelölni). Körülbelül sehogy.
Itt kívánom megjegyezni, hogy Káder Jánost leszámítva, az első helyeken végzett történelmi személyiségek mindegyike a liberális, polgári, demokratikus Magyarország megteremtéséért küzdött a maga eszközeivel és módján (bármit is gondolunk a Kossuth-Széchenyi szembenállásról), szemben a rohadt feudális, illiberális viszonyok konszolidálásáért, a 12 pont megtaposásáért naponta ámokfutó egyélőistennel. Akinek ilyen módon terítették le a piros szőnyeget Tusványoson ezzel a jól időzített, kutyakomédiának is selejtes kutatás-ismertetéssel.
Miután a Medián 2007-es felmérése szerint – példának okáért – a magyar közvélemény Széchenyit tartotta a legalkalmasabb államférfinak a magyar történelmi alakok között, egy évtized elteltével a bugylibicskás, árvalányhajas turulszaporító kutatóintézet kikutatta, hogy fordult a koc(k)a: Orbánnál senki nem képviseli jobban a magyar nemzetet.
Rendkívül tanulságos. Ameddig az előbbi a Magyar Tudományos Akadémia alapjait helyezte le, az utóbbi egyetemeket nyír ki és fociakadémiákon keresztül tünteti el a közpénzt. Ameddig az előbbi taníttatni, művelni, a bugris tahóságból kiemelni igyekezett a népét, ez utóbbi az oktatás szétverését prioritásként kezeli. Igaz, ameddig az előbbi emelt fővel járhatott-kelhetett az emberek között, a függöny mögé bújó rettegő a TEK és a golyóálló mellénye nélkül egy lépést nem tesz. Ameddig az előbbi hidat épített, az utóbbi árkokat ás.
Hát így vagyunk mi. Egy milliárdos, áltudományos kifizetőhely büszkén lobogtatja a Stockholm-szindrómás, saját múltját csak foltokban ismerő/azt kiheverni nem tudó nemzet bizonyítványát. Nem szorul magyarázatra, hogy az átlagmagyar mennyivel könnyebben tud azonosulni a feltűrt ingujjal pörköltet zabáló, szotyolát köpködő, önjelölt nemzetmentőnek álcázott dakota szájkaratistával, mint egy 200 évvel ezelőtt élt gróffal és polihisztorral, a nem hivatalosan legnagyobb magyarral. Pont ezért végtelenül kínos ez az egész. Hogy valakik úgy érezték, hogy a pénzért felszopnak a csillagos égig, és elkészítették ezt az abszurd, gyomorforgató kutatást.
Méltatlan ez mindhárom történelmi személyiségre nézve, akikkel volt pofájuk egy platformra erőltetni Orbánt. Akiknek a nagyságát egy korrupt, stadionmániás, félművelt, a szabadságharcainkat rendre vérbe fojtó oroszok seggéből kilógó, véreskezű diktátorokat ajnározó párttitkár-leszármazottal vélik közös nevezőre hozhatónak. Szégyenletes. Ez a csúszómászó megfelelési kényszer, ez a gyalázatos összevetés. Ha valósak az eredmények, azért. Ha a belükre csaptak, akkor meg azért.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
Unable to display Facebook posts.
Show error
Volna csak enyém az ég köntöse, Arannyal hímzett ezüst színű fény, Az ég kék, sötét s szürke köntöse, Melyben az éj jár s a hajnal s a fény, Azt teríteném lábaid elé: De minden kincsem csak az álmaim; Álmaim terültek lábad elé; Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim. William Butler Yeats (Szabó Lőrinc fordítása)
Az alábbi hír meglepő módon nem a Hírcsárdáról érkezett, hanem egyenesen a Vatikánból. A fiatalok megnyerése érdekében új okosrózsafüzért mutattak be, amely keresztvetéssel aktiválható. Igen sok mindent hozzá lehetne fűzni ehhez a hírhez, de én ezt most meghagynám az olvasóinknak. Most pedig következzék a teljes hír. Keresztvetéssel aktiválható a Vatikánban múlt héten bemutatott okosrózsafüzér, amely […]
Hello, drága olvasók! Rendkívüli módon örülök annak, hogy 100 hosszú nap után ennyire örültek egymásnak az úgynevezett Tisztelt Házban is az úgynevezett közszolgálatot ellátó hölgyek és urak, konyhanyelven: parlamenti képviselők. Az, ami tegnap az Országgyűlésnek nevezett helyen történt az őszi ülésszak első napján, az tulajdonképpen a legvadabb rémálmaimon is túltett. Pedig egyáltalán nem vagyok híve […]
A hangok ömlenek a zongorából, Mint illatos teából száll a gőz. Lassan simítja arcomat a mámor És bennem most száz élet kergetőz. Mártának hangja jut eszembe mostan, Oly bársonyos volt s ez nem az övé. Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam. Szemem mered a zongora fölé. A csókos ajka itt remeg előttem, Ó jaj, hogy […]
Még itt sincs október 23, az ünnepi átadók és ceremóniák azonban már meg is kezdődtek a mai nappal. Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára pedig az átadások közepette úgy érezte, egy erős beszéddel kell, hogy megindítsa a hetet. A besámoló kezdetével még semmi gond nincs, ott ugyanis az 56-os hősökről emlékezik meg, ezt követően azonban […]
Csudálatos, demokrácia illatú jó reggelt kívánok mindenkinek a centrifugális előtér romjain! Végre nem kell nekem sem visszafelé számolgatni, az újabb választásra szerencsére éveket kell várni, addig meg álljon féllábon, aki akar. Gondoltam, hogy valami magasztos gondolattal volna érdemes berúgni. Mármint a vadonatúj hét ajtaját. Milyen Hamvas Béla vagy Bibó István? Coelho még úgysem volt, úgyhogy […]
Ifjúságom sötét, fekete zivatar volt; csak néha láttam egy kivillant sugarat. A villám és a szél ellene tépve harcolt, hogy kertemben piros gyümölcs kevés maradt. S elértem végre így a Gondolatnak őszét; most kéne fogni már ásót és gerebent, s amit gödrösre túrt s úgy hányt a zord eső szét, mint sír-vájt temetőt: ágyakká töltenem. […]
Varga Mihály kiosztotta a Világbanknak a tennivalókat. Érthető is, fontos, hogy egy ilyen különlegesen tehetséges szakember irányt mutasson. Érdemes azért figyelni a szónoklatban megbújó Gyurcsány szálra üzenetre: a világgazdaság lassulása súlyosabb, mint azt eddig bárki gondolta. Szerencsére Magyarország erre már felkészült, de ha netán mégsem, akkor legalább van hová mutogatni. Félő, hogy hamarosan a bőrünkön […]
Verőfényes szépséges napot! Ma is csodaszép időnk lesz, és még marad egy ideig a későnyár. Egy hete ilyenkor még csak óvatosan reménykedtem, hogy estére nem fog annyira örülni Orbán, mint amennyire szeretne. És tényleg. Akár csúf dolog, akár nem, én nagyon élvezem a fideszes haderők folyamatos óbégatását. Keresik a fogást minden irányban. Most – minő […]
Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’ vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már én is meghalék. Mérget töltöttek azok vizembe, Akik megitták boromat. S mit tettek […]
Van, ami nem változik. Az lesz majd a szép, amikor a belhoni oktatás legalább ennyire fontos lesz. Ahogy elnézem, arra várni kell még egy keveset. Először tartja Erdélyben közgyűlését a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK). A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi karán szombaton zajló tanácskozást a magyar kormány nevében Pacsay-Tomassich Orsolya, a Külgazdasági […]
Gyönyörűséges szombat reggelt! Kezdem a legjobb hírrel: továbbra is csodás időnk lesz. Most van az a nagyon különleges helyzet, amikor nem kell azt írnom, hogy ezzel vége is az örömködésnek, jöjjön a brutális valóság. De most nem mondok ilyet, mert én például kifejezetten élvezem, amit látok. Macaristan elsőszámú kipcsakja két törzsi gyűlés között Brüsszelben volt, […]
Most éppen úgy tűnik, mintha a vége felé közeledne a Brexit-saga. Ha a brit parlament megszavazza a megállapodást, akkor két hét múlva már eggyel kevesebb uniós tagország lesz. Ha nem szavazza meg, akkor halasztást kell kérni. Ahhoz, hogy Nagy-Britannia megkapja a halasztást, az uniós tagországok egyhangú szavazata szükséges. Ha csak egy ország is nemmel szavaz […]
Szép tavaszi reggelt, vidám napot! Tegnap olyasmi történt, amivel az elmúlt tíz év elmebajának árnyékában elsőre nem is tudtam mit kezdeni. Karácsony Gergely bicajjal ment be a polgármesteri hivatalba. Gondolkodtam, mi ezen a nagyon fura, mire rájöttem. Olyan emberi. Olyan normális. Mintha kultúrország lennénk, nem egy balkáni pattanás az isten hátsó felén. Láttam a videót […]
Olyan csöndet szeretnék Hogy hallván hallgassam A pillangók szárnyait. A rózsák jajjait Szeretném hallani Mikor odasüt a nap. Szeretném hallani Kacagni a tollút Mikor a szélbe hajbókol. A hattyúk örömét Sötét híd alatt úszókét Hallgatnám hallgatag. Szeretném hallani Holdsugár sikolyát Ha az ablakot találja. Hallgatnám hallgatnám A könnyek rívását Akik az arcon lejárnak. Süllyednék a […]
Karácsony Gergely több mint egyórás megbeszélést tartott a leköszönő polgármesterrel, Tarlós Istvánnal, akinek Demszky Gábor mellett a díszpolgárrá választását kezdeményezi. Ezzel persze egyet is lehet érteni, valamint el is lehet ítélni, azonban békejobbnak mindenképpen értelmezhető. Karácsony ezzel megmutatta, hogy az ő részéről valóban mindent megtesz azért, hogy ne a fővároson álljon bosszút a Fidesz az […]
Jó reggelt, vagy amilyenre futja ilyen kis költségvetésből. Pezseg a közélet, ahogy már jó ideje nem tette. Úgy is mondhatnám, hogy felkavarodott a pöcegödör, de ilyen korai órán nem használok ilyen csúf hasonlatokat, mert cizellált az én lelkem, mint a csirkeól oldala. A „ki a hibás a vasárnapi pofáraesésért” című új társasjáték (szabadalmi jogok: Rogán […]
Hiába minden, – egyre romlik A lelkem: Isten hangszere. A nyűtt idegek húr-hálózatán Sátán vonója siklik, siklik, S dallamtalan, kietlen hangzavar Kavarog a nyomán. Én Istenem, én Hangszer-készítőm, És legfőbb Mesterem, Te tudod: jót akartam, Ne hagyj el engemet. Ha másképp nem lehettem a Tied: Az örökkévalóság szirtfalához Vágd hozzá méltó haragodban Méltatlan hangszered! Reményik […]
Ez itt egy eszmecserére, vitára sarkalló álláspont. Egy vélemény, amellyel kapcsolatban ezúttal fontosnak tartjuk kiemelni: nem tükrözi a szerkesztőség véleményét. Viszont mivel nálunk a vélemény szabad, nem fogjuk egy órán belül technikai hibára hivatkozva eltávolítani. *** Na fiúk-lányok, ez így nem fog menni. Tegnapelőtt már szóltam, sejtettem, hogy hiába. A fővárosiak újonnan megválasztott főpolgármestere megadta […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
