Csisztu Zsuzsáról nem feltételezem, hogy pénzért írta, amit írt

Csisztu Zsuzsa/Facebook Csisztu Zsuzsa/Facebook

Csisztu Zsuzsa, volt sportoló, jelenlegi műsorvezető is elmondta a magáét vizes vb megnyitójának ügyében. Jól tette. Így legalább pontosan látható, mi a nagyon nagy baj ezzel az országgal. Bebizonyította, hogy mennyire fogalmatlan tud lenni valaki, akitől pedig elvárható lenne, hogy közszereplőként ne legyen az. Vagy legalább ne reklámozza ezt a hiányosságát.

Az nem meglepő, hogy a pártmédia igyekszik úgy tálalni a kritikus reakciókat, hogy az minimum magyarellenességnek, de még inkább hazaárulásnak tűnjön. Ők nem feltétlenül tudatlanságból teszik ezt, hanem a fizetésükért. Csisztu Zsuzsáról nem feltételezem, hogy pénzért írta, amit írt. Azt gondolom, hogy valóban így gondolja. Ez pedig súlyosabb a szememben, mintha egzisztenciális okai lennének a kinyilatkoztatásának.

Az, hogy valakinek tetszett, vagy nem tetszett a megnyitó, kizárólag ízlés kérdése. Erről bárki elmondhatja a véleményét, vitatkozni is lehet a művészeti munkáról, a kivitelezésről, arról, hogy mit keresett egy komplett divatbemutató a megnyitón, vagy hogy valóban ír szteppet láthattunk-e és miért.

Csisztu Zsuzsa azonban sikeresen átnavigálta magát olyan területre, ami már nem a művészet nagyságáról, vagy annak silány voltáról, nem a csodálatos, vagy harsány látványról szól. Nem is ízlésről és itt be is szúrnék két mondatot a posztból:

Olyat lehet, mondani, hogy nem tetszik, de ízlésekkel vitatkozni, totál fölösleges. Meg olyanokkal is, akik a tegnapi megnyitót továbbra is savazni akarják, mert szerintem káprázatos, lélegzetelállító és felelemlő volt.

Tehát fölösleges ízlésekkel vitatkozni, mert Csisztu Zsuzsa szerint káprázatos volt, aki szerint meg nem volt az, az savazni akarja. Értem. Igaz ugyan, hogy a poszt ezen a ponton értelmét veszti, hiszen a szerző éppen azt teszi, ami szerinte fölösleges. Más ízlésével vitatkozik. Ha a bejegyzés csupán arról szólt volna, hogy a műsorvezető és férje mennyire jól érezte magát a rendezvényen és nekik mennyire tetszett az egész, akkor szót sem érdemelne, de lényegében nem erről szólt, hanem arról, hogy miért is hülye mindenki, akinek meg nem tetszett. És itt ér össze a történet a pártpropagandával.

Amiről Csisztu nem beszélt, mert talán nem tudja, eszébe sem jutott, vagy nem is érti – nem tudom, melyik a súlyosabb probléma – az éppen nem az ízlések közötti különbség. Hanem az, hogy ezt a rendezvényt a maga 170 milliárd körüli költségével mi fizetjük. Mindannyian. Ez fejenként – a ma született csecsemőt és a 103 éves dédit is beleszámítva – nagyjából 18 000 forintjába került mindenkinek. Egy négytagú család esetében 72 000 forint csak ez az egy sportesemény.

Még ez sem lenne baj. A baj az – azon túl, hogy ez az összeg Csisztu Zsuzsának és férjének talán meg sem kottyan, más családnak azonban egy havi élelmet jelent – hogy sikerült belecsúszni a ki a magyarabb típusú minősítgetésbe. Holott nem arról szól ez a történet, hogy milyen művészi tálalásban micsoda került a színpadra és milyen lesz majd a verseny. Hanem arról szól, hogy attól még magyar lehet bárki, hogy nem tetszett a megnyitó és magyar lehet mindenki, sőt, teljes erőből szurkolhat a sportolóknak és elismerheti az ő teljesítményüket akkor is, ha eszeveszett őrültségnek tartja ezt a hagymázas pénzköltést.

A megnyitó a maga 3,4 milliárdjával nem azért problémás, mert csodás volt, vagy giccses volt. Azért problémás, mert a ráköltött pénz jó része magánzsebekbe vándorolt. Maga a vizes vb is azért problémás, mert szinte egyetlen valós fejlesztés sem jött létre az erre elvert 170 milliárd forintból. A mindig, mindenhol jelen lévő vállalkozások és vállalkozók viszik a pénzt és ez a pénz rengeteg. A világon semmi nem indokolja a költségeket, kizárólag a korrupció, a feneketlen zsebek és a gátlástalan mohóság.

És az itt elvert pénz ezernyi helyről hiányzik. Jó szervezéssel, átlátható gazdálkodással, szigorú ellenőrzéssel ennek a pénznek a töredékéből meg lehetett volna rendezni az eseményt. Meg lehetett volna úgy rendezni, hogy magyar vállalkozók – olyanok, akik véletlenül nincsenek jó kapcsolatban valamelyik kormánytaggal, egyszerűen csak szeretnének boldogulni a saját hazájukban és munkát adni magyar embereknek – jussanak a közelébe ennek a pénznek. Meg lehetett volna úgy szervezni, hogy a két hétre összerakott ugrótornyon és az egyéb, semmire nem használható, felesleges, lebontandó, vagy magától szétrohadó, de legalább méregdrága rongyrázás helyett az ország – ez esetben Budapest – számára hosszútávon hasznos fejlesztések jöjjenek létre.

Azt gondolom, ezt egy újságírónak, egy volt sportolónak, egy közéleti szereplőnek illene végiggondolnia és nem lenne szabad úgy tenni, mintha az a pénz az égből hullott volna alá és kutya köze nem lenne hozzá senkinek. A kormánymédia erőlködése is ennek szól. Elterelni a figyelmet a szétlopott milliárdokról, kizárólag a megnyitó kritikáit kiemelni minden megszólalásból és erre felfűzni a hazaszeretet hiányát.

Ebbe a sorba állt bele most Csisztu Zsuzsa. Akár tudatosan, akár nem tudatosan. Nem vitatva el a sportolók erőfeszítéseit, a nézők örömét, de még a megnyitón szereplők kemény munkáját, vagy a rendező művészi tehetségét sem, bizony az van, hogy – ha tetszik, akkor a pénzemért – dühönghetek én, a másik, a harmadik. Mert megint megloptak és ezen semennyit sem tud szépíteni az, hogy egy nemzetközileg is elismert divattervező nyolcvan ruhájából álló divatbemutatót is láthattam egy sportesemény megnyitóján. Ha kíváncsi lettem volna rá, akkor veszek jegyet egy ilyen rendezvényre.

Attól még bárki teljes szívvel szurkol a sportolóknak, hogy történetesen nem tetszett neki a megnyitó, vagy hogy szeretné látni a tételes elszámolást a 170 milliárd forintról. Senki nem lesz kevésbé magyar és nem szereti kevésbé a hazáját az, aki tudni akarja, hogy mire költötték az ő pénzét. És nem lesz igazabb hazafi, aki a korrupciót támogatja tevőlegesen, vagy hallgatólagosan. Mert ez erről szól. És nem szerencsés úgy tenni, mintha nem erről szólna.adomany-1