Híd a Picsába

Fotó: MTI/Marjai János Fotó: MTI/Marjai János

Erkölcsi és mindenféle értelemben turulmagasan szárnyaló kormányunk nagyjából 27 percenként sértődik meg valamiért, valakire. Mert támadnak kintről, bentről, elölről, hátulról, rágalmazzák szentéletűéket és úgy általánosságban is bugyog a gonoszság és a gyűlölet. Ebből a bugyogóból kizárólag a Rogán Antallal és Farkas Flóriánnal megtámasztott Fidesz magasodik ki, mint egy égre törő obeliszk (vizuális készségekkel megáldott olvasók itt előnyben vannak).

Erről a magaslatról tekintenek ők szerteszét és kérnek számon mindenfélét. Az a pici hiba van ebben, hogy önmagukat valahogy mindig sikerül kifelejteniük az elszámoltatásból. Nem, mintha okuk lenne szégyenkezni, hiszen egy percig sem szoktak késlekedni, ha esetleg – tényleg nagyon ritkán és csakis véletlenül – valami gyanús ügy fordul elő a saját házuk táján. Gondoljunk csak vissza, micsoda eszeveszett tempóban hozzák nyilvánosságra a közpénzek útját. Fillérre el szoktak számolni az uniós és a saját forrásból történő pénzköltésekkel.

Mindig tájékoztatnak minket, hogy milyen feltételekkel kötnek olyan szerződéseket, amelyeknek a következményeit mi és majd a gyermekeink fogják viselni. Jó példa erre például a paksi projekt, de nyugodtan említhetném az MNB alapítványok – kifejezetten a magyar családok gyarapodását célzó – gazdálkodását, vagy a Schmidt Mária szorgos kezei között életre kelő csodás beruházásokat és gyönyörűszép dallamokat. A Szardínia-indulóról is fillérre tudjuk, hogy a nagyon neves és nagyon hazafias szerző mennyiért adta nekünk az egyszer már eladott műremeket és a felvételen mennyiért fújta a zongorát, ütötte a hegedűt a vonatkozó művész.

A trafikbotrányt is a legnagyobb átláthatóság mellett tisztázta a kormány, a földárverések is patyolat lepedőként lengedeznek, a Híd a Picsába projekt teljesen rendben van. Fillérre tudjuk, hogy miért került annyiba a vizes vb, amennyibe került (bár kétszer annyit is megért volna nekünk), ahogy azt is tudjuk, hogy pontosan mi történt a letelepedési kötvényekkel, abból kik és mennyit profitáltak. A magánnyugdíj pénzek mindenkinek ott figyelnek a személyes nyugdíjszámláján, Vajna András György Géza Vazul minden fillér nyereség után duplán adózik (önként), hogy a rászoruló gyermekeknek jobb legyen, Mészáros Lőrinc nemzetközi tudósok által kiállított pecsétes papírokkal tudja igazolni, hogy az IQ-ja megtízszereződött 2010 október nyolcadikán, reggel kilenc óra nyolc perckor, mégpedig lábkörömvágás közben. Azóta pedig fáradságot nem ismerve teremti a magyar munkahelyeket ágról ágra, valamint hűvös halomba.

Konkrétan tudjuk, hogy a drágajóminiszterelnökúr saját lábakkal megáldott lánygyermeke és az ő szerető férje mit keresett Bahreinben és miről csacsogtak ott mindenféle kormánytagokkal, valamint arra is van hitelt érdemlő magyarázat, hogy miért gondolták az ottani hivatalos szervek, hogy ők éppen Orbán Viktor miniszterelnök kedves feleségével csacsorásznak.

Az összes – korrupciónak akár a leghaloványabb jelét is felvető – kérdés tisztázott. Sőt! Polt Péter legfőbb ügyész sem nem alszik, sem nem eszik, annyira nagyon szorgoskodik. Ez mondjuk még tudományosan nem igazolt, tehát tekintsük inkább városi legendának, de azt beszélik, hogy annyira igyekszik a munkáját végezni, hogy egyszer saját magával találkozott a folyosón. Kétszer.

Ilyen előzmények után nem is értem az alábbi sajtóközleményt.

„A Polgári Konzervatív Párt közleménye

A PKP követeli, hogy hazánk csatlakozzon az európai ügyészi hivatal munkájához

A Polgári Konzervatív Párt ezúton szólítja fel a kormányt, hogy tegye lehetővé hazánk csatlakozását az európai ügyészi hivatal (EPPO) munkájához.

Számos uniós tagállam – így többek között Szlovákia, Románia, valamint a Balti-államok – jelezte, hogy aktívan részt kíván venni a pénzügyi visszaélések és korrupciós ügyek felderítésében, melyek évente mintegy 50 milliárd eurós kárt okoznak az Európai Unió tagországainak, így közvetett módon a magyar adófizetőknek is.

Mint ismeretes, a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség élen jár a hazai korrupciós bűncselekmények – többek között az uniós források ellopásának – szőnyeg alá söprésében. 
Az őt pozíciójában tartó Orbán Viktornak fel kell tennie a kérdést: fontosabb-e számára a korrupciós csatornák fenntartása az ország versenyképességénél, gazdaságunk megtartó erejénél és a jövő generációk itthon tartásánál.

Ha a válasz igen, akkor egy végleg elszegényedett, periférián lévő, reménytelen országot hagy maga után és ebből a helyzetből már nem lesz visszaút.

Mivel jól látható, hogy a 21. században az innovatív, a kapitalizmus törvényeit elfogadó, a korrupciót leküzdeni képes országok maradhatnak életben, Magyarország egyetlen napot sem veszteget már el.

Ennek ismeretében követeljük az EPPO munkájában való részvételt, mert a hazai ügyészségtől semmilyen érdemi kiállás nem várható, ha az uniós támogatások eltüntetéséről van szó.”adomany-1