Akkor kell aranyórát venni, amikor telik erre

MTI Fotó-Illyés Tibor MTI Fotó-Illyés Tibor

Jól indul a hét, amennyiben szívből tudunk örvendezni annak, hogy a NAV bőven több, mint félmillió lőszert vásárol. Mindenki nyugodjon meg, a mintegy 650 000 lőszerből 1000 vaktöltény. A többi meg nem. Biztosan szükség van erre és nem azt jelenti, hogy ezentúl az adóelkerülőkre aktívan is vadászni fog a hatóság.

Nem ezzel függ össze – sőt, lényegében semmivel nem függ össze -, hogy tegnap este valamilyen csoda folytán Hajdú Péter bejutott a nappalinkba. Igaz, csak a képernyőn keresztül, de akkor sem túlságosan gyakori a dolog. Valaminek az ismétléséből láttam egy részletet és sikerült kicsípnem Gundel Takács Gábort. A műsorvezető mesélt az életéről, valamint elmondta azt is, hogy ő mélységesen csalódott, amiért Magyarország visszalépett az olimpiarendezéstől. Mert ő ezt annyira nagyon szerette volna és egy darabig úgy tűnt, hogy mindenki más is szeretné. Aztán jött a Momentum és elkezdték gyűjteni az aláírást, de ő – mármint Gundel Takács – azt gondolta, hogy ez nem fog változtatni semmin. Amikor a szükséges aláírások majdnem duplája összejött, akkor neki összetört a lelke, mert nem értette, hogy ha eddig akarta a nép, hirtelen miért nem akarta. És ez így nagyon gáz, mert legalább meg kellett volna próbálni és amennyiben mégsem nekünk ítélik, akkor méltósággal tudtunk volna visszavonulni, hogy no lám, megpróbáltuk. Mert aki meg sem próbál elérni dolgokat, az örökre kicsi, jelentéktelen és névtelen marad.

Ezzel nekem csak az a gondom, hogy az aláírók nem azt írták alá, hogy ne legyen olimpia, hanem azt, hogy legyen erről népszavazás. Tehát a kormány kérdezze már meg az adófizetőket, hogy óhajtanak-e egy halom pénzt erre költeni, vagy sem. Arról nem az aláírók, de még csak nem is a Momentum tehet, hogy fideszék gyávák voltak kiírni a népszavazást és inkább visszaléptek.

Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az emberek ne szeretnék az olimpiát. Azt sem jelenti, hogy ezzel a kormányt óhajtották támadni, mert politikai ügyet faragtak a sportból. Ez csupán annyit jelent, hogy elvárnák, hogy a mindenkori kormány ne a polgárok feje felett hozzon meg ilyen – és ehhez hasonló – súlyos döntéseket, mivel annak anyagi terheit nem a kormánytagok és nem is Gundel Takács Gábor viselik, hanem az adófizetők.

Ha lett volna népszavazás és esetleg az negatív eredménnyel zárul – tehát egy érvényes és eredményes szavazáson nemet mondanak a polgárok a rendezésre – még az sem azt jelenti, hogy csupa gyáva figura nyüzsög az országban, akik a merjünk kicsik lenni elv alapján el óhajtanak bújni a kihívások elől. Annyit jelentett volna mindössze, hogy a racionalitás képes legyőzni a nagyívű álmokat. Mondok egy példát. Ha egy családban gondot jelent a napi megélhetés, ha az elromlott hűtő helyett nem tudnak másikat venni, ha a gyerek kinőtt ruhában jár és folyamatosan csúsznak a rezsiszámlákkal, akkor apu nem bátor döntést hoz akkor, ha vesz magának hitelre egy aranyórát, hanem apu idióta módon még nehezebb helyzetbe hozza a családját. Ez ennyire egyszerű. Akkor kell aranyórát venni, amikor telik erre és akkor kell olimpiát rendezni, amikor futja rá úgy, hogy az ehhez szükséges pénzt nem kell elvenni az ország alapszintű működésétől.

A műsorban – érvként – elhangzott még egy érdekes hasonlat. Mégpedig az (sajnos nem emlékszem, hogy Hajdú, vagy Gundel Takács szájából), hogy biztosan sokan mondták, hogy ne legyél te tévés, mert az úgysem megy, hanem legyél zöldséges, mert a sarki zöldséges már öreg és abból jól és biztosan meg fogsz élni, ha átveszed a helyét.

Ez  így nagyon jól hangzik, csak ameddig az ember maga viseli a döntései következményeit – akár gazdag zöldséges lesz, akár sikeres, vagy sikertelen tévés személyiség – addig ez az ő magánügye. Azonban az olimpia rendezésének következményeit nem a döntéshozók, nem az eseményről közvetítő műsorvezetők és újságírók, de még csak nem is az ott induló versenyzők viselik, hanem minden egyes magyar család. Ezért jogos elvárás, hogy beleszólhassanak a dologba. Ez nem gyávaság, nem kicsinyesség és nem kisszerűség, nem az ország elleni támadás, hanem alapvetés. Kellene, hogy legyen. De nem az. És itt kezdődnek a bajok. Szerintem.adomany-1