Olvasói levél: Választás (?) 2018

valasztas

A jövő évi parlamenti választásokkal kapcsolatban lépten-nyomon felvetődik az igény ilyen-olyan összefogásra.

Vannak, akik szerint Orbán megbuktatása érdekében mindenki fogjon össze mindenkivel, még a Jobbik és az MSZP is. Mások egy „új pólust” támogatnának szívesen Karácsony Gergely vezetésével, noha az érintettek (az LMP és a Momentum egyértelműen kijelentették, h nem kérnek az „önjelölt miniszterelnökből”).

Én ahhoz a kisebbséghez tartozom, amelyik úgy gondolja, hogy korai és tökfelesleges egyelőre bármilyen összefogásban is gondolkodni. Mégpedig azért, mert abban a lakosság meghatározó többsége egyetért, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell (és így, vagy úgy, de menni is fognak).

Ezért a kérdés az, hogy mi lesz azután. Szerintem, ha a „mindenki fogjon össze mindenkivel” forgatókönyve valósulna meg, és valami ellenzéki katyvasz-párt kerülne be a Parlamentbe, akkor baromi nagy káosz lenne. Miért?

Mert ahány párt, annyi elképzelés… De ami a nagyobb baj, hogy a pártokon belül sem igazán működik a demokrácia. Pontosabban csak odáig működik, amíg valaki megfogalmazza a saját gondolatát, ha azonban azzal kisebbségben marad, azt már általában képtelen elfogadni, és rögtön jön a „hiszti”, a „szivárogtatás”, a társak „fúrása”, esetleg a mandátum megtartása mellett a pártból történő kilépés.

Belegondolt már abba bárki is, hogy ez az előbb említett „jó magyar szokás” (ami egyébként nem csak a politikusokra jellemző) mit eredményezne egy nagy ellenzéki „összeborulás” esetén? (A szociknak anno csak a néhány százalékos koalíciós partnerükkel – SZDSZ – kellett dűlőre jutniuk, mégis sokszor heteket-hónapokat bénáztak bizonyos kérdésekben.)

A pártoknak – már persze amelyikük komolyan veszi, hogy 2018-tól Magyarország kormányzati ereje legyen – az lenne a dolguk, hogy a saját programjukat a lehető legrészletesebben kidolgozzák, és elénk, választók elé tárják.

Mi pedig – véleményem szerint – akkor cselekszünk helyesen és felelősségteljesen, ha megismerve e programokat, kiválasztjuk közülük azt, amelyiket a leghitelesebbnek, a leglogikusabbnak, a legreálisabbnak, a legjobbnak találjuk.

A gyengébben szereplő pártoknak pedig ezeknek az eredményeknek a tudatában egyszerűen vissza kéne lépniük, és mint Parlamenten kívüli pártok működnének a továbbiakban. Tudom persze, hogy ez csak idea, de például a Momentum valamelyik tagja mondta, ha jól emlékszem, hogy neki, és mindegyiküknek van polgári foglalkozása, és akkor sem esne kétségbe, ha holnaptól semmilyen politikai szerepet nem kapna.

Úgy gondolom tehát – lehet dobálni rám a sarat – hogy mindazoknak, akik összefogásért kiáltanak, halvány lila gőzük sincs arról, hogy valójában mit is szeretnének a jövőben. Márpedig, ha sem ők, sem az ellenzéki pártok nem képesek az előbbiekben írtakat felfogni, tudomásul venni, akkor 2018-ban két választási lehetőségünk marad:

1. Orbán Viktor sz@r, de legalább biztos (stabil sz@r)
2. Káosz

Ebben az esetben – bár marhára nem szeretném – lehet, hogy mégis inkább az első lehetőséget választanám.

Emmerich Emmerich

adomany-1