Január 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Választás (?) 2018

A jövő évi parlamenti választásokkal kapcsolatban lépten-nyomon felvetődik az igény ilyen-olyan összefogásra.

Vannak, akik szerint Orbán megbuktatása érdekében mindenki fogjon össze mindenkivel, még a Jobbik és az MSZP is. Mások egy „új pólust” támogatnának szívesen Karácsony Gergely vezetésével, noha az érintettek (az LMP és a Momentum egyértelműen kijelentették, h nem kérnek az „önjelölt miniszterelnökből”).

Én ahhoz a kisebbséghez tartozom, amelyik úgy gondolja, hogy korai és tökfelesleges egyelőre bármilyen összefogásban is gondolkodni. Mégpedig azért, mert abban a lakosság meghatározó többsége egyetért, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell (és így, vagy úgy, de menni is fognak).

Ezért a kérdés az, hogy mi lesz azután. Szerintem, ha a „mindenki fogjon össze mindenkivel” forgatókönyve valósulna meg, és valami ellenzéki katyvasz-párt kerülne be a Parlamentbe, akkor baromi nagy káosz lenne. Miért?

Mert ahány párt, annyi elképzelés… De ami a nagyobb baj, hogy a pártokon belül sem igazán működik a demokrácia. Pontosabban csak odáig működik, amíg valaki megfogalmazza a saját gondolatát, ha azonban azzal kisebbségben marad, azt már általában képtelen elfogadni, és rögtön jön a „hiszti”, a „szivárogtatás”, a társak „fúrása”, esetleg a mandátum megtartása mellett a pártból történő kilépés.

Belegondolt már abba bárki is, hogy ez az előbb említett „jó magyar szokás” (ami egyébként nem csak a politikusokra jellemző) mit eredményezne egy nagy ellenzéki „összeborulás” esetén? (A szociknak anno csak a néhány százalékos koalíciós partnerükkel – SZDSZ – kellett dűlőre jutniuk, mégis sokszor heteket-hónapokat bénáztak bizonyos kérdésekben.)

A pártoknak – már persze amelyikük komolyan veszi, hogy 2018-tól Magyarország kormányzati ereje legyen – az lenne a dolguk, hogy a saját programjukat a lehető legrészletesebben kidolgozzák, és elénk, választók elé tárják.

Mi pedig – véleményem szerint – akkor cselekszünk helyesen és felelősségteljesen, ha megismerve e programokat, kiválasztjuk közülük azt, amelyiket a leghitelesebbnek, a leglogikusabbnak, a legreálisabbnak, a legjobbnak találjuk.

A gyengébben szereplő pártoknak pedig ezeknek az eredményeknek a tudatában egyszerűen vissza kéne lépniük, és mint Parlamenten kívüli pártok működnének a továbbiakban. Tudom persze, hogy ez csak idea, de például a Momentum valamelyik tagja mondta, ha jól emlékszem, hogy neki, és mindegyiküknek van polgári foglalkozása, és akkor sem esne kétségbe, ha holnaptól semmilyen politikai szerepet nem kapna.

Úgy gondolom tehát – lehet dobálni rám a sarat – hogy mindazoknak, akik összefogásért kiáltanak, halvány lila gőzük sincs arról, hogy valójában mit is szeretnének a jövőben. Márpedig, ha sem ők, sem az ellenzéki pártok nem képesek az előbbiekben írtakat felfogni, tudomásul venni, akkor 2018-ban két választási lehetőségünk marad:

1. Orbán Viktor sz@r, de legalább biztos (stabil sz@r)
2. Káosz

Ebben az esetben – bár marhára nem szeretném – lehet, hogy mégis inkább az első lehetőséget választanám.

Emmerich Emmerich

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.