Kösz, de majd én eldöntöm, mire költöm a pénzemet

fruits-1761031_960_720

Kezdek aktívan aggódni. A kormány gondoskodni akar arról, hogy nekem jó legyen és ha ez nem lenne elég, meg akar védeni a rohadtaljas multitól, aki a szemetet óhajtja rájam sózni. Ahogy így hirtelen belegondolok, ahányszor megvédtek engem kormányék, annyiszor szívtam meg.

„A kormány 20 pontos akciótervet fogadott el a magyar élelmiszerek minőségére vonatkozóan. A Miniszterelnökséget vezető miniszter (ez Lázár János személyesen) tájékoztatása szerint az intézkedések arról szólnak, hogy az embereknek hogyan lehet jó minőségű élelmiszereket biztosítani és megvédeni őket attól, hogy a multinacionális cégek rossz minőségűeket adjanak el nekik”. Az MTI-n olvastam. Meg is hallgathattam volna a kormányinfón, de nem vagyok én mazochista, szemben a kollégával, aki meg igen.

Tehát akcióterv van arra, hogy a multik ne adjanak el nekem rossz minőségű élelmiszert. Értem. Akkor én most arra szeretném megkérni a kormányt, hogy ne védjenek meg engem. Nagykorú vagyok, remekül el tudom dönteni, hogy mit akarok megvásárolni a pénzemből. Inkább azon erőlködjenek, hogy legyen jó minőségű, elfogadható árú magyar termék, ami a multik kínálatával képes versenyezni.

Ugyanis megvenném én a magyart, akár még valamennyivel drágábban is, ha lenne. De sokszor nincs. Hiába akarok magyar fokhagymát, magyar őrölt paprikát vásárolni, ha nem lehet kapni. És bármennyire hazaszerető vagyok, nem fogok kétszer annyit fizetni az ugyanolyan tejért csak azért, mert rá van írva, hogy egy rohadtul boldog tehénből jött kifelé.

Tegye fel a kezét az, aki meg fogja venni másodszor is azt a nagyon minőségi, félméteres piros-fehér-zöld szalaggal átkötött magyar burgonyát, amit már elsőre is kivágott a szemétbe, mert belül fekete volt minden szem krumpli. Az is bátran jelentkezzen, aki a drága, de finom hagymát megvásárolja, miközben számtalanszor szembesült vele, hogy kettő nap alatt megrohad, ami nem fogyott el addig, viszont darabra nem árusítják, csak másfél kilós kiszerelésben.

A magyar zöldség, gyümölcs nagyszerű, de a csaló termelők szemét áruja éppen úgy a polcokra kerül, mint a hibátlan. Valóban minőségi magyar húst sem egyszerű venni, ha már egy kicsit is túllépünk a csirke-disznó-pulyka szentháromságon. Vidáman bele lehet futni – ráadásul horror áron – ehetetlen, végelgyengülésben elhunyt állatból származó marhahúsba, nem megfelelően előkészített birkahúsba. Szemben mondjuk az új-zélandi báránnyal, amivel nem lehet mellényúlni. De találkozhatunk a párzás környékén kilőtt szarvasbika húsával is, ami olyan szinten büdös, hogy kimarja a rozsdamentes edény alját.

És sajnos szemétért egyáltalán nem szükséges a multihoz menni, termelői piacon is vettem már olyan tojást, hogy a kukában landolt, mert tízből öt záp volt, a többit meg nem néztem. De láttam dinnyeszezon elején a hagyományosan utoljára érő fajtát árulni, ami kizárólag importból kerülhetett az őstermelő nénihez. Vettem már olyan termelői tejet, ami szintén a lefolyóban végezte, mert igen markánsan érződött rajta a rosszul (vagy sehogy) tisztított tárolóedényben avasodó maradék ez-az szaga.

Attól, hogy mindent kézműves termék címszóval árulnak, amibe valaki belemancsolt koszos kézzel, az még nem lesz sem jobb, sem magyarabb. Egyszóval nyugodtan ránk lehet bízni, hogy milyen terméket vásárolunk. Legyen ilyen is, olyan is és majd a piac eldönti, melyik lesz sikeres és melyik nem. De a 20 pontos akcióterv (ami gyanúm szerint abból fog állni, hogy megpróbálják az égbe magasztalni a méregdrága, ámde szar magyar terméket is és lejáratni a külföldit) helyett minőségi magyar termékek legyenek a polcokon, tessék szigorúan ellenőrizni a termelőket, ne kerülhessen a boltokba tonnaszámra beteg burgonya, öt perc alatt rothadásnak induló hagyma, vastagon szaros tojás, fogyasztásra alkalmatlan hús, rommá cukrozott, zselésített lekvárutánzat, mócsingos felvágott, szőrös májkrém. A becsületes, minőségi terméket előállító termelőket segíteni kell minden eszközzel, a csalókat, silány minőséget előállítókat pedig ki kell szorítani a piacról. A nagykorú vásárlóra pedig rá kell bízni, hogy azt vegyen, amit akar és amit megenged a pénztárcája. Ennyi a titok. Szerintem.adomany-1