Én kérek elnézést a sportolóinktól

MTI Fotó/ Illyés Tibor MTI Fotó/ Illyés Tibor

Az a helyzet, hogy mi sem fogunk közvetíteni a vizes vébéről. Mert nem kaptunk akkreditációt, viszont nem is kértünk, de legalább nem is értünk hozzá, nincs szakemberünk, felszerelésünk, hátterünk és kedvünk sem, de jól hangzik. Nem? De.

Most, hogy túl vagyunk rajtunk, foglalkozzunk sokkal fontosabb dolgokkal. Például azzal, hogy Magyarország erős és büszke ország, meg nemzeti kormány és védjükmegazértékeinket és ne engedjük a nemzeti izénket sárba tiprani és aki nem döngeti a mellét minden gémeskút előtt egy olyan turullal, aminek a seggéből árvalányhajas kalapban egy erősen hazaszerető kádéenpés lóg ki, az nem is magyar és költözzönelinnen! Mert itt ezeréves kultúra van és büszke ősök büszke utódai és identitás, meg enteriőr és hungarikum minden bokorban.

Na, ebben a gyönyörű és büszke, túlfejlett nemzettudattól sújtott, Horthy Miklóst szentté avató, demennyinóbeldíjastadtunkavilágnak, a kürtőskalácsot Csíki sörrel lekísérő országban van az, hogy minden idők legnagyobb sporteseményére, amire megintcsak rohadtulnagyon büszkék vagyunk nemzetileg, mert mi vizes nemzet vagyunk (meg lovas is, úgyhogy ideje vízilóvágtát rendezni a Parlament előtt, vagy -ben), amikor tizenezermillióan fognak minket nézni a tévében és viszik a magyar lángos hírét szerteszéjjel, itt mindent imádunk, a távoli múltat és a szép jövőt. Egyetlen dologgal nem tudunk mihez kezdeni: a jelennel.

Ami megvan és most van meg, az nemzetidegen, tájidegen és testidegen. Az nem kell. Az ’56-os (vagy) hősök (vagy nem annyira) valahonnan előásott, szarul beazonosított fotóival kitapétázzuk az országot, taknyunk-nyálunk folyik a meghatottságtól… hoppá, nem húzom ezt magamra. Konkrétan a Fidesz (kormány+hívek) az, amiről eddig is beszéltem és ezek után is meg óhajtok emlékezni róluk.

Tehát elvertek nemzetileg egy csomó pénzt a vizes vébére, de sikerült elfeledkezniük azokról a sportolókról, akik valamilyen csoda folytán még életben vannak és pont ebben az országban teszik ezt. Világ-, Európa- és olimpiai bajnokokról beszélünk, a vizes sportok elitjéről. Olyanokról, akiket ismernek minden országban ezeknek a sportoknak a szerelmesei, de erős és büszke kormányunk pont úgy tesz a fejükre, mint mindenki máséra ebben az országban. Miután nem két hete derült ki, hogy Magyarország rendezi ezt a nemzetközi eseményt (hiszen évek óta lopják ennek ürügyén a közpénzt), hat nappal a megnyitó előtt eszébe jutott valakinek, hogy talán meg kellene hívni a közelmúlt bajnokait. Aztán – egy nappal később – ugyanaz a valaki, vagy másvalaki lefújta a dolgot és levelet írt a sportolóknak, hogy mégse kíváncsi rájuk senki, maradjanak otthon. Esetleg vegyenek belépőjegyet (bár ez nem volt benne a levélben, csak én mondom), mert már az ovisokat kell összetrombitálni, hogy ne ásítozzanak üres helyek a lelátókon. Mert még tiszteletjegyre sem futja a büszke és erős országnak. ITT a cikk erről a gyönyörű történetről.

Mit lehet erre mondani? Talán ideje lenne egy új plakátkampányt indítani. Azt kellene bilikék alapon rávésni a hirdetményre: Ha Magyarországon maradsz, ne számíts tiszteletre a saját kormányodtól!

Én kérek elnézést a sportolóinktól. Ha ez vigasz: még akkor is tudni fogjuk, hogy kik ők, amikor a Kósákról, Halászokról, Némethekről, Balogokról, Orbánokról már csak egy kínos időszak jut eszünkbe. adomany-1