Azt hiszik ebből a koncentrált, primitív, alattomos gyűlöletből csak a magyarokra csöppen?

soros

Olvasom, hogy miközben Benjámin Netanjahu visszavonatta az izraeli nagykövetség közleményét, amelyben a rossz emlékeket idéző, gyűlölet szítására alkalmas Soros-plakátok visszavonására szólítják fel a magyar kormányt, a német államminiszter a megdöbbenés erejével csodálkozott rá Magyarországra.

Michael Roth, Németország Európai ügyekért felelős minisztere budapesti látogatásának tapasztalatát osztotta meg Facebook-oldalán: a miniszter úr gyakorlatilag kiakadt azon, hogy mindent a Soros György ellen hergelő kék plakátok borítanak a magyar fővárosban.

 

Az ilyen Soros György elleni állami plakátkampányra nincsenek szavak. A plakátok mindenhol ott lógnak Budapesten :-((( 

– írja Roth, én meg azon vagyok megdöbbenve, és arra nincsenek szavaim, hogy egészen pontosan mit nem ért a tisztelt német úriember. Azon tudniillik egyáltalán nem csodálkozom, hogy a néhány nap múlva Budapestre látogató, szintén Soros-fóbiás, szintén civilellenes, szintén az agymosó propaganda és a jogtiprás erejével kormányzó Netanjahu – Orbánhoz hasonlóan – politikai pecsenyéjét sütögeti egy 87 éves öregember árnyékában. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy egy német politikus mi a frászon értetlenkedik, min lepődik meg és főleg miért?

Ez történik legalább nyolcadik éve: egy magát európainak nevező, a magyar emberekkel és az egész országgal takarózó politikai szereplő önkényének és aggasztóan elhatalmasodó üldözési mániájának stációit járjuk végig. A német miniszter pedig udvariasan állapítja meg, hogy

Magyarország nehéz partner, a menekültpolitikában, a tudományos- és tanszabadság, a civil szervezetek, a média és a jogállamisággal kapcsolatos kérdések tekintetében különböznek a nézetek.

Roth urat üdvözlöm a való világban, de azért pontosítsunk: nem Magyarország a nehéz partner, hanem az az ember, aki demokratikus felhatalmazására hivatkozva rombolja a demokráciát, de aki már évekkel ezelőtt kendőzetlenül kifejtette, hogy a demokráciánál sokkal jobb államberendezkedések is léteznek, és akit minden elképesztő húzása ellenére mai napig kesztyűs kézzel simogatnak az Európai Unióban.

Különböző nézetek, Roth úr? Nincsenek szavak? De hiszen ezek már régen nem különböző nézetek, ez itt már régen nem európai államférfiak egyszerű nézetkülönbségeinek terepe. Ezt az országot egy korrupt, skizofrén hajlamú, ámde annál dörzsöltebb és elvtelenebb politikus irányítja, aki naponta felmossa önökkel a padlót. És önöknek folyamatosan, sorozatosan nincsenek szavaik. Akkor is, amikor Azerbajdzsántól Törökországig árulja azt a szövetséget, amelynek tagja, akkor is, amikor nyíltan jelenti ki, hogy szövetségesei véleményét magasról leszarva áll ki véreskezű diktátorok mellett, de akkor is, amikor az önök pénzéből nyomtatott plakátokon hergeli az országot önök ellen.

Mit nem értenek még mindig? Hogy ez itt egy régi náci klisé ügyesen felmelegítve? Vagy nagyon is értik, azért nincsenek rá szavaik? És ha értik, akkor mi a terv? Mert ez itt szó szerint egy náci kampány. Önök pontosan tudják, mindenkinél jobban tudják, hogy ez mit jelent. Ez a kampány, amely önökbe most belefojtja a szót, ez a tragikus plakátrengetegre építő kormányzati propaganda-menetelés – eszközeit, céljait, megvalósításának módját tekintve – egy nem közönséges náci kampány.

Borzasztó? Az. Hitték volna? Gondolták volna? Hogy a 20. század legnagyobb szörnyűségei után Európában itt tartunk még valaha? Azt hitték vicc volt Brüsszel megállítása? Hogy egy kis ejnyebejnye jobb belátásra bírja emberüket? Azt hiszik ebből a koncentrált, primitív, alattomos gyűlöletből csak a magyarokra csöppen? Hogy ennek a parttalan hergelésnek nem lesznek következményei? Hogy majd egyszer csak leszedik a plakátokat és minden úgy lesz, mint annak előtte? Hogy csak az érintettre, a megszemélyesített gonoszra, meg ránk nézve méltatlan és megalázó, hogy ilyen aljadék módon kényszerítenek egy olyan kamuválasztásra, ami nem létezik. Eldöntötték helyettünk. Jó előre.

Az ellenségkép lebegtetése már nem egy absztrakt európai főváros ellen, nem a láthatatlan, megfoghatatlan, senki által meg nem választott európai bürokraták, liberálisok, hazaárulók, hanem egy konkrét, minden irányból köpködött, homályos féligazságok és csúsztatások által megbélyegzett személy ellen irányul. Aki egyébként bárki lehetne. És mint ahogy erre már volt példa nem egyszer a történelem során.

Arra, hogy az indulatok bármikor elszabadulhatnak és kezelhetetlenné válik a helyzet. Amikor a gyűlöletplakátok címzettjei önkényesen feljogosítják magukat arra, hogy igazságot tegyenek. Anélkül, hogy megmondták volna, mit kell tenniük azért, hogy ne Soros nevessen a végén, anélkül, hogy tudnák minek a végén ne Soros nevessen. Mert mégis mit kell tenni ahhoz, hogy ne Soros nevessen a végén? Meg kell lincselni a civileket, akikre a kormányzat rányomta a Soros-ügynök bélyeget? Szét kell verni a pofáját annak a családtagnak, szomszédnak, gyerekkori barátnak, aki szerint nem elég, hogy kirabolnak, elüldöznek, nem elég, hogy a saját pénzünkön hergelnek, de még hálásaknak is kellene lennünk azért, hogy megvédtek valamitől, ami nem létezik?

Az Orbán-kormány nyolcadik éve mérgezi ezt az országot és a néplelket a legordasabb eszmékkel, Európának pedig – különböző okoknál fogva – nincsenek szavai. Azt hiszem ennyi a lényeg. Ilyen egyszerű, és ennyire borzasztó. Lassan, de atombiztosan ható, pusztító méreg ez, amelyik tudat alatt hat és felzabálja a normalitást és a társadalmi szolidaritás utolsó foszlányait is. És működik. Az, amitől egy németnek felháborodik a gyomra, azzal Magyarországon gyógyszerezik az embereket, azzal Magyarországon szavazatokat lehet szerezni. Csakhogy mire elég megrökönyödni? A mellékhatások ugyanis nem állnak meg az ország határainál. Ebben pedig nem csak azoknak lesz felelősségük, akik hagyták, hogy közvetlenül kimossák az agyukat, hanem azoknak is, akik jöttek, körülnéztek, beléjük fagyott a szó, és közvetve bár, de tovább asszisztáltak a látványhoz. adomany-1