NEHAZUGGY

Hogy ne kelljen soha szégyenkezni

Forgács Erzsébet | 2017. Július 9, Vasárnap | 8:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most nagyon felkapott téma a Pride, sok bőrt le lehet húzni az eseményről. A média – attól függően, hogy kormánypártinak, vagy ellenzékinek vallja, vagy nem vallja magát – felhasználja a napi uszításra, vagy éppen első látásra is teljes ökörségekkel szórakoztatja az olvasóit. Mint például a transznemű, félig már férfivá vált nő, aki a küszöbén talált egy adag spermát és ettől teherbe is esett. Aha, ez így szokott működni.

Mindenki vérmérséklete szerint gondol, amit gondol. Én pedig azon töprengek, hogy aki boldogan ölne, amikor büdösbuzikat lát, mit tenne, ha mondjuk az ő gyerekéről derülne ki, hogy meleg. Vagy transznemű. Vagy bármi olyan problémája van, amivel kilóg az átlagból, de amiről nem tehet és lényegében ellene sem tehet semmit. Hogy reagálna akkor, ha a saját gyerekéről (szülőjéről, testvéréről, barátjáról) derülne ki ilyesmi? Egyáltalán, kiderülne? Meg merné mondani a gyereke, vagy játszaná az elvárt színjátékot, gyakorlatilag megnyomorítva önmagát?

Azon töprengek, hogy vajon én mit tennék ilyen esetben. Ha az én gyerekem állna elém és azt mondaná: meleg vagyok. Mert az biztos, hogy elém állna és elmondaná. Mert tudná, hogy megteheti. Ugyanis a szeretem nem annak szól, hogy miben felelnek meg az elvárásaimnak, hanem annak, hogy vannak. Megszülettek és lélegeznek, ver a szívük. Semmi más elvárás, feltétel nincs. Legyenek jó emberek, találják meg a boldogságot az életükben, ennyi. Hogy atomtudósként, vagy műbútorasztalosként, az nem szempont. Legyen valaki, akit szeretnek és aki viszontszereti őket. Mert az élet úgy teljes, ha van valaki, akinek meg lehet fogni a kezét, aki akkor is elfogad, ha éppen betegek vagyunk, vagy hisztisek, vagy akár igazságtalanok másokkal.

Nyilván nem ugrálnék a plafonig örömömben, ha elhangzott volna az a bizonyos mondat. Azért nem, mert egyetlen szülő sem akarja, hogy a gyereke szenvedjen, hogy titkolóznia, hazudoznia kelljen, hogy céltábla legyen a társadalom egy részének szemében. Senki nem viseli jól, ha bántják a gyerekét. Minden normális szülő boldognak szeretné látni azt, aki számára a legfontosabb.

Elvonatkoztatva a Pride-tól és az azt övező reakcióktól, van még egy évben 364 olyan nap, amikor nincsen ilyen esemény. Csak hétfők vannak, keddek és szerdák, sorra a napok. Napok, amikor az ember tanul, dolgozik utazik, moziba megy, bevásárol. Napok, amiket megélünk. Vagy túlélünk. Ezekre a napokra gondolok akkor, amikor azt feszegetem: mi van, ha egy, a melegeket és mindenfajta másságot vérbeborult aggyal gyűlölő honfitársunk – legyen az vezető politikus, vagy a sarki zöldséges – gyerekéről kiderül, hogy valamit elcsellózott a természet? Kitagadja a gyerekét? Elüldözi? Tudni sem akar róla? Letagadja a létét?

És mi van tovább? Ettől emberünk boldog lesz? Helyre zökken a sötét kis világa? Minden rendben, csak egyel kevesebb családtagja van? Esetleg elgondolkodik azon, hogy attól még a gyereke, pontosan olyan jó ember, amilyennek nevelte, olyan kedves a mosolya és visszaemlékszik, milyen volt, amikor a pici kezével először megsimogatta az arcát?

Ha képes valaki elfogadni a gyermeke másságát, az maga is érezni fogja azt a gyűlöletet, megvetést, fenyegetést, amit esetleg a gyerekének kell éreznie? Mit kezd ezzel? Mit kezd egy olyan helyzettel, amelyet ő nem tud megoldani? Mit kezd egy olyan helyzettel, melyben a gyerekét használják politikai haszonszerzésre?

Abban teljesen biztos vagyok, hogy a társadalom sokkal elfogadóbb, mint ahogy az a felszínre vergődött fekália alapján hihető lenne. Sokkal. Én még nem láttam egyetlen embert sem, aki azt mondta volna az orvosnak, fodrásznak, buszsofőrnek, hogy nem kér a munkájából azért, mert az illető történetesen meleg. Azt hiszem, ez a lényeg. A többi ócska rongy, amit el kell dobni egyszer, ha majd megérett rá a társadalom. De azt jó lenne szem előtt tartani, hogy aki öncélúan buzizik, az apákat és anyákat tapos meg, nagyszülőket és testvéreket bánt. És hogy ez vele is előfordulhat bármikor, ha van, vagy volt gyereke, unokája. Jobb lenne egyszerűen csak embernek maradni, hogy ne kelljen soha szégyenkezni. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!