NEHAZUGGY

Hazajön – vagy el sem megy – és pont olyan nacionalista sutyerák lesz, mint amilyennek leírja más ország lakóit

Tamás Róbert | 2017. Július 9, Vasárnap | 13:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ne menj külföldre dolgozni, mert csak lenézés és megalázás lesz az osztályrészed és még 10 év múlva is mosogatni fogsz éhbérért és egy olyan albérletre futja csak a fizetésedből, amelynek a felső emeletén két dagadt indiai nő él, akik koszosak, lusták, de téged visz el a rendőr.

Nagyjából ez a lényege a pártlap-család némelyikében megjelent cikknek és én egyáltalán nem kételkedem abban, hogy valós történeteket mesélnek el az interjúalanyok. A sokat emlegetett mosogatás, mint a megélhetés egyetlen biztos forrása, sok esetben helytálló. Nem azért, mintha a külföldre – ez esetben Angliába – ki-kalandvágyó magyarok ehhez értenének kizárólag, hanem azért, mert többnyire nem beszélik annyira a nyelvet (és távolról sem az irodalmi nyelv beható ismeretét várják el tőlük), hogy bármilyen más munkára alkalmasak lennének. A szükséges nyelvtudás megszerzéséhez megfelel a mosogatás is, meg lehet élni belőle.

A fontosabb rész ekkor kezdődik. Ugyanis, ha valaki még évekkel később is mosogat, annak oka van. Még véletlenül sem az illető származása az ok, ez csak ürügy a sikertelenségre. A valódi ok: még évekkel később sem beszéli a nyelvet megfelelő szinten, semmiféle hasznosítható szakmai tudása nincs, lusta tanulni és szarul végzi a munkáját. Ilyen meg nem értett zseniből éppen elég van itthon is és itt sincs rájuk túl nagy kereslet. Annyi előnyük van a szülőföldjükön, hogy legalább a nyelvet ismerik, bár jellemzően nem igazán értik a mélyebb tartalmakat.

Aki buta, lusta, viszont túlburjánzóan önérzetes, az sehol a világon nem csinál karriert. Legfeljebb politikai kalandorként, vagy egy ilyenekből álló kormány tányérnyalójaként tud érvényesülni. Ha ez sem jön össze, akkor ő lesz a célközönsége az adott kormánynak, vagy pártnak. Mert tanulatlan, sikertelen, jól manipulálható, zsigerileg reagál az eleve is zsigerinek szánt jelmondatokra. Hazajön – vagy el sem megy – és pont olyan nacionalista sutyerák lesz, mint amilyennek leírja más ország lakóit. És mindebből semmit nem vesz észre.

A nagyon nagy különbség a külföldön való érvényesülés és a jelenlegi, magyarországi lehetőségek között – kivételek természetesen mindig vannak – éppen abban van, hogy nagyon nem mindegy az, hogy amennyiben valaki elég szorgalmas, kitartó és megtesz mindent azért, hogy megalapozza az egzisztenciáját, ahhoz kap-e támogatást akár az államtól – gondolok itt a hozzáférhető, magas színvonalú oktatásra – akár a munkáltatójától a további fejlődéshez, előrelépéshez.

Az kétségtelen, hogy nem kis bátorság kell a külföldi munkavállaláshoz és sok esetben bizony alulról kell kezdeni. De ennek nem az illető származása, hanem a nyelvtudás hiányossága az oka. Igen sok ismerősöm, családtagom dolgozik éppen Angliában és én még nem hallottam olyat egyiküktől sem, hogy bármiben is hátrányt jelentene a származásuk. Sem a származásuk, sem a bőrük színe, sem a nemük, sem az életkoruk nem meghatározó tényező. A nyelvtudás, szorgalom, szakmai hozzáértés a döntő és azt mindegyikük elmondta, hogy a munkáltató jó néven veszi és segíti a továbbtanulást, az előrelépést. És ez nem függ sem a nemi identitástól, sem a vallástól, sem a politikai nézetektől.

Szemben Magyarországgal, ahol mostanában bizony alapvetően fontos, hogy melyik párt híve valaki. És én itt kevés olyan esetről hallottam, amikor valaki konyhai kisegítőből étteremvezetővé küzdötte volna fel magát viszonylag rövid idő alatt. Aki itt mosogat, az mosogatni fog még húsz év múlva is. Már ha ki nem nevezik főszakácsnak és nem azért, mintha tudna főzni, hanem mert már annyira nincs szakember a vendéglátásban. Sem.

Az egyre inkább széthulló és lebutított közoktatás, a sokak számára elérhetetlen felsőoktatás, a tudásalapú társadalom helyett erőltetett munkaalapú társadalom, a saját hozzáadott értéket előállító munkahelyek helyett az összeszerelőipar erőltetése, a hatékonyan működő gazdaság helyett a bérmunka preferálása, az alacsonyan tartott bérek, a politikai élősködőknek kiszolgáltatott munkaerőpiac nem fogja itthon tartani sem a fiatalokat, sem a középkorúakat, sem az idősebbeket. Akkor sem, ha néhány feldúlt honfitársunknak nem jött be a külföldi munka. Senki nem állította, hogy teljesítmény nélkül lehet karriert csinálni például Angliában. Az inkább itthon alternatíva. Elég baj az nekünk. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!